Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-29
6 képviselői a rossz sajtótörvény kormánypárti képviselők általi megszavazása ellenére, mintegy derült égből villámcsapásként, mégis rábólintsanak a L i sszaboni Szerződésre. Az aktust követően mind a cserbenhagyott ellenzék, mind pedig a fü ggetlen politikai elemzők arra gyanakodtak, hogy az MKP a szlovákiai magyar oktatási rendszer status quóját fenyegető kormánypárti törvényjavaslat megszelídítésének fejében rúgta föl az ellenzéki véd- és dacszövetséget. Az érintettek persze természetesen h allani sem akartak a szóban forgó feltételezésekről. Mígnem Bugár Béla, az MKP volt elnöke, valamint Berényi József, a párt jelenlegi elnökhelyettese, sőt Bárdos Gyula frakcióvezető isigazolták azt a sajtóban ugyancsak hetek óta keringő fámát, amely szerin t Csáky Pál a Lisszaboni Szerződés parlamenti ratifikációját megelőzően titkos tárgyaláson egyezett meg Robert Fico kormányfővel, hogy pártjának parlamenti képviselői az oktatási törvény szlovákiai magyarokat érintő diszkriminatív rendelkezéseinek törlése fejében rábólintsanak a nemzetközi dokumentumra. Egyszeriben több király is meztelen lett hát. Kiderült ugyanis, ez idáig mindenki hazudott. Különös tekintettel Robert Ficóra, nem kevésbé Csákyra, akik folyamatosan azzal ették a közvéleményt, hogy a vonatk ozó politikai biznisz ügyében soha nem találkoztak. Bugárék tanúságtétele után viszont most már tökéletesen okafogyott, sőt érthetetlen cselekmény letagadni, hogy az MKP a szlovákiai magyar oktatási rendszert veszélyeztető törvényjavaslat megszelídítésének feltételéhez kötötte a Lisszaboni Szerződés ratifik álását. Amiben egyébként nem lett volna az égvilágon semmi kivetnivaló, ha Csáky erről az „árukapcsolásról” emelt fővel és kellő időben tájékoztatja azoknak az ellenzéki pártoknak az illetékeseit - nevezetesen Mikulás Dzurindát, az SDKU elnökét és a KDH e lnökét, Pavol Hrusovskyt , akikkel szövetséget kötött annak idején a Lisszaboni Szerződés sajtótörvény miatti bojkottjára. Ha ugyanis ezt megteszi, nem vádolhatták volna sunyi csencseléssel, sőt árulással utólag. Következésképpen nem keveredik bele abba a hazugságspirálba sem, amelybe nem csupán saját pártbeli kollégáit, hanem kormánypárti tárgyalópartnereit, Ficóékat is magával rántotta. Ez az átveréssel felérő bűnösen amatőr helyzetkezelés azonban csak az egyik politikai szarvashiba volt Csáky részéről. A másik, még hajó szándék által vezérelve követte is azt el, nyilvánvalóan az volt, hogy az MKP tárgyalódelegációjának tagjai, Bugár Béla és Berényi József tanúbizonysága szerint, az ominózus alku megkötését követően Csáky egy könyvkiadó, nevezetesen a Ha rmatos reggelek álmai című Csákyopust gondozó pozsonyi Madách Posonium számára egymillió koronás támogatást kért Ficótól, úgymond a kiadó gazdasági stabilizálása céljából. Így aztán a jóisten sem mossa le róla, hogy korántsem csak a szlovákiai magyarok sz ámára oly fontos oktatási törvény, valamint a Lisszaboni Szerződés volt az alku tárgya, hanem, igencsak finoman szólva, egy kicsinyes magánügy. Ha pedig erről van szó, nyugodt szívvel kijelenthető, hogy Csáky nem pusztán hazudik a Ficóval abszolvált tárgya lását illetően, hanem mindenekelőtt saját önérdekű machinációját takargatja. Közhely, ugye, hogy a hazugság további hazugságokat szül. Sőt, olyan, a vélt és valós ellenfelekkel szemben fölkérődzött méltatlan vádaskodásokat, amelyek folytán csak tovább süll yedhet az ember... Csáky tehát most már úgy kapálózik egy virtuális köcsögben, mint az egyszeri egér. Csakhogy egyáltalán nem tejfelben folyik ám tusája, hanem saját hazugságainak fluidumában. Visszatetsző, egyszersmind tragikus helyzetét pedig csak fokoz za", hogy pártbeli holdudvarán kívül kizárólag az a Robert Fico maradt az egyetlen fogadatlan prókátora - mivel a szlovák kormányfő is tagadja pártja és az MKP alkuját , akinek szavahihetőségéről egy, „Mal in a Hedvig esete a szlovák kormánypárti elittel” c ímű piszkos színjáték tehetetlen szemlélőjeként győződhetett meg a nemzetközi közvélemény. vissza Barak László (Dunaszerdahely) Gönczinterjú: Nem vagyont, hanem megértést szeretnének a magyarok Kokes János, az MTI tudósít ója jelenti: Prága, 2008. április 28., hétfő (MTI) - Szeretnénk, ha Szlovákia elismerné, hogy a II. világháború után, az elfogadhatatlan kollektív bűnösség elve alapján vétlen emberek szenvedtek - jelentette ki Göncz Kinga magyar külügyminiszter abban az interjúban, amelyet a Hospodárské Noviny című cseh gazdasági és politikai napilap közölt hétfőn. Martin Ehl, a tekintélyes prágai napilap külpolitikai rovatvezetője Göncz Kingát a Benesdekrétumokról, a magyarszlovák viszonyról, a magyarországi ref ormokról és az energiapolitikáról kérdezte. A magyar diplomácia vezetője leszögezte: a Benesdekrétumok nagy része a csehszlovák, illetve a szlovák államiság kérdését érinti, s ezt Budapest elfogadja, mert tudja, hogy ez Szlovákia számára nagyon fontos . "A dekrétumok között azonban van kis rész, amely a kollektív bűnösségről és a magyarok kollektív megbüntetéséről szól, a magyarokat ennek alapján elüldöztek Szlovákiából, illetve a II. világháború után más
