Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-02
23 n Alkalmaztak állóu rnás, mozgóurnás vagy kombinált változatot, elektorok vagy közgyűlések résztvevői jelöltek. Tudomása szerint volte olyan hely, ahol rossz stratégiát alkalmaztak? Nincs tudomásom arról, hogy lettek volna ilyen települések. Erre a beszélgetésre akkor kerül sor, amikor a székelyföldi, a bihari előválasztások jó része még hátravan. Abban a bizonyos írásomban felhívtam a figyelmet: elképzelhető, hogy mialatt az MPP karba tett kézzel ül, a mi második helyezettünket, aki esetleg tíz vagy akár egy szavazattal mar adt alul, a polgári pártiak megkeresik, pénzt ígérnek neki, vagy hogy elhozzák Orbán Viktort, Tőkés Lászlót, ha átjelentkezik az ő listájukra. Megtörténhet ez annak ellenére, hogy mindenki aláírja: ha alulmarad, nem indul más színekben az RMDSZ ellen. Ezér t is tekintünk várakozással a Csíkban, Háromszéken, Biharban következő előválasztásokra. n Találkoztunk olyan esettel is, hogy egy községben X., aki eddig nem vett részt a politizálásban, nagy garral, sok pénzzel jelölteti magát, szeretne megyei tanácsos lenni. Létezik ugyanott Y. is, kispénzű tanárember, aki megfelelőbb lenne, viszont nem rendelkezik olyan eszközökkel, mint X. vállalkozó. Működike az esélyegyenlőség, megvane annak a garanciája, hogy az kerüljön be, aki többet tehet a közért? A demokrá cia arról szól, hogy aki a szabályosság betartásával egy szavazattal többet kap, mint a másik, tisztségbe jut, ő viszi el a pálmát. Ezt nem tudjuk megakadályozni, nem mindig az nyer, aki a szívünkhöz közelebb áll… n Ön sokáig felelt a szórványügyekért, m ost is ezeket az övezeteket koordinálja. Mit tapasztalt az előválasztások során? Ezekben a régiókban sok függ attól, hogy az RMDSZnek milyen vezetői vannak. BeszterceNaszódban például olyan elnökünk van, aki szorosan a kezében tartja a közösség ügyeit, tud tárgyalni a földművessel, a lelkésszel, a tanárral s a román partnerekkel is. Képes önképviseletet biztosítani egy megyei szinten öt százalék körüli kisebbségnek. Az nem igaz, hogy szórványvidéken könnyebb, mert nincs annyi belső konfliktus, mint a Szé kelyföldön. A szórványban más gondok vannak, nehezebben találnak egymásra, nem beszélik úgy az anyanyelvet, nagyok a távolságok. Ha már említettük a Székelyföld – szórvány párhuzamot, elég nevetséges: az MPP felajánlása a koalíciót, az együttműködést illetőe n úgy fest, hogy ahol a polgári párt gyenge, tehát a szórványban, egyeztessünk, ahol erős, a Székelyföldön, ott versenyezzünk. Persze, mindezt szépen csomagolták… n Egyáltalán valahol létrejötte valamiféle előválasztási koalíció? Csak a Székely Nemzeti Tanács indított több helyütt jelölteket az előválasztásainkon. Az MPP egyértelműen elzárkózott, annak ellenére, hogy az elnöke elmondta: nyitottak, tárgyalni akarnak. Ők az önkormányzati választásokat megmérettetésnek szánják, derüljön ki minden települése n, kinek mennyi szavazata van. Majd ha a parlamenti választásokra kerül sor, akkor lehet egyezkedni. Viszont a számításaikban nem volt benne az azóta elfogadott egyéni választókerületes rendszer, s így nehezebb lesz egyezkedni. Egy pillanatig sem gondolták komolyan, hogy most együtt induljunk. n Most, hogy a megyei tanácselnököket is közvetlenül választják, mit tud bevetni az RMDSZ azokban a megyékben, ahol elméletileg sikeres lehet? Nem hivatalos RMDSZálláspont, hanem személyes véleményem szerint elszo morító, amit Hargita és Kovászna megyében látok, ahogy a különböző területi szervezetek képviselői foggalkörömmel próbálnak egyegy személyt jelölni erre a tisztségre. Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, az öltözzön fel. Megvannak a közvélem énykutatások, az elmúlt időszakban kifejtett tevékenység eredményei. Nem volna szabad a személyes ambíciókat a szervezet, illetve a közösség érdekei elé helyezni. Csak azért jelölni egy területi szervezet részéről tanácselnökjelöltet, hogy bebizonyítsák, „mi is vagyunk olyan erősek, mint a másik”, meg hogy „mit fognak szólni a székelyeink, ha nekünk nincs jelöltünk”, és ezért felrobbantani az egész Hargita meg Kovászna megyei alkut, elvetni az irányelveket – ezt nem volna szabad megtenniük. Minden területi szervezet úgy gondolja, neki van a legjobb jelöltje, miközben azt kellene tisztázni, ki volna az a személy, aki új lendületet tudna adni ezeknek a megyéknek, aki kompromisszumképesebb. Mert hiába beszélünk autonómiáról, amikor Hargita és Kovászna megye ta nácselnökei inkább azzal foglalkoznak, hogy a magyarországi partnerkapcsolataikat fejleszszék, miközben egymást szedik szét, s képtelenek megegyezni egymással, hogy a megyéknek közös programjaik legyenek. A tanácselnökjelöltség most kicsiben úgy néz ki, m int egy államelnökjelölési kampány. Oda vezet,
