Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-02
16 Grúziát. Azt a kettőt, amelyet ezernyi történelmi szál fűz Oroszországhoz, ellentétben a balti államokkal, amelyek darab ideje már NATOtagok, ám amelyek mindig i s idegen testnek számítottak a birodalomban. Fogadjuk el, hogy ha hatalmas nyögések közepette is, de Moszkva tudomásul vette a baltiak nyugati gravitálását. Ukrajna azonban nem hasonlítható a balti miniállamokhoz. Rajta keresztül fut nyugat felé minden l étfontosságú orosz gázvezeték. Cégei alkatrészeket állítanak elő az orosz nukleáris erő számára. Az orosz feketetengeri flotta ukrán kikötőket "lízingel". Futólag megemlítendő még, hogy Grúzia is kulcsszerepet játszik a Kaszpitenger térségéből jövő olajv ezetékek birtoklásának tárgyában; s esetleg az is, hogy mind Ukrajnában, mind Grúziában amerikai segítséggel zajlottak le különféle, visszanézvést kétséges hozadékkal járó "demokratikus forradalmak". Ez a két ország mindig is nagyonnagyon érdekelte az a merikaiakat, kivált a Bushérában; de nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, kizárólag a demokrácia meggyökeresítésének vágya miatt. Az út vége most kezd látszani. Bush, akit pompával és alázattal fogadtak a NATOcsúcs előestéjén Kijevben, lelkes szóno klatokat mondott amellett, hogy mennyire fontosnak gondolja e két ország NATOtagságát, s hogy az oroszok, bármennyire szeretnék is, nem vétózhatnak. Nem is. Az oroszok, mondjuk, mást tudnak kínálni annak fejében, hogy a NATO egyelőre lemond Ukrajna és G rúzia integrálásáról. Azt például, hogy az északatlanti szövetség ez idő szerinti legnagyobb katonai vállalkozását, az afganisztánit területének megnyitásával segíti: az orosz terület és légtér használható lesz az Afganisztánban harcoló NATOalakulatok ut ánpótlása számára. Bátorkodnám azt mondani, hogy az afganisztáni NATOerőfeszítések tevőleges támogatása az amerikaiak számára fontosabb, mint Ukrajna és Grúzia NATOba vitele. Ez az, amiről alkudni lehet. Kivált, hogy németek és franciák, főként az előb biek is úgy gondolják, talán nem volna pillanatnyilag opportunus megbontani azt az egyensúlyt, ami Oroszország és a NATO között fennáll. Bölcsebbek leszünk, ha lezajlik a bukaresti csúcs, majd Bush és Putyin vélhetően utolsó "édes kettese" Szocsiban. vissza Miért nem írt alá Magyarország? − Eörsi Mátyás szerint demonstrálnunk kellett volna Ukrajna és Grúzia mellett Népszabadság • Kőműves Anita • 2008. április 2. A ma kezdődő NATOcsúcson arról is döntenek a tagállamok, h ogy Ukrajna és Grúzia számára ajánljone tagsági akciótervet a szövetség. Erről kérdeztük Eörsi Mátyást, az SZDSZ országgyűlési képviselőjét, az Európa Tanács liberális frakcióvezetőjét. - Az újonnan csatlakozott EUtagállamok közül egyedül Magyarország nem írta alá a Grúzia és Ukrajna NATOcsatlakozását sürgető nyilatkozatot. Vajon miért? - Én meglehetősen sokat foglalkozom Ukrajnával, az Európa Tanács jelentéstevőjeként pedig különösen sokat Grúziával, így szívesen vettem volna, ha Magyarország demons tratív módon kiáll e két ország mellett. Bár a sürgetést nem írtuk alá, Magyarország világossá tette, hogy támogatni fogja a tagsági akcióterv megadását e két országnak, és ez elégedettséggel tölt el. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy míg Ukrajna és Grúzia meg hívásáért mások lobbiztak elsősorban, addig Albánia és Macedónia, valamint déli szomszédunk, Horvátország érdekében Magyarország játszotta a legfőbb szerepet. - Mely országok ellenzik legerősebben azt, hogy a NATO tagsági akciótervet ajánljon a fent emlí tett két országnak, és melyek a legfőbb érveik? - Elsősorban a régi NATOtagállamok, köztük Németországgal, a legfőbb ellenzők. Az érvek között szerepel a még kevéssé stabilizálódott demokratikus intézményrendszer, Ukrajna esetében a NATOtagságban való konszenzus hiánya. A felvetések jogosak, de elfeledkeznek arról, hogy a NATO nem tagságot, csak tagsági akciótervet ajánlana. Amiről most beszélünk, az a perspektíva, a bátorítás. Nagy hiba lenne ezt megtagadni. Egy másik ok Grúzia esetében a "befagyott ko nfliktusok", amelyekben Oroszország érintett. Ha ez az érvelés győzne, akkor Oroszország még kisebb késztetést érezne a megoldás elősegítésére, és Grúzia okkal érezné, hogy a Nyugat magára hagyta.
