Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-01
26 Gazdasági kérdéseket érintve Bush , az Egyesült Államok helyzetét hozva fel példaként, rámutatott: Kijevnek érdemes lenne átgondolnia az energetika területén alkalmazott taktikáját. Nem szerencsés az, ha egy ország egyetlen forrásra hagyatkozik, mivel így könnyen annak függvényévé válik. A más csatornák keresése mellett hasznos lenne, ha Ukrajnában jobban kihasználnák a megújuló energiaforrásokat, illetve a helyi tartalékokat. vissza KISZóösszeállítás ALKOTMÁNY ÁLTAL GARANTÁLT − Ismerjüke a francia régió s modellt? [17.3.2008] A régiók gazdaságfejlesztés, területrendezés és tervezés, oktatás, szakképzés és kultúra valamint egészségügy terén rendelkeznek hatáskörökkel, és kísérletezhetnek is. Erdélyi – de nemcsak – magyar közösségünkben szokásos a fr ancia szó hallatán felvonni vállunkat, és azt mondani, tőlük semmit sem tanulhatunk, hiszen nem ismerik el a kisebbségeket, nem értenek meg minket, erdélyi magyarokat, és Trianonért is ők a felelősek. Az évtizedek során felhalmozott közhelyek ellenére úgy gondolom, vannak területek, ahol érdemes szemügyre vennünk, mit és hogyan tettek a franciák. Az egyik ilyen terület az önkormányzatisággal kapcsolatos, pontosabban szólva a régiók, valamint az önkormányzatok közötti együttműködés kérdése. A francia model l melletti számos érv közül most kettőre szeretnék kitérni. Egyrészt Románia és Franciaország egységes államok. Bár talán sokan nem figyeltek fel arra, hogy a francia alkotmány első cikkelye szerint „Franciaország oszthatatlan, laikus, demokratikus és szoc iális köztársaság. (...) Szervezése decentralizált”. Ezzel ellentétben a román alkotmány első cikkelye szerint „Románia nemzeti, szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam” (az, hogy köztársaság, demokratikus és szociális állam, a cikkely máso dik és harmadik bekezdésében van jelen). Másrészt pedig a román jogrendszer alapvetően francia ihletésű, a romániai közigazgatási rendszerben pedig meghatározó a francia befolyás. Azt már csak bónuszként lehetne elkönyvelni, hogy a francia modellre való hivatkozást román oldalról nem eleve elutasítással, hanem inkább bizalommal kezelik. Amennyiben magyar részről érkezne a felvetés, a szokványos, magyarokról alkotott képet is megváltoztathatná. De mit is „tudnak” a francia régiók 2008ban? A mai Fra nciaország területi közösségekre épül, amelyek a következők: községek, megyék, régiók, sajátos státusú közösségek (mint például Párizs, Lyon, Marseille, Korzika) és tengerentúli közösségek. A 2006os Richardjelentés szerint Franciaországnak 36 784 községe , 100 megyéje, 26 régiója van. Gyakorlatilag a mai francia közigazgatási rendszer egyik elemét, a megyét, a francia forradalom hozza létre, míg a községek forradalom előttiek. A régió fokozatos megjelenésének egyik jele az 1900ban megalakult „Francia Re gionalista Föderáció”, amelynek tagjai értelmiségiek és tekintélyes polgárok. A III. Köztársaság (1870 – 1940) ideje alatt tudatosult az elit egy részében, hogy a közigazgatás felépítése az állam új feladatainak nem felel meg. Ráadásul az egyes közigazgatá si intézmények nem ugyanazt a területi felosztást használták. Így történhetett meg, hogy adott pillanatban, a gyakorlatban Franciaországnak 54 párhuzamos területi felosztása létezett,
