Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-21
11 ela dni, hogy a „határon átívelő nemzetegyesítés jegyében” találkoztak. Hozzátéve: mindenkinek partnerei, akik a nemzetegyesítést akarják. S már miért ne akarná az erdélyi magyarság kétharmad része is ugyanezt? Valaki mondta Némethéknek, hogy nem akarja? Ezt k ötve hiszem. Csakhogy az elmúlt években akárhányszor Erdélyben jártak (az EPválasztás előtt menetrendszerűen jöttek, s vélhetően így ingáznak a májusban esedékes helyhatósági választások ürügyén is), szóba nem álltak az említett kétharmad képviselőivel, m i több, úgy elkerülték őket, mintha leprások volnának. Lehet, attól tartottak, hogy közlik velük: ők nem annyira szólamokkal és pirosfehérzöld masnikkal, hanem pragmatikusabban képzelik a nemzetegyesítést. Például a határ menti kistérségeket is öszszekap csoló jó utakkal, zavartalan közlekedéssel, sokkal több olyan sikeres uniós pályázattal, amely közös munkaalkalmakat teremthet. Ugyanakkor a nagy nemzetegyesítők nem mutatkoznak, vagy az is lehet, hogy elbújnak, amikor a kétharmad képviselői a magyar fővár osban járnak. Így hát esztendők óta csak az erdélyi magyarok egyharmadával építik a határon átívelő nemzetet, mégis úgy tesznek, mintha az egésszel építenék. Mondjuk ki: blöff, olcsó propaganda úgy beszélni nemzetegyesítésről, hogy politikai érdekből mások ról, esetünkben a többségről nem veszünk tudomást, nem állunk vele szóba. Az egyesítés még akkor is roppant nehéz, ha mindenkit megszólítunk és mindenkinek kezet nyújtunk. Mint például a magyar igazolvány esetében, melyet a Fidesz a kettős állampolgárság h elyett javasolt és (majdnem) a pártok egysége nyomán vezettek be. Ám a számba jöhető határon túli magyarok alig fele váltotta ki, pedig nyilvánvaló előnyei vannak. Elsősorban azok számára, akik az anyaországba utaznak. De sok százezren alighanem úgy érezté k, hogy nem az igazolvány teszi őket magyarrá. Tartalmában, lényegében semmiképpen nem, ezért nem váltották ki. Mintegy bizonyítva egyik neves történészünk, Szarka László véleményét: egy nemzetet nem lehet igazolványokkal összetartani! Sokkal inkább a párt ok közös egyetértésén alapuló, egységes nemzetpolitikával, amely nem engedi, hogy valamely párt saját érdekéből a neki nem tetsző személyeket, kisebbnagyobb csoportokat, ha úgy tetszik, nemzetrészeket kirekesszen. Míg ez nem valósul meg, továbbra is harma d, negyed vagy éppen tized nemzetrészek leszünk, vagy még annyi sem. vissza Basescu, ha illően józan Erdélyi Riport 2008.02.21. Simon Judit Az Európai Unió a tagállamaira bízza, hogy elismerik vagy sem Koszovó függetlens égét. A tagországok közül négy: Szlovákia, Ciprus, Spanyolország és Románia nem fogadja el Koszovó államiságát. A többiek, az Egyesült Államokat követve, rábólintanak: ha a lakosság többsége úgy akarja, akkor legyenek függetlenek. Románia úgy viselkedett a függetlenség megszavazása napján, mintha hatalmas meglepetés érte volna. Holott hetek, hónapok óta azon vitatkoztak az Európai Unió intézményeiben, fórumain, hogy a közösség hogyan viszonyuljon Koszovó függetlenedési szándékaihoz. Egyedül Traian Basescu á llamfő nyilatkozott úgy, mint aki számított a történtekre. Talán neki köszönhető, hogy az országban nem okozott belpolitikai válságot Koszovó. Az államfő volt az egyetlen józanul gondolkodó román politikus. A román pártok ugyanis első hallásra hisztérikusa n viselkedtek, hisztériájukat csak fokozta az RMDSZ nyilatkozata, mely szerint Bukarest előbbutóbb kénytelen lesz elismerni az új államot. Az sem nyugtatta meg a politikai alakulatokat, hogy a szövetségi és az ügyvezető elnök kézjegyével ellátott nyilatko zat hangsúlyozza: nem lehet párhuzamot vonni Románia és Szerbia, Erdély és Koszovó között. Viszont tanulság lehet Koszovó arra nézve, hogy mennyire szükséges az egyéni és kollektív kisebbségi jogok biztosítása. Markó nem fogalmazott túl diplomatikusan, kim ondta: Romániában mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a kisebbségi törvény megszavazását. Ezúttal az államfő csitította a pártokat és a közvéleményt: nem szabad etnikai feszültséget kelteni, párhuzamot vonni a két állam között. Basescu többek köz ött éppen azzal indokolta Koszovó államiságának elutasítását, hogy nem véli biztosítva a kisebbségi jogokat az új országban. Az elnöki hozzáállás nyomán súlyukat vesztették az RMDSZellenes kirohanások. Elsőként a liberálisok érzékelték ezt, és siettek kor rigálni előző nyilatkozataikat: nincs mitől tartani, a szerbiai és romániai helyzet nem azonos. Valóban nem azonos. A romániai magyarság számára nem Koszovó állam létrejötte lehet a mérvadó, hanem az, hogy Pristina milyen jogokat biztosít az ott elő szerbe knek. És itt jön be az államfő egyik fontos mondata: Románia, ellentétben Szerbiával, a NATO és az Európai Unió tagja, ami biztosítja az ország számára a függetlenséget, a határok sérthetetlenségét. Koszovóba mintegy kétezer ember érkezik az uniós tagorszá gokból – többek között Romániából – , hogy segítsen felépíteni az állami intézményrendszert. És ellenőrizni a demokratikus folyamatokat. No meg nem utolsósorban felmérni, milyen támogatásra van szüksége az új országnak. Ha az EU fennhatósága alatt, esetleg annak nyomására Koszovóban önrendelkezéshez jutnak a szerbek – területi
