Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-05
26 alkalmazását. Ezzel az is a gond, hogy az egyház kritériumrendszerei általában átláthatatlanok, és ritkán demokrat ikusak. Jó példa erre a kolozsvári Protestáns Teológia nemi diszkriminációja körül kialakult vita is. Az RMPSZ javaslata egy új fogalmat is behozna a törvénytervezetbe: „vallási kisebbségek” (minorităţi religioase). A 113as cikkely 10. bekezdésében azt k érik, hogy az állam ne csak a nemzeti kisebbségi oktatást részesítse szükség esetén többletfinanszírozásban, hanem a vallási kisebbségi oktatást is. Kérdés: mit jelent az, hogy vallási kisebbségi oktatás, illetve pontosan mire kérnek további költségvetési pénzeket? Úgy kell ezt érteni, hogy a „Szent János elméleti líceum” először azért kap extra fejkvótát, mert magyar, majd azért, mert éppen unitárius is? Mi lesz akkor azokkal az iskolákkal, amelyek szekulárisak, államiak, illetve esetleg akár többségi val lásúak? Milyen alapon kell egy iskolának az egyházi kötődése alapján többletjuttatást nyújtani? Mire kell ez a pénz, a vallásórákra, amelyekre már így is egy külön intézményt tartunk fenn? Illetve továbbra is az a kérdés, hogy mi számít vallási kisebbségne k, illetve kihez mérjük? Mert ha az ortodoxiához mérjük, akkor a katolikusok is vallási kisebbségnek számítanak. Ha a kisebbségen belüli domináns valláshoz mérjük (itt lenne egy szép vita nálunk, hogy ez a katolikuse vagy a református), akkor csak az unit áriusok vagy az evangélikusok számítanak kisebbségnek? Mi van azokkal, akik felekezeten kívülinek tartják magukat? Az lenne tehát a cél, hogy az egyházi iskolákat, nemcsak hogy az államnak kellene eltartania, hanem még többletfinanszírozást is kellene nyúj tania egyszerűen azért, mert „vallási kisebbség” iskolája? Visszatérve az előbbi példánkra: a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium nemcsak a „magyarságáért” járó többletet kapná, akárcsak a Mikó, hanem ezen felül is kapna még, mert „vallási kisebbségi” intézmény. Na ezt nevezném én a szekuláris magyar oktatás hatékony elsorvasztásának. Mindezt az én adómból. Úgy látom, hogy kisebbségi oktatásunknak az egyházak irányába való eltolódása jellegzetesen kisebbségi félelemből fakad. Attól félünk, hogy a román állam nem tudja nekünk garantálni az anyanyelvű oktatásunk fenntartását, autonómiáját, fejlesztését. Ez a félelem szerintem alaptalan. A jelenleg is érvényes tanügyi törvénybe sikerült már olyan garanciákat bevinnie az RMDSZnek, amelyekről a ’90es évek elején még csak álmodni lehetett. Vannak továbbra is vitás kérdések (földrajz- és történelemoktatás, román nyelvoktatás, a Sapientia állami finanszírozása) amelyeken még dolgozni kell, és lehetséges is. A viszonylag jó (és még alakítható) törvények mellett jelenleg államtitkárunk van a tanügyminisztériumban, több erdélyi tanfelügyelőség elnöksége vagy alelnöksége a miénk, több magyar iskolát sikerült az utóbbi 18 évben létrehozni, mint amennyi valaha is létezett Erdélyben. Nem mondom, hogy nem leszünk állan dóan harcban a kormánnyal, román többségű önkormányzatokkal az anyanyelvi oktatási jogainkért, de a megoldás nem az oktatásunknak az egyházak kezébe való juttatása. A XXI. század Európájában az oktatásnak szekulárisnak kell lennie. A lakossághoz mérten ará nyosan talán egyetlen kisebbségben lévő közösségben sem alapítottak annyi egyházi iskolát Európában, mint a mi közösségünkben. Annál több államit. Az egyházaink által visszakapott épületek a közösség közvagyonát képezik, nem az egyházak saját vagyonát. Mé g ha jogilag az ő nevükön is szerepelnek a telekkönyvekben, ne felejtsék el, hogy azokat az épületeket és iskolákat a XVIII – XIX. században állami költségvetésből, közadakozásból és az emberek közmunkájából építették fel, nem a mennyből jött rá a pénz, sem a telek. Ugyanakkor jelenleg is ezen iskolák, szociális és más intézmények fenntartása többnyire állami költségvetésből történik. Az egyházaink tehát ezen épületek adminisztrátoraiként elsősorban a közösség céljait kellene szem előtt tartsák, nem saját any agi és térnyerési céljaikat. Nem elfogadható az, ha egy magyar könyvüzletet raknak ki a visszakapott épületből, nem elfogadható, hogy a közösség által finanszírozott és felépített ingatlanokkal gyakorlatilag ingatlanpiaci kereskedést folytatnak nagyvárosai nkban, nem elfogadható az, ha egy jól működő magyar nyelvű állami oktatási intézményt szorítanak ki az ingatlanjából, és nem elfogadható az sem, ha saját ideológiai céljaiknak rendelik alá a tanerőtoborzást az iskolákban. Én csak azt akarom, hogy gyerekei nk, bármelyik erdélyi magyar közösségben is nevelkedjenek, lehetőséget kapjanak minőségi szekuláris oktatásra az óvodától az egyetemig. A kisebbségi magyar oktatásnak nagy többségében szekulárisnak kell maradnia. Ezt követeli meg tőlünk az ésszerűség és a mai kontinentális társadalmi viszonyok is. Ellenkező esetben saját magunk lemaradásának lehetünk kovácsai. vissza
