Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-03
43 Noha a t agállamok egy része – köztük Franciaország és Németország – ellenzi Ukrajna és Grúzia felvételét az úgynevezett tagsági akciótervbe (MEP) Oroszország ellenséges magatartásának elkerülése végett, az amerikai elnök azt hangoztatta: a bõvített NATO nem jelent veszélyt Oroszországra nézve. „Határozottan ki kell mondanunk, hogy a NATO üdvözli az ukrán és grúz csatlakozási törekvéseket” – fogalmazott Bush, aki szerint a katonai szervezetnek intenzívebb párbeszédet kell elkezdenie BoszniaHercegovinával és Montene gróval is, ugyanakkor meg kell erõsítenie: nyitott a párbeszédre Szerbiával. Az amerikai elnök történelmi döntésnek nevezte, hogy a bukaresti csúcson döntés születik Horvátország, Albánia és Macedónia csatlakozásáról. Balogh Levente, Fall Sándor vissza Most tárgyal Băsescu Bushal Neptunon Transindex 14:29; 2.4.2008 Neptunon tárgyal George W. Bush amerikai elnökkel Traian Băsescu államfő. Busht az államelnök és kísérői ünnepélyes keretek között fogadták a konstancai repülő téren, onnan pedig a tárgyalás helyszínére, egy neptuni protokollvillába hajtottak. Busht egyébként Condoleezza Rice külügyminiszter és Nicholas Taudman USAnagykövet, valamint Joshua Bolten a washingtoni adminisztráció főnöke, Stephen Hadley nemzetbizto nságért, és Kevin Sullivan kommunikációért felelős államelnöki tanácsosok is elkísérték. Băsescut a mai tárgyalásra Adrian Cioroianu külügyminiszter, Teodor Meleşcanu védelmi miniszter, Mihai Stănişoară nemzetbiztonságért, illetve Anca Ilinoiu nemzetközi kapcsolatokért felelős államelnöki tanácsosok kísérték el. Jelen volt még Adrian Cosmin Vieriţa, Románia washingtoni nagykövete, Victor Nicula, a NATOcsúcsért felelős külügyi államtitkár és Valeriu Turcan elnöki szóvivő. (mediafax) Precedens értékű lesze a koszovói precedens? Le Monde Diplomatique – Magyar kiadás 2008.március A Le Monde diplomatique és a Klubrádió március 2i kerekasztalbeszélgetésének témája a Balkán és mindenekelőtt a koszovói helyzet, valamint az új állam elismerésével kapcsolato s – mint a vitából is kiderült – , számos váratlan elemet hordozó európai politika volt. A vitavezető, Papp Gábor vendége volt AraKovács Attila, a Republikon Külpolitikai Elemző Központ igazgatója, Dérer Miklós külpolitikai elemző és Juhász József történés z, az ELTE docense. A magyar szerkesztőség írása Papp Gábor: A Balkánról beszélgetve Parkinson egyik törvénye jut az eszembe: ami elromolhat, az el is romlik. Ennek nyomán kérdezem : egyáltalán megoldhatóe a balkáni helyzet? Az a helyzet, amit „Európa beteg emberétől”, a Török Birodalomból örököltünk a 19. század végén. Időnként elcsendesednek, elhalkulnak azok a viharok, amelyek ebben a térségben már jóval a Török Birodalom bomlása előtti időszakban kezdődtek, de számíthatunke arra, hogy valamikor végleg elülnek majd ezek a feszültségek? És rögtön fölteszem beszélgetésünk másik alapkérdését: az, ami most Koszovóban és Koszovó kapcsán zajlik, az európai politika, világpol itika vagy esetleg már világtörténelem? A kérdést az indokolhatja, hogy Koszovóban most olyan fejleményeknek vagyunk a tanúi, amelyek a második világháború utáni történelemben precedenst teremtettek. Juhász József: Ott kezdeném, hogy megoldhatóke ezek a problémák. P ersze ha kellő történelmi távlatban nézzük: olyan általános értelemben, hogy ezek majd egyszer egy egységes Európában feloldódhatnak… P. G.: …a 22. századról beszélgetünk? J. J.: …ha például a francia – német megbékélés előrehaladhatott, akkor ezt miért ne t udnánk elképzelni a szerb – albán vagy bármely más délkeleteurópai szembenállásról. De ez valóban hosszú távú történelmi perspektívát igényel. Amit ma, rövidebb távon lehet és kell tenni, a politikailag belátható időn belül, az inkább a probléma kezelése: m eg kell akadályozni, hogy ezek a konfliktusok fegyveres összecsapásokban kulminálódjanak, és meg kell kezdeni az új struktúrák kiépítését. Amit ma próbál csinálni az úgynevezett nem zetközi közösség, az leginkább ezzel a válságkezelő attitűddel írható le. É s azt gondolom, hogy ha megint egy kicsit nagyobb távlatból nézzük, mondjuk az 1990es évek kemény háborús periódusával vetjük össze napjainkat, nem is konkrétan Koszovót, hanem a térség egészének az 1999ig, 2000ig terjedő periódusát és az azóta eltelt é veket, akkor azt láthatjuk, hogy ez a válságkezelés nem is volt teljesen eredménytelen. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a mai helyzet – bár nem válságmentes, különösen a koszovói kérdést illetően – inkább alacsonyabb intenzitású és ellenőrzés alat t tartható konfliktusként írható le, s valószínűleg nem is lehet jobbat tenni, mint folytatni ezt a válságkezelést, s nem kell belefogni valamiféle „végső megoldás” görcsös keresésébe. Persze nagy kérdés, hogy Koszovó hogyan illeszthető bele ebbe a válságk ezelő folyamatba. Mert Koszovó kapcsán olyan „új típusú” határváltozásnak vagyunk a tanúi, amely az egész 1945 utáni világrenddel és a ma érvényes nemzetközi jogi normákkal összeegyeztethetetlen. S függetlenül attól, hogy szerintem a koszovói válságra ma m ár nincsen más, gyakorlatban végrehajtható megoldás, csak a tartomány függetlenítése, kétségtelen, hogy ez a – helyi viszonyokat tekintve talán helyes – függetlenítés olyan kérdések sorát is felveti, amelyek messze túlmutatnak a régió problémáin.
