Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-01
6 rendőrség mege rősítette a külképviselet őrizetét, és amikor a tüntetők megérkeztek, rohamrendőrök is körbevették a házat. Szabadkán szokás szerint betörték a városháza aljában lévő McDonalds gyorsétterem üvegportálját, nagyobb károk azonban nem keletkeztek, és nem sérül t meg senki. Az albán érdekeltségek ezúttal is célponttá váltak. Temerinben már hetedik alkalommal törték be Cenaj Tahir pékségének ablakát. Az albán pék magyar felesége elmondta: a rendőrség egyszer sem találta meg a tetteseket. Egyetlen elkövető kilété re derült fény, arra is csak azért, mert részeg volt, és beszorult a feje a rácsok közé. - Én nem tartoztam soha Szerbiához, én vajdasági magyar vagyok, az, hogy itt élek, az az én balszerencsém - mondta ott jártunkkor a pék felesége. - Nekünk is van gye rekünk, de nem arra neveltük, hogy verjed be más ablakát, hanem arra, hogy mindenkinek köszönni kell, mert csak kétfajta ember van: jó és rossz. - Félneke, hogy újabb féltégla repül az ablakba, ha Magyarország elismeri Koszovó önállóságát? - kérdeztem. - Ha csak féltégla lesz, az még elég jó, ahhoz már hozzászoktunk. Csak nagyobb baj ne legyen! - Nem fél? - Nem én. Csak már elegem van ebből, hogy itt a szerbek annyira szeretik a saját földjüket, hogy csupa hazaszeretetből ők maguk tönkre is teszik! Célponttá válnake a Vajdaságban élő magyarok, ha Magyarország hivatalosan elismeri a Szerbiától elszakadt K oszovót mint független államot? - kérdeztem vajdasági magyarokat és szerbeket. Újvidéken Tóth Muzsika Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) egyik helyi vezetője kérdéssel válaszolt: megértie Magyarország Szerbiát? Óbecsén az önkormányzat civil szerv ezetekkel foglalkozó referense, Ferenc Edvin azt mondta: a szerbek most élik meg a maguk Trianonját. Úgy tapasztaltam, hogy a "szerb Trianon" bekövetkezését legalább kétféleképpen szemlélik a vajdasági magyarok. Egyfelől megértéssel - mi tudjuk, milyen a z, amikor egy ország elveszíti a területének jelentős részét , másfelől némi kárörömmel: a szerbek a párizsi békediktátumoknak nyertesei voltak, most legalább megtudják, milyen érzés vesztesnek lenni. Sokan azonban úgy ítélik meg, hogy nem lehet Koszovó elvesztését a történelmi Magyarország felosztásához hasonlítani. Koszovó területe mindössze 13 ezer négyzetkilométer, alig 100 ezer szerb maradt ott, és de facto már 1999 óta nem áll a szerb állam fennhatósága alatt. Többek számára nehezen érthető, hogy h a a titói Jugoszláviában zömmel ateista, fogyasztói világ volt, mit jelent a társadalom ilyen nagy részének az, hogy Koszovó a nemzet bölcsője? Ők úgy teszik föl a kérdést: megére néhány középkori pravoszláv kolostor annyit, hogy újra vér folyjon? Miért s ajnálják Koszovót annyira a szerbek, hogy nélküle az Európai Unió sem kell nekik? Erről beszélgettem óbecsei szerb fiatalokkal. A településen Koszovó függetlenségi deklarációja után durva falfirkák jelentek meg: "Kifelé a kisebbségekkel, Szerbia a szerbe ké!". Vagy: "Albánok, magyarok, menjetek el az országból, míg meg nem b...uk az anyátokat!" - Ezt a hőbörgők írhatták fel a falra, de mi, helybeli fiatalok azonnal lefestettük - mondták szinte egyszerre. - Én még sohasem voltam Koszovóban - ingatta a f ejét egy óbecsei szerb fiatal, Vojislav Prkosovacki. - Vannak ott önkéntesként dolgozó ismerőseim. Zavar, hogy úgy érzem, nincs elegendő információnk, mi történt, és mi történik ott. Milos Blazin azt fejtegette: - Én úgy látom, hogy Magyarország az Egy esült Államoknak akarna megfelelni Koszovó elismerésével. De hát ez inkább az utóbbi államnak az érdeke: azzal, hogy Koszovón bázisokat létesítenek, a nemzetközi hatalmi játszmáikban az amerikaiak közelebb jutnak például Oroszországhoz. Arról nem is beszél ve, mennyi ásványkincset rejt a föld Koszovóban.
