Reggeli Sajtófigyelő, 2008. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-03-08
17 Erdély egykori "kiválásánál". Hatalmas adag "nemzeti" elvakultságra van szükség ahhoz, ho gy a kettős mércét egy immár hivatalosan is "európai" állam közvéleménye még mindig ennyire gátlástalanul (igaz, ma már tiszteletre méltó értelmiségi kivételekkel is) alkalmazhassa. S persze az is önmagáért beszél, hogy a nemzetközi közösség ezt a nyilvánv aló abszurditást szó nélkül hagyja. Hiszen ezzel elismeri, hogy maga is feloldhatatlan ellentmondások közt vergődik. A feldarabolás logikája ugyanis csak akkor nem zárja ki az egységesülés logikáját, ha az - az egységen belül - tovább folytatható. Azaz, ha az unió államai elismerik önnön belső autonomizálásukföderalizálásuk létjogosultságát. Ennek azonban - legalábbis keletközépeurópai aspektusban - épp az ellenkezőjéről van szó. A jelenlegi helyzetnek arra kéne figyelmeztetnie a nemzetközi közvéleményt , hogy amíg Keletközép Európában olyan viszonyok uralkodnak, melyek egy terület állami hovatartozását még mindig "élet és halál" kérdésévé tehetik (szerencsére ma már inkább elvileg semmint a gyakorlatban), amíg a Koszovóban élő albánok csak és csakis egy "független" Koszovóban, a szerbek pedig csak és csakis a "szuverén és egységes" Szerbiában képesek elgondolni szabadságukat, a nemzeti ellentétek hosszabb távon semmiképpen sem oldhatóak meg. A kérdés megoldására a térség népeit csakis a kulturális plural izmus, az együtt élő népcsoportok valóságos jogegyenlősége, s az ezt garantáló kollektív jogok tehetnék képessé. S ezek a kisebbségek elszakadási törekvését is értelmetlenné változtathatják. Hiszen az egyenjogúság révén, az egymásrautaltság és az együttműk ödés légkörében ők is erősebbeknek érezhetnék magukat, mint külön utakon imbolyogva. Ezt a tanulságot azonban a nemzetállami gőg ma még a nyugati államok zömében sem teszi elérhetővé. A tárgyilagos önvizsgálat a saját kisebbségekkel való méltányos megegye zés helyett ma még ők is inkább a tűzzel játszanának. Mert Koszovó "példája" csakis azt tanúsíthatja, hogy az önrendelkezés továbbra is kizárólag erőszakkal érhető el. Ez a felismerés e pillanatban talán veszélytelennek tűnhet, de ha a nemzetközi erőviszo nyok úgy alakulnak, a megoldatlan kisebbségi kérdések ismét (akárcsak a Második Világháború küszöbén) elkerülhetetlenül a nemzetközi konfliktusok melegágyaivá válnak majd, hiszen a fennálló helyzet megváltoztatásában érdekelt (újabb) nagyhatalmak a helyzet ükkel elégedetlen kisebbségeket mindig könnyűszerrel ötödik hadoszlopként használhatják. S az utóbbiak annál alkalmasabbakká válnak e "szerepre", minél durvábbak azok a retorziók, melyekkel többségi államaik megpróbálják majd "visszatartani" őket. Persze a nemzetállami homogenizáció erőltetése tűnhet "racionális" törekvésnek is. Ha a kisebbségek eltűnnek, eltűnik ugyebár a probléma maga is. Kérdés azonban, hogy vane erre elegendő idő? A nemzetközi erőviszonyok átrendeződésének felgyorsulása azt sugallja, hogy nemigen lehet. Akkor pedig - ha csak az államon belüli kulturális közösségek közti viszonyokat, illetve az államközi kapcsolatrendszert nem sikerül rövid időn belül tényleg demokratizálni - nagy bajban vagyunk. Úgy tűnik: a történelemnek a kisebbségi kérdés vonatkozásában is egyetlen tanulsága van: nem tanulunk belőle semmit. vissza A szerző az erdélyi Brassói Lapok publicistája A Székelyföldtáblák visszatérnek MNO • 2008. március 8. 02:06 Egyegy tájegység sajátoss ágai is szerepelnek majd a megyehatárokon nemsokára elhelyezendő Székelyföldtáblákon, a központi motívum pedig továbbra is a székely kapu marad – közölte a Háromszékkel Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke. A Székelyföld határait jelző pannókat tavasszal tenné ki a megyei tanács vezetősége, ennek érdekében kis földterületeket vásároltak az utak mentén, hogy magánterületen legyenek. Így remélik elkerülni a tavalyi bonyodalmakat, amikor az országutakat felügyelő hatóság eltávolította a reklámpannó kat, politikai jellegűnek minősítve a kezdeményezést.
