Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-18
31 Ez az egyvelegnek történelme során sok mindent sikerült. Királya ugyan nem volt, ám választott parlamenti képviselete a demokrácia kezdetétől fogva. Tevékeny részt vállalt a bársonyos fo rradalomban, a 98as fordulatba, amely nélkül bizony mi most a szürkezóna, nem pedig egy európai mese részesei lennénk. Mi több, nyolc éven át az ország kormányrúdját tekergethette, igaz, módjával. Több sikerült, mint amit saját magu(n)k elképzeltek, de ke vesebb, mint amit több önbizalommal, több akarattal és kreativitással reális lett volna. Bár a különbözö (hazai) rezsimeket ügyesen buktatták, a szlovákiai magyarságnak a saját rendszerét nemigen sikerült megreformálni. Gomba módra nőttek ugyan a civil sz ervezetek, kezdetben volt több politikai párt is, ám társadalmi és közösségi gondolkodásban nagyon kevés változott. Nem is nagyon változhatott – a szlovákiai magyarságban ugyanis szinte kezdettől fogva hiányzott a társadalmi számonkérés. Külső ellenségből volt rakásnyi, anyaországi szponzorból szintén, így az anakronisztikus intézményrendszer kiépülése törvényszerűen történt. A politikában és a közösségi életben is az „ahogy esik úgy puffanik” lett a mérték. Társadalmi, intézményi vagy, ne adj isten, szponz ori számonkérés nem zajlik. Szemünk (volt) fénye, a komáromi Selye Egyetem képtelen beváltani a hozzá fűzött reményeket, hiszen a menedzsmentje a miénk (kicsi és vízfejű, de…). Aki erről beszélni mer, az „árulló”. A civil társadalom jó része már régóta „ön fegyelmet” gyakorol. Intézményeink élén évtizedek óta állnak ugyanazon személyek (lásd SzMPSZ, SZMSZSZ). A Csemadok (ami még mindig „van”) lassan egy évtizede képtelen valamirevaló menedzsert találni. A Magyar Koalíció Pártját is tizedik éve hívják már így , de senkit sem zavar, hogy ezzel a párt - a múltat képviseli. Ám a hatalomból való két évvel ezelőtti kibukás hozott néminemű változást. Bugár Béla ment, Csáky Pál jött. Stratégia lett az újbeszéd, többen keresik a megújulást. Ám aki változást vár, az hi ába vár. A mese igazi tanulsága, hogy minden közösségnek olyan intézményrendszere van, amilyet saját magának teremt. Azt kéne felismerni, hogy mire van jelenleg kapacitásunk. Amennyiben közösséggé kíván válni a szlovákiai magyarságnak kell nemcsak várnia a változásra, hanem aktívan számonkérni és sürgetni azt. Nem az új stratégián kell kotlani éveken át (műhelyekeben, haha), hanem modernizálni a meglévő intézményrendszert (és az anyaországot, mint donort!), bevonni a magántőkét, versenyhelyzetet teremteni a politikai képviseleten és a közösségi intézmnyrendszeren belül, valamint bővíteni a meglévő kapacitást megfelelő képességű menedzserek bevonásával. Azokat, akiknek mind a képessége, mind a véleménye megvan, azokat meg kell őrizni. Ezért a magam részéről felajánlom Hajtman Béla egyhavi fizetésének a fedezetét. Hajrá, szlovákiai magyarság! vissza Le a pártkatonákkal! Paraméter.sk • Szilvássy József • 2008, április 17 - 10:03 Áll a bál a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsé ge és a Pázmány Péter Alapítvány vezetői között. Látszólag arról zajlik a szócsata és a bejelentett kilakoltatás, hogy folyékony szappanra, iskolai papucsokra vagy tanulmányi versenyekre és egyéb értelmes iskolai rendezvények támogatására fordítsáke a tám ogatás jelentős részét. Még olyasmi is felvetődött, hogy sok tornatanár egyszerűen elissza a pénzt, így aztán nincs miből például sífelszerelést venni a nebulóknak, netán a pedagógusoknak. Ezen a most kipattant botrányon csak az csodálkozik, aki sosem ker ült közel a magyarországi pénzek elosztásához. Vagy nem érdeklik az elképesztő pletykák, amelyek immár tizennyolc éve keringenek és mérgezik a légkört, meg a kollegiális és emberi kapcsolatokat. Kezdetben volt Budapesten egy nemes szándék és tiszteletre m éltó kezdeményezés. Mert csak így lehet jellemezni a Magyar Állam támogatását. Azt, hogy évente a magyarországi adófizetők pénzéből forintmilliárdokat költ a határon túli magyar oktatási és kulturális intézmények, társadalmi szervezetek, vállalkozók és éle trevaló projektek támogatására. Kezdetek óta azonban susmusok és viszálykodások kísérik ezeknek az összegeknek az elosztását. Részben azért, mert anyagi támogatást teljesen igazságosan elosztani aligha lehet, ezért mindig lesznek sértődöttek, tiltakozók. Jórészt viszont amiatt zajlik a hajcihő, mert néhány rövid szakaszt kivéve a magyarországi pénzosztók lőttek öngólokat és fokozták a feszültséget erősen vitatható pártpolitikai és ideológiai kritériumok, valamint különböző kiskapuk felállításával.
