Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-28
32 Miután a múlt hétvégén a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyesült a Népi Akcióval (AP), ön egy csapásra a liberális párt alelnökévé lett. Civil társadalmi vezetőből politikai vezetővé. Milyen előzmények után? Mennyire tevékenyen szándékozik politizálni? – Az alelnöki tisztség az AP egyik tagjának az egyesülési egyezmény alapján jutott. Constantinescu elnök engem javasolt, Tăriceanu miniszterelnök ezt kedvezően foga dta. Azzal a meggyőződéssel fogadtam el, hogy előmozdíthatom a civil társadalom napirendjének politikai akcióvá váltását. Az évek során mindig is politizálni akartam, de nem mindenkor találtam meg a pártot, amely kész lett volna elfogadni. A kilencvenes é vekben részvettem egy értelmiségi alakulat, a PAC (Partidul Alianţei Civice – Polgári Szövetség Pártja) vezetésében, amikor már nem volt összhangban az elveimmel, szakítottunk. Románia finnországi és észtországi nagykövete voltam Constantinescu elnök felk érésére; volt bátorsága a szélsőségesek támadásai ellenére „futtatni” egy kényelmetlen civil társadalmi személyiséget, aki tabutémákat feszegetett. Külföldi hitelességem Románia számára is hitelességet eredményezett, 1999ben hozzájárultam a helsinki csatl akozási tárgyalások megkezdéséhez. Iliescu úr visszahívott, amint újra hatalomra került. 2003ban, a reformok megtorpanása fölötti aggodalmában, Emil Costantinescu ismét javasolta, hogy működjünk együtt egy új párt létrehozásában; az AC célja az volt, hog y meghonosítsa a politikában a polgári értékeket. Az AP alelnökeként a helyhatósági választásokon Kolozsvár polgármesteri tisztségéért, a parlamenti választásokon Marosvásárhelyen indultam. Eredményeim szerények voltak, egyetlen nagy párt támogatását sem élveztem, esélyem sem volt, de akkori programomban ma is hiszek. Mostani döntésem, amellyel elfogadtam egy fontos tisztséget a PNLben, újabb próbálkozás arra, hogy képességeimet a politikában érvényesítsem. Ezúttal több az esélyem, egy nagy és a politikai színtéren stabil párt vagyunk, még ha a PNLben nem is kedvel mindenki. Bátorít, hogy ott találtam Renate Weber európai parlamenti képviselőt. A PNLnek nincs nagyon sok hiteles vezető személyisége, különösen vidéken, és különösen a végrehajtásban. El tu dja képzelni, hogy végrehajtó szerepet vállal, mondjuk a kormány körül vagy a megyében? Hogyan látja új alakulata esélyeit a helyhatósági, majd a parlamenti választásokon? Milyen jelöltséget vállalna szívesen? – A vidéki személyiségek általában kevésbé va nnak a figyelem központjában. Ami engem illet, noha országos hírnevem nem nagy, Erdélyben és a civil társadalmi, politikai és diplomáciai körökben ismernek, minthogy az utóbbi két évtizedben minden fontos kérdésben hallattam a hangomat: európai integráció, román – magyar történelmi megbékélés, emberi és kisebbségi jogok, harc a szélsőségesség és az antiszemitizmus ellen, vallási tolerancia, regionalizálás, a nők támogatása a közéletben, környezetvédelem, külpolitika. A Pro Europa Liga, jóllehet „kis vidéki s zervezet”, a leghaladóbb reformeszmék szószólója volt Romániában. Ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozom ezután is, de magasabb szinten, a parlamentben akarom képviselni őket. Szándékom mandátumot szerezni a parlamentben és hozzájárulni Románia mélyreható európaizálásához. A PNL jelenleg a harmadik legnagyobb párt a választók körében. Mint az egyetlen proeurópai, nem populista és nem autoritarista romániai alakulat, a liberális párt megszerezheti az autentikus nyugatpárti, pluralista és demokratikus érzel mű szavazók támogatását. Emil Constantinescu mellett Călin PopescuTăriceanu miniszterelnök az az európai formátumú román politikus, akinek reális esélye van mélységében megreformálni Romániát, nem opportunizmusból, hanem meggyőződésből. A tévedés kockáz ata nélkül azt lehet mondani, hogy a román közéletipolitikai személyiségek közül önnek a legjobb a megítélése a magyarok körében. Ez a tény politikai szempontból immár mit jelent önnek? – Számomra a román – magyar viszony alapvető az európai Románia felép ítése és KözépEurópa fejlődése szempontjából. Ugyanúgy az a román – magyar stratégiai partnerség: az eljövendő Erdély fejlődésének a kulcsa.
