Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-28
9 beleszólásával. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy olyan is volt, aki nem bírta a megpróbáltatást és kiesett a versenyből, mint Oroszország. Az ideológiai lövészárokharcokat tehát bírni kell akkor is, ha nem lehet tőlük döntő fordulatot várni. A tét itt ugyanis a szavazók elkötelezettsége, ami viszont a jelenlegi viszonyok között szinte befolyásolhatatlan. Bármi történik, mindkét fél a maga szája íze szerint fogja fel és értelmezi a tényeket. Még a legegyértelműbbeket is. A legjobb példa a strasbourgi döntés. 2002 óta a KMKSZesek meg vannak győződve arról, hogy a magyarul beszélő szocdemek akkor csalással szereztek parlamenti ma ndátumot. Azok pedig saját diadalukként, a KMKSZnek az ő igazukat igazoló vereségeként fogják fel ugyanazt az eseményt. Mindkét fél elfogult a másikkal szemben. Csakhogy itt most egy kívülálló, semmiféle elfogultsággal, megvesztegethetőséggel, hozzá nem é rtéssel vádolható, senki által meg nem kérdőjelezett tekintélyű testület az Európai Emberjogi Bíróság foglalt egyértelműen állást. Az UMDSZes ideológusok azóta ráolvasással küzdenek az ellenséges tény ellen minden lehetséges és lehetetlen alkalommal elism ételve: igenis a KMKSZ bukott 2002ben. Az álláspontok megmerevedése és a szemben álló felek saját igazságainak ismételgetésevariálása mégis jó arra, hogy fontos kérdésekben is egyértelművé váljon, mi között kell választani azoknak a magyaroknak, akik ké pesek önállóan dönteni. A magyar felsőoktatás kérdésében most egyértelműbb álláspontot fogalmazott meg az ellenszervezet név nélkül író főideológusa. Egyértelműen leírja, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetemre kell költeni a magyarországi támogatásokat a II. R ákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola helyett, merthogy az utóbbiból élnek a KMKSZes vezérek. Valóban, nem lehet egyetlen UMDSZes vezért sem azzal vádolni, hogy felsőoktatási tanári munkával keresné a kenyerét, valóban nem tanít Gajdos mérnöki ismer eteket az UNEn, sem Dupka magyar irodalmat. Pedig ez nem is lenne olyan rossz, hiszen az UNE tanári karában illene, hogy a magyar nemzetiségű tanárok aránya elérje a 12%ot, akárcsak a diákok között a fizetetlen és a fizetett helyeken egyaránt. De hol va gyunk ettől? Ukrajna ebben a tekintetben megörökölte a SZU magyarellenes politikáját. A csárdást nem veszik tőlünk rossz néven, de hogy magyarokat képezzenek és juttassanak pozícióba, azt már nem. Kivéve néhányat, akiből jó magyarul beszélő kommunista, sz ocdem, szocialista, nasaukrajinás lehet. Akik majd a magyar állam pénzeit becsatornázzák az ukrán oktatásba, hálából és megerősítésként a ki nem képezett jogászokért, orvosokért, közgazdászokért. A magyar vidéken egy szót magyarul nem beszélő rendőrökért, csinovnyikokért, minden rendű és rangú kinevezett kisfőnökökért. A felsőoktatásnak szánt magyarországi támogatások ügyében előadott szokatlan nyíltságú álláspont azonban csak melléktéma a fő és a régóta kifejtett kifogáshoz képest, ez pedig a KMKSZ összef érhetetlen konfrontatív politikája, ami ellen most állítólag a tagság is elkezdett lázadozni. A kárpátaljai magyarság elnyomásban élő kisebbség. Akár magyar felvételizésről, akár Tiszamelléki járásról, akár tankerületről, akár a számarányunk javításáról l egyen szó a nomenklatúrában, a hatalom érdekeit kell sértenünk, ha előre akarunk lépni. Azok pedig mindent megtesznek ellenünk, legelőször is megpróbálják semlegesíteni a politikai érdekvédelmet, vagyis a KMKSZt. Politikai érdekvédelem pedig nem lehetség es másként, csak úgy, ha célokat fogalmazunk meg és ellenfeleknek tekintjük, akik ebben akadályoznak minket. Ha erről lemondunk, akkor politikai öngyilkosságot követünk el, nyilatkozunk arról, hogy 1100 évnyi küzdelem és áldozat után a mi nemzedékünk elfog adja a szolgaságot a békesség kedvéért. Ahogy a 20062007es választások megmutatták, ez lehet a magyar etnikum többségi álláspontja. A KMKSZnek azonban a nemzetnek kell elkötelezettnek lennie, nem a lakosságnak. Nem együtt kell hajladoznia az igencsak v áltakozó irányú ukrajnai és magyarországi széljárásokkal, hanem rendíthetetlennek lenni a kárpátaljai magyar nemzetszilánk megmaradásának ügyeiben.
