Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-28
31 hanyagolja, po ntosabban látszatintézkedésekkel támogatja a külhoni szlovákokat, csakhogy itthon ne kelljen minden kisebbségnek megadnia azt, ami jár nekik... Koszovó lépései és a szerb reakciók végülis egy ideig kirakatlépések lesznek. Akár jó, akár rossz értelemben. Viszont minden precedens egyedi eset tipizálására épül, s nem szabad elfelejteni, hogy a tipizálás a politikában veszélyes is lehet, főként, ha csak a típusalkotó elemekre figyelünk, s elsiklunk az esetleges különbségek fölött. Ezért lehet majd egy esetl eges koszovói szerb területi autonómia egyes országokban alkalmazható, másokban alkalmazhatatlan példa. vissza A kedély borzolva jó Erdélyi Riport 2008.02.28. Szűcs László Kevesebb hírt kellene olvasni – intem magam, kül önben baj lesz a valóságérzékeléssel. Vagy csak az elmúlt hét volt ilyen? Aligha. Olvasom, hogy az Európai Parlamentben egy román néppárti képviselő, demokrata is, liberális is az istenadta, szélsőségesnek, horthystának nevezte Antall Józsefet, a rendszerv áltás miniszterelnökét, akiről a nagy közös törvényhozásban egy épületrészt neveztek el. Ugyanennek a ma ellenzékben lévő pártnak a vezetője, főállásban Kolozsvár polgármestere, arról beszélt, hogy elvileg nem kizárt az együttműködésük az RMDSZszel, ha a kisebbik kormányerő tiszteletben tartja az Alkotmányt. Na most ebben mi a hírértékű? Az, hogy Boc úr nyitva hagyja a partnerség kiskapuját, avagy az, hogy egy adott kérdésben – Koszovó függetlensége tárgyában – vállalt különvélemény egy parlamentáris demok ráciában alaptörvényellenes magatartásnak számít? Méghozzá olyan témában, amelynek kapcsán amúgy ma a hivatalos román álláspont minősül a többséggel szembeni különvéleménynek az Európai Unión belül. Márpedig a szerbekkel való szolidaritás miatt senki nem kérte az ország kizárását az Unióból. Ahogy az Antallról nyilatkozó PDLs képviselő választás által elnyert jogával élve legközelebb is elmondhatja a véleményét, még akkor is, ha a fentihez hasonló badarság fordul meg a fejében. Okosabbak persze a nevezet t párt mentora, Basescu államfő legújabb székelyföldi kiruccanásán elhangzottaktól sem lettünk, az önmagát az autonómia drukkerének nevező elnök ezúttal sem hagyott kétséget afelől a Koszovó példáján felbuzdult helyi vezetők előtt, hogy az ő olvasatában az autonómia az intézményi decentralizációt jelenti, minden egyéb, ami ennél többet óhajt jelenteni, nem más, mint a kedélyek oktalan borzolása. Megüzente a magáét Budapestnek is, egyrészt hinni sem akarva, hogy a magyar kormány nemzetpolitikai szakállamtitk ára támogatja az európai elveken nyugvó autonómiatörekvéseket, ám ha mégis így lenne, azt a román belügyekbe való beavatkozásnak tekinti. Persze a székelyeknek továbbra is ő marad az igaz barátja, hallhatjuk ezt még jó ideig polgári berkekből. Hiszen az el lenségem ellensége a barátom, ugye? Amúgy küldetéstudatból nincs hiány, épp a Basescuban kétségbeesetten szövetségest kereső polgári pártiak egyik múlt heti gyűlésén mondta egy résztvevő, hogy miként Luther tanaival, úgy a polgári erőkkel sem sikerül majd leszámolni. Azért megnyugtató, hogy a magyar – magyar konfrontáció ügybuzgó hívei mellett immár számosan vannak mindkét oldalon, akik az alapvető közös érdeket felismerve a kiegyezés módozatain munkálkodnak. Még akkor is, ha ezzel aligha nyerik el államfőnk tetszését, hiszen az ő szalámipolitikájába sehogy sem illik bele szeretett magyarjainak választás előtti kompromisszumkeresése. Amelynek sikere egyébként éppen Basescu kedvenc fogalmában, a romániai magyar politikai viszonyok decentralizációjában rejlik, h iszen a helyi érdekek sok helyen felülírhatják az országos vezetők politikai és személyi ellentéteit. vissza Koszovó: fordított Trianon Erdélyi Riport 2008.02.28. Tamás Pál Még a jugoszláv időkben jártam először Koszovób an. Tito már nem élt, az ország recsegettropogott, de még egyben volt. Koszovóban állt a bál. Dubrovnik, vagyis a tengerpart felől jöttünk romantikusan vad montenegrói hegyek között. Azután kiértünk egy fennsíkszerűségre. Ez volt Koszovó. S beleszaladtunk valamilyen nemeurópai szegénységbe. Feltűnően rossz minőségű falusi házak. Porban játszó mezítlábas gyerekek az út mellett. Akik meglátták a külföldi rendszámú autót s boldogan, ujjukkal mutatták a győzelem, a Viktória V betűjét. Úgyis mi leszünk az erős ebbek. Pristinában épp éjjeli kijárási tilalom volt. Betartották, mi mást tehettek volna. Az emberek tényleg nem mentek ki az utcára, de fémedényeikkel este tízkor kiálltak az ablakokba és csörömpöltek. A városban pokoli volt a zaj. Évekkel később NagyJug oszlávia talán már nem is létezett, amikor valahol Németországban
