Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-20
26 kettészakított szigetország helyzetéhez. Az Északciprusi Török Köztársaság képviselője nem mondhatott véleményt az ülésen, mivel az EU csupán a ciprusi görög államot ismeri el. Ciprus északi része 1974ben került török megszállás alá, azt követően, hogy a görög többség jobboldali erői – az akkori athéni katonai junta támogatás ával – puccsot szerveztek, céljuk Ciprus Görögországhoz csatolása lett volna. Ciprus területének nagyobbik része a Ciprusi Köztársaság felügyelete alatt maradt, a kisebb, északi részén kikiáltott Északciprusi Török Köztársaságot egyedül Törökország ismeri el. A két országrészt elválasztó Zöld Zóna az ENSZ felügyelete alatt áll. A ciprusi konfliktus megoldása Törökország EUcsatlakozásának is egyik fontos feltétele. Az áldatlan helyzet megoldásához közelebb vihet a ciprusi elnökválasztás, amelynek február 2 4én tartják a második fordulóját. Két olyan politikus jutott ugyanis a második fordulóba, akik békülékenyebb álláspontot képviselnek a ciprusi törökökkel szemben. A görög ciprióták 2004ben elutasították az ENSZ béketervét, amelynek végső célja a szigetor szág egyesítése lett volna, Ciprus törökök lakta részén ugyanakkor igennel voksoltak az Annantervre. Románia: Koszovó ügye fellobbantotta a román nacionalizmus lángját. A nacionalisták – és a jelek szerint az RMDSZen kívül valamennyi parlamenti párt e k ategóriába tartozik – idegesen reagáltak az új helyzetre. Mintha attól félnének, hogy legnagyobb nemzetiségük, a magyar, el akarna szakadni és csatlakozni akarna Magyarországhoz. Eltekintve attól, hogy nincs olyan erdélyi magyar erő, amely ilyesmire töreke dne, nyilvánvaló: a jelenlegi nemzetközi helyzetben ez teljeséggel elképzelhetetlen, sőt rágondolni is képtelenség. Hiszen mindkét ország ugyanannak a gazdaságipolitikai, illetve katonai szövetségnek, az Európai Uniónak és a NATOnak a tagja. S ha még ez sem lenne elég, a legnépesebb magyarlakta terület – a Székelyföld – Románia kellős közepén fekszik, közelebb Bukaresthez, mint a magyar – román határhoz. Mindezt persze a román nacionalisták is tudják, ám ez most sem tartja vissza őket egy kis hangulatkeltés től. Akkor már sokkal európaibbak és időszerűbbek azok a tanulságok, melyeket az RMDSZ vont le Koszovó példájából. Markóék nem a tartomány elszakadására irányították a figyelmet, hanem arra, hogy az államalkotóvá vált albánok – nyugati követelésre – széles körű nemzetiségi jogokat, gyakorlatilag autonómiát ígérnek a lakóhelyükön maradt szerbeknek. Ezt a példát kellene Bukarestnek követnie, nem pedig nem létező veszélyre hivatkozva hangulatot keltenie – üzeni az RMDSZ a többségi nemzetnek. Szlovákia lakossá gának mintegy húsz százaléka sorolható a kisebbségekhez. Az ország minden kilencedik lakosa magyar, azaz hatszázezer fő. Jelentősek az eltérések a roma kisebbség számának megítélésében: egyes feltételezések negyedmillióról, mások félmillióról szólnak. Az u krán és egyéb kisebbség száma körülbelül százezerre tehető. Vladimír Meciar országlása idején megkurtították az etnikai kisebbségek jogait. Megannyi vita származott abból, hogy a magyarokat megfosztották helységnévtábláiktól, nevüket szlovákosították, csök kentették kulturális egyesületeik számát. Mikulás Dzurinda 1998as hatalomra kerülése, illetve a Magyar Koalíció Pártjának kormányba kerülése jelentősen javított a magyarok helyzetén. Ám 2006ban Robert Fico lett a miniszterelnök. Kabinetjébe bekerült az u ltranacionalista, hajmeresztő magyarellenes kijelentéseket tévő Ján Slota. Azóta érezhetően feszültebbé vált a magyar – szlovák viszony. Félő, hogy e kapcsolat tovább romlik, mert Ficónak jó esélye van arra, hogy bebetonozza hatalmát. Pártja, a Smer népszerű ségi mutatója negyvenszázalékos, s jellemző az is, hogy jelenleg éppen Slota Szlovákia második legkedveltebb politikusa. Megosztott maradt az Európai Unió Már elismerték: Franciaország, NagyBritannia, Ausztria A közeljövőben elismerik: Németország, O laszország, Belgium, Luxemburg, Írország, Dánia, Svédország, Finnország, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország Várakozó állásponton: Csehország, Hollandia, Portugália, Görögország, Málta, Bulgária Elutasítja az elismeré st: Ciprus, Románia, Spanyolország, Szlovákia vissza
