Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-27
36 akkora tömegről van szó, hogy ezt egymagában az egyház nem tudja fenntartani. Mindezt igen részletesen elmagyaráztam Szi li Katalinnak, kiemelve, hogy az egyháznak meghatározó szerepe van a romániai magyarság életében. E szerep megtartásához a mindenkori magyar kormány pozitív hozzáállására, átgondolt, összehangolt támogatási rendszerére van szükség. – Adófizető állampolgár okként joggal tevődik fel a kérdés: mit lehet elérni a mindenkori román kormánynál? Miért van az, hogy a rendszerváltás után közel két évtizeddel, és az RMDSZ immár folyamatossá vált kormányzati részvételével továbbra is állandóan diszkriminálják a történe lmi magyar egyházakat? – Az első lényeges gondok akkor jelentkeztek, amikor fellazult az a szokásjog, hogy az állami költségvetésből érkező pénzek az egyházkerület ajánlásával jussanak el a gyülekezetekhez, az egyházi intézményekhez. Miniszterek, képviselő k, államtitkárok közbenjárására bizonyos régiók előnybe részesültek, mások pedig semmit nem kaptak. Utólag ígéretet kaptunk, hogy visszaállítják a régi rendszert, tehát az egyházkerületnek nagyobb beleszólása lesz e pénzek elosztásában. A bajok rendszerint a pályázatok elszámolásánál adódtak, ugyanis a kerületet szólították fel az állami intézmények, ha egyegy gyülekezet nem számolt el. Ez a rendszer nagyon megosztotta az egyházat, hiszen aki jobb kapcsolatot ápolt egyegy politikusi körrel, az kapott pénz t, a többség viszont nem. Az egyházakért felelős állami intézmények többszöri megkeresésünkre rájöttek, hogy az eddigi gyakorlat nem működik, sőt árt az egyháznak, így ígéret született arra, hogy megváltoztatják az eddigi gyakorlatot. – Sok éves kálvária ért véget a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájának ügyében. Melyek a legújabb fejlemények? – Most kötjük meg a koncessziós szerződést a városi tanáccsal: a sportpálya 49 évre az iskola tulajdonába kerül. Közben a vidékfejlesztési miniszté rium keretében elindult egy olyan európai uniós projekt, amely a felekezeti iskolák felújítását finanszírozza. Ez nagy előrelépés, hiszen az állam által visszaszolgáltatott, lerobbant iskolákat önerőből nem tudtuk, nem tudnánk felújítani. Egyházkerületünk első tanügyi intézménye, a nagyváradi kollégium sikeresen bekerült ebbe a pályázatba, így az épület és a sportpálya is meg fog újulni. Most indult be a mérnöki munka, az engedélyeztetésekhez szükséges felmérések folyamata, amiben a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal a helyi partnerünk. A sportpályát a koncesszió aláírása után azonnal használhatnánk, előbb azonban fel kell javítani, rendbe kell tenni. A pályázatunk ezt is tartalmazza, így csak reménykedni tudunk, hogy mind a kollégium épülete, mind a sportpály a hamarosan teljesen új köntösben várja a diákokat. – Lassan révbe jut a zilahi Wesselényi Kollégium körüli sok éves hercehurca is, hiszen az iskola régi épületét is visszakapnák... – A visszaszolgáltatás még mindig a bizonyító okiratok beterjesztésének f üggvénye. A visszaszolgáltató bizottság újabb és újabb dokumentumokat kér, ezek egy része pedig eltűnt az évek során. Az a jó hír, hogy napokban előkerült egy olyan korabeli irat, ami azt bizonyítja, hogy valóban a református egyház volt az iskola építtető je. Ez előreláthatóan felgyorsítja a folyamatot. Ha a főépületet visszakapjuk, a zilahi iskolánk is végre méltó helyre kerül. Megígértük a polgármesteri hivatalnak, hogy a most használt épületet jó állapotban adjuk vissza, és nem úgy, ahogyan általában mi kapjuk az államtól. A visszaszolgáltatás megnyugvás lenne a zilahi magyarság számára is. – Újból közéleti téma lett az egyházi oktatás. Liberális véleményformálók szerint az egyházi oktatás Romániában túl nagy szerepet kap, szemben a nyugateurópai gyakor lattal. Mennyire helytálló ez az álláspont? – Veszélyes próbálkozásnak tartom, amikor egyesek a vallásoktatást tanterven kívül szeretnék helyezni. A jól tanított vallás a pozitív személyiségalakításban segít. Egy ilyen embertípus egyetlen társadalomnak sem lehet kárára. Ha a kereszténységet az izmusok kategóriájába próbáljuk belekényszeríteni, akkor jogos lenne a liberálisok felháborodása, de ez a fajta megközelítés nem igaz. Az a gyermek, aki nem tanul arról, hogy kicsoda az igaz ember, aki nem látja meg K risztusban a követendő példát, az sokkal hamarabb letér olyan útra, ami főleg a szülőnek nem fog tetszeni. Bármennyire is a jövő kérdését látjuk a vallásoktatásban, ez mégis a múltról szól. Én is ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik csak otthon kaptam val lásos nevelést, az iskolában nem. Ott, ahol semmilyen vallásos nevelést nem kapott a gyermek, még a családban sem, az ilyen szülők részéről hallom leginkább a halálos sikolyt: a gyerek iszik, kártyázik, vagy éppen drogozik... Ilyenkor, paphoz illő szerénys éggel meg szoktam kérdezni, hogy a gyereket ki nevelte fel? A gyerek számára az otthoni példa a meghatározó. Krisztusban nem a vallástant, vagy valamilyen izmust akarunk felmutatni, hanem azt, aki a szenvedővel szenved, az éhezőnek enni ad, a síróval sír – ezeket a személyiségjegyeket kell megtanítanunk a gyerekeknek, ez a vallásoktatás lényege. Mivel a vallásoktatásnak nincs igazi tekintélye, a vallásoktatók a minimális szinten akarják ezt megtanítani a gyerekeknek. Megelégszenek azzal, ha a gyerek visszam ondja a bibliai történetet, a csodát. Ha a
