Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-05
20 Bogdán Tibor, Bukarest Elveszett emberek? Vg 20080205 Vajon a magyar „szellemi kincs” büszkeségének vagy veszteségének tekintendőe, hogy a különböző európai uniós intézményekben nagyarányú a magyar jelenlét. Úgy tűnik, az a lehetséges olvasat, hogy ez valahol nyereség is, ma még kevéssé van jelen. Tény, hogy a különböző európai bizottsági személyzeti kvótákat a magyar jelentkezők tudták a leghamarabb és esetenként a keretet meghaladó mértékben is (részarányo san) felölteni. A számok magukért beszélnek. Például miközben a csatlakozáskor egyetlen főigazgatói (vagy helyettesi) posztot „pántlikáztak meg” a magyar jelöltek számára, ma már két ilyen helyen is magyarok ülnek. Eredetileg igazgatóból is hat volt a terv ezett magyar célszám. Nagyon hamar heten lettek… A főosztályvezetői posztokon – míg a lengyelek a maguk több mint hetven lehetséges helyéből még egy éve is alig tucatnyit tudtak feltölteni – a magyarok a számukra lekötött huszonhétből huszonnégyet hamar el foglaltak. És akkor még nem szóltunk a több mint négyszáz magyar munkatársi helyről, ezek mára már szintén jóformán be is teltek, jóllehet, eredetileg 2010ig tartó feltöltéssel számoltak. Sokatmondó az is, ahogy egyre több magyar talál – sokszor vezető b eosztású – helyet európai uniós vagy ahhoz kapcsolódó nemzetközi szervezeteknél, intézményeknél, ügynökségeknél. Tudjuk, magyar a hágai Europol egyik igazgatója, és szinte minden – limitált létszámú – uniós ügynökségnél dolgozik egy vagy több magyar. Az e lső „nemzeti reflex” után – „Hű de jók vagyunk!” – sokakban felébred a kétkedés: jó, jó, ez persze szép, de hát ezeket az embereket mégiscsak magának nevelte az ország, és most elvesznek. Vajon nem inkább szomorkodni kellene az efféle sikerek miatt, akár „ agyelszívással” is vádolva az Európai Uniót? Könnyű lenne igent válaszolni az aggodalmakra. Valójában a brüsszeli tapasztalatok arra intenek, hogy kicsit is hosszabb távra tekintve, szélesebb látókörben gondolkodva a válasz inkább nem. Csak ehhez persze lá tni kell az arányaiban nem csekély előnyöket is. Mert miről is van szó? Magyarország – súlyát és méretét tekintve – az EU viszonylag csekély befolyású, közepes méretű tagállamai közé tartozik. Számára – mint minden kisebb tagnak – különösen fontos az euró pai uniós – mindenekelőtt európai bizottsági – intézmények súlyának, befolyásának megőrzése, valamint ezeken belül a magyar hang, a magyar szemlélet megjelenítése. (És most gyorsan tisztázzuk: nem konkrét kérdésekben elfoglalt aktuális magyar kormányállásp ontra gondolunk. Hanem általában a magyar adottságok, esetleges következmények belső ismeretére, amit csak az tudhat, aki az országból érkezett, de aki éppen ezért óhatatlanul „magyar szemüveggel” nyúl majd az amúgy európai uniós – ám előbbutóbb magyarokr a ható – ügyekhez.) Ugyanezért nem kevésbé fontos az itt zajló tervezésgondolkodás, kezdeményezés időben történő honi megismerése is. Minél több magyar „bennfentesünk” van, annál nagyobb az ilyen jellegű hozadék potenciális aránya is. Nem véletlenül mond unk „potenciálist”. Ehhez ugyanis az is kell, hogy a származási hátország ne „lemondjon” az ily módon távozókról, hanem éppen hogy segítse eljutásukat, tartsa velük a kapcsolatot. Manapság sok „átigazolt” magyar panaszkodik, hogy távozásakor éppen csak ki nem átkozták, és ha új helyéről kezdetben informális tanácsokkal, üzenetekkel segíteni akart, szavai többnyire leperegtek az otthon maradottakról. Talán nem ártana odafigyelni arra, ahogy mondjuk a franciák, németek meg mások lobbiznak azért, hogy az embe reik minél jobb helyekre bejussanak. Formálisan (otthon) ők is „elvesztik” őket. De jól tudják, cserébe fontos szövetségeseket nyernek olyan helyeken, ahonnan addig csak névtelen dokumentumok érkeztek. Talán nem ártana nekünk is megtanulni nem elvesztett r áfordításnak, hanem befolyásnövelési lehetőségnek tekinteni honfitársaink európai sikereit. Nem az elmenetelük, hanem ez utóbbi figyelmen kívül hagyása ugyanis az igazi veszteség. vissza A szerző az BruxInfo EUszakértője Fó ris György A radikálisok felróják: Tadić a győzelmét a magyaroknak köszönheti Vajdaságma.info 2008. február 4. [15:57] Tomislav Nikolić Szerb Radikális Pártjának délbácskai vezetője, Milorad Mirčić úgy értékelte Tadic győzelmét, hogy az a vajdasági magyar vezetőknek és Nenad Čanaknak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökének - a tartomány egyik meghatározó politikusának - köszönhető, írja az MTI.
