Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-19
25 Úgy tűnik, hogy annak az optimizmusnak és jóhiszeműségnek mára már nincs helye, értelme. Őszintén, nem okoz semmiféle elégtételt az, hogy erre a nyilatkozatomra most vissza kell térnem, hiszen állításom akkor ép pen abból a meggyőződésből fakadt, hogy általa a színtiszta igazságot mondhattam el. 2008. március 15én, az Európai Unió egyetemi városában egy 17 éves diákot brutálisan bántalmaztak az Új Jobboldal neonáci mozgalom hívei. Az eset nem éjszaka történt a város egyik félreeső zugában, ahol nem láthatják a járókelők vagy a rendfenntartók. Fényes nappal történ az incidens a kolozsvári 2es számú rendőrparancsnokság székhelye előtt. A 17 éves fiatalembert azért bántalmazták, ütlegelték, mert magyar, és azért , mert ezen a napon kokárdát viselt, összehajtogatott magyar zászló volt a hóna alatt. A fiatalember békés köztéri eseményre igyekezett éppen, amelyet a magyar közösség szervezett a városközpontban. Időközben azonban sajnos megtapasztalhatta: magyarnak szü letni nem éppen veszélytelen dolog, alkalmasint az életébe is kerülhet. Ez olyan borzalmas tapasztalat, amelyet – nemzetiségétől függetlenül – egyetlen fiatalnak sem szabadna átélnie a XXI. század Európájában. Hogy kerülhetett sor erre a szélsőséges hely zetre, amely szinte megsemmisíti a magyar kisebbségnek és román többségnek a normális közhangulat kialakítására tett minden eddigi törekvését? Mi következhet ez után az incidens után, amelyet joggal tekinthet vészjelzésnek az egész román társadalom? Vajo n nem tanultunk semmit abból, ami 18 éve, 1990 márciusában történt Marosvásárhelyen? Még meddig tűrik meg vagy, – ami ennél is rosszabb – bátorítják a román állam felelős tisztségviselői a szélsőséges megnyilvánulásokat, amelyek akár emberéletet is követel hetnek? Ha azt vesszük figyelembe, amit az európai város, Kolozsvár polgármestere állít, akkor a jelenlegi helyzet akár állandósulhat is. Tolerálják, bátorítják majd a tolerancia hiányát, Kolozsvár magyar polgárainak biztonsága veszélybe kerülhet az Emil Boc polgármester által – saját polgártársai rovására – kitalált demokráciajáték révén. Az RMDSZ sorozatos kérésére, miszerint be kell tiltani az – immár áldozatot is követelő – szélsőséges megnyilvánulásokat, Emil Boc felelőtlenül azt nyilatkozta, hogy a betiltásnak nem volt törvényes alapja, hogy „a kockázat tízszeres lett volna” akkor, ha nem engedélyezte volna a tűntetést, hogy a helyzetet „nem lehetett volna ellenőrzés alatt tartani”, ha az Új Jobboldal nem március 15én szervezte volna meg utcai tű ntetését. Polgármester úr még azt is megjegyezte, hogy ezeket a megnyilvánulásokat a törvény előírásai alapján, és nem valamely politikai párt kérésére engedélyezik. Polgármester úr! Felhívnám a figyelmét arra, hogy az Új Jobboldal egy szélső jobboldali alakulat, amely nyilvánosan gerjeszti az etnikai, faji és homofób gyűlölködést. Nem hinném, hogy el lehet tekinteni ettől a részletkérdéstől. Ajánlom, hogy ezután jobban nézzen utána ezeknek a részleteknek, még mielőtt engedélyezné az ilyen jellegű megnyil vánulásokat, amelyeknek esélyük sincs arra, hogy ne torkoljanak agresszióba, attól a pillanattól fogva, hogy egy szélsőséges csoportosulás képviselői gyűlöletük „tárgyával” – egy más nemzetiségű csoporttal – egyazon helyen tartózkodnak. Polgármester úr, ön semmit sem tett ezeknek az incidenseknek a megelőzésére! Sőt, azzal, hogy engedélyezte a tűntetést, elősegítette azt, hogy ezek az incidensek megtörténjenek! Ezzel ön értelemi társszerzőjévé is vált március 15i fizikai agressziónak. Ha már ön annyit idézi az ország törvényeit magyarázatképpen meggondolatlan döntéseire, felfrissíteném emlékezetét, és felhívnám figyelmét az 51/1991es nemzetbiztonsági törvényre, amelynek 3. cikkelye felsorolja, milyen jellegű cselekedetek tekinthetőek veszélyeseknek a n emzetbiztonságra nézve. Ha ez a törvény nincs az ön ínyére, figyelmébe ajánlhatom a 31/2002es sürgősségi kormányrendeletet is, amely pontosan leírja, melyek azok a csoportosulások, amelyek működését be kell tiltani. Viszont ha ön arról szeretne meggyőz ődni, hogy az Új Jobboldal valóban ezen törvényes előírások hatályába ütközike, s ha nem hallotta a mozgalom híveit skandálni abban a városban, amelyet éppen ön vezet, akkor
