Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-14
19 A házelnökök egy órás bákói tanácskozását követ ően Lészpedre látogattak, ahol a csángó gyermekek román és magyar nyelvű műsorral várták az előkelő vendégeket. A helyi magyar oktató elmondása szerint Lészped volt az utolsó település Csángóföldön, ahol 1950ben megszüntették a magyar oktatást. Ma már mag yarul is tanulhatnak a csángómagyar gyermekek. „A látogatás fontos üzenet azok számára, akik eddig elzárkóztak a csángómagyarok olyan jogos követeléseitől, mint amilyen az anyanyelvű oktatás” – vélte a találkozóról Kelemen Hunor. Szerinte „a jogos követe lések ellenzői újragondolhatják álláspontjukat, és beláthatják azt, amit az RMDSZ már évek óta folyamatosan hangsúlyoz: a csángóföldi magyar oktatás nem valami, vagy valakik ellen irányul, hanem azért szükséges, hogy az itt élő közösség megőrizhesse nyelvikulturális identitását, nemzeti önazonosságát” – mondta az ügyvezető elnök. Egymillió forint a csángómagyaroknak A magyar Parlament egymillió forinttal kívánja támogatni a Moldvai Csángómagyarok Szövetséget (MCSMSZ) – jelentette be péntek este a szövetsé g bákói hivatalában Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A magyar törvényhozás által adományozandó összeget a szövetség belátása szerint használja fel – tette hozzá a házelnök. Szili Katalin hazautazása előtt az MTInek elmondta: a látogatás „diplomáciai premier” is volt, mert nem volt még példa arra, hogy e Kárpátokon túli régióban bármikor is hivatalos látogatást tett volna magas rangú parlamenti delegáció. vissza Csáky és az MKP zsákutcái Paraméter.sk Szilvássy József 2008, április 10 - 08:32 Igazán nem kérkedésből írom le, hogy kezdettől fogva meggondolatlan lépésnek tartottam a három ellenzéki pártvezetőknek azt a döntését, amely szerint addig nem támogatják az uniós reformszerződés szlovákiai ratifikálását, amedd ig a kormánypártiak nem módosítanak a médiatörvényen. Vagyis nem a csata közben vagy utána nevezem ki önmagam közlegényből tábornokká. Nyilvánvalóan nem egyedül vagyok így. Ugyanis kezdettől fogva világos volt, hogy legfeljebb idén szilveszterig lehet mak acskodni, mert a tagországoknak addig kell dönteni az Európa jövőjét, az unió további működését meghatározó dokumentumról. Addigra tehát valamerre lépni kell. Nyilvánvaló volt az is, hogy Robert Fico nem hagyja legyőzni magát, gátlástalansága és pökhendisé ge nem ismer határt és kompromisszumot. Koalíciós partnereivel tett ugyan néhány engedményt, de a lényeg nem változott, vagyis a sajtótörvény felháborító, a szlovákiai demokrácia szégyenfoltja. Csakhogy e botrányos jogszabály ellen eleve nem az uniós dok umentummal kellett hadakozni. A lapkiadók szövetsége teljesen helyénvalóan és a politikusokhoz képest sokkal bölcsebben, a kassai taláros testülethez és nemzetközi döntőbíróságokhoz kíván fordulni, miután Ivan Gašparovičtól semmi jót sem várhatunk: ő minde n törvényt szentesít, amelyet a Smer boszorkánykonyhájában kotyvasztottak. A szlovákiai politikai ellenzék viszont a tegnapi parlamenti határozat után abban a politikai zsákutcában vergődik, ahova a három pártelnök rossz alkuja terelte be őket. Ki kellen e hátrálni, minél kisebb presztizsveszteség. Csáky Pál különösen felelős ezért a rövidlátó egyezségért, mert tudtommal ő és néhány társa úgy bólintott rá a politikai pályán egyre inkább tévelygő Mikuláš Dzurinda javaslatára, s a döntés előtt nem konzultált az MKP parlamenti frakciójának valamennyi tagjával. Ha ezt megteszi, nyilván akadtak volna ellenvélemények, olyan figyelmeztető hangok, amelyek helytelenítették volna az eleve kudarcra ítélt árupakcoslást, vagyis az uniós szerződés és a sajtótörvény polit ikai összekapcsolását. Mert az uniós reformszerződésre Szlovákiának is szüksége van, de a szlovákiai magyaroknak még inkább, hiszen Ficóék nacionalista politikájával szemben Brüsszel az erős várunk. Csáky Pál politikai baklövését mindenképpen az MKP síny li meg. Dzurinda mossa a kezeit: ő látszólag tisztán mászik ki a slamasztikából, hiszen neki és pártjának nem kell változtatnia eddigi magatartásán, mert a magyar képviselők támogatják meg a kormánypártiakat. Pavol Hrušovský pedig elejétől fogva azt szajkó zza, hogy az ő kereszténydemokratái mindenképpen nemet mondanak a Lisszabonban elfogadott dokumentumra.
