Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-08
24 Ezért kellene már egyszer s mindenkorra a földre tenni magas talapzatukról a politikai szólam okat és ott megnézni, hogy egészen pontosan mit is jelentenek. Már néhányan megpróbálták kitapogatni, hol lennének jelenleg egy autonóm Székelyföld közigazgatási határai. Nem túl nagy sikerrel. Ami nem meglepetés, hiszen még a két, kimondottan székelynek nevezett megye körvonalait sem sikerült részleteiben tisztázniuk mindazoknak, akik nem megyei tanácsnak, hanem túlzott derűlátással megyei önkormányzatnak nevezik magukat. Hol vannak a birodalom határai? Majd arról is elhangzott egykét bátortalan szó, hogyan is állunk a gazdasággal, az infrastruktúrával, az energiával. És persze a költségvetéssel. Azután meg az egy székely főre jutó pénzbeli keresettel, külföldi vagy belföldi beruházással. Legyen az zöld mezős vagy szárazfagatteres. Akadt egy olyan ta nulmány is, amelyet készítője magára hagyott. És amely arról szólt, milyen legyen a közigazgatás. Természetesen erős kezű és centralizált egy olyan országban, amely ha kínkeservesen is, de megpróbálja a helyi közösségekre leosztani az állami hatásköröket. Így nem megy. Ha felülről beszélünk és nem alulról építkezünk, ha nem a jelent és a jövőt vesszük figyelembe, hanem a múltról ábrándozunk, akkor még az álmunk sem lesz autonóm, nemhogy az ébredés. Talán valamit megsejtett mindebből a Székely Nemzeti Taná cs Sepsiszentgyörgyön megválasztott újdonsült elnöke is, aki első ízben vélekedett úgy: csak össze kellene hozni már legalább féltucatnyi szakbizottságot ahhoz, hogy a véleménynyilvánító népszavazásnak nevezett érzelmi tapogatózásnak legyen valamiféle kézz elfogható értelme. Remélem, nem nyílt leveket író vagy közleményeket megfogalmazó egyének társaságára gondolt. Ennek ugyanis nem vagyunk híján. Hanem végrevalahára olyan szakemberekből álló munkacsoportokra, amelyek programszerűen, menetrendszerűen, ért elemszerűen és bárki által értelmezhetően lefordítják az autonómiát a hétköznapok nyelvére. Akik elmondják, hogy nem óriásplakáttal kezdődik. Hanem azzal végződik. vissza Verecke: magyar és ukrán emlékműavatás nyáron KISZO 2008.04.08. Idén júniusban a Vereckeihágón a már megépült magyar honfoglalási emlékművet és az 1939ben ott állítólag kivégzett ukrán szicsgárdisták emlékjelét egyszerre avatnák fel, döntötte el a kérdést kezelő szakbizottság. A két emlékművel kapc solatos, még nyitott kérdéseket vitatta meg Ungváron a megyei közigazgatás égisze alatt működő koordinációs bizottság, amely voltaképpen ismert helyi alkotókból álló művészeti tanács. A magyar honfoglalási emlékművel kapcsolatban a fórum résztvevői megte kintették a Vereckeiemlékmű tervét és meghallgatták annak alkotóját, Matl Péter munkácsi szobrászt. Lapunk kérdésére, miszerint volte valakinek valamilyen kifogása a készülő emlékjellel kapcsolatban, a szobrász kifejtette: – Művészileg mindenkinek tets zett és ez számomra nagyon fontos. Többször is említettem, hogy a magyar törzseket jelképező hét kőtömbből álló, gúla alakú emlékművön nem lesz turulszobor, sem egyéb magyar állami szimbólum. Nagyon örültem annak is, hogy az ukrán emlékmű egyik alkotója, S oltész István ungvári építész is elégedetten nyilatkozott a projektemről. Szintén elismeréssel szólt róla Borisz Kuzma, a megyei képzőművészeti szövetség elnöke és Angyalossy Sándor, a megye főépítésze.
