Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-20
20 A nacionalisták az RMDSZ "megbocsáthatatlan bűnének" tartják, hogy a bukaresti parlamentben a szövetség 27 képviselője és szenátora a koszovói függetlenséget illegálisnak minősítő és a kisebbségek kollektív jogait tagadó parlamenti deklaráció ellen szavazott, miközben arr a valamennyi román párt honatyja igennel voksolt. Szerencsére a román civil társadalom és a román sajtó ezúttal nem sokat teketóriázva, kedden helyére tette a dolgokat. Több vezető román publicista szögezte le: Romániát semmilyen szeparatista veszély nem fenyegeti, magyar oldalról sem, következésképpen az egész román nacionalista fellángolás belpolitikai, főképpen választási szempontok logikája szerint alakult, és esett át a ló túlsó oldalára. Többen is kifejtették, hogy Románia túlreagálta a koszovói ügy et. Alina Mungiu Pippidi, a Román Akadémiai Társaság nevű civil társadalmi szervezet elnöke már emlékeztette a románokat arra is, hogy a koszovói függetlenség kikiáltásához hasonlóan csatolták 1918ban Erdélyt Romániához. Akkor is szuverén állam, nevezet esen Magyarország, egyik tartományának elszakadásáról döntöttek Gyulafehérváron. A románok. vissza "Tíz év kemény munka következik" − Pristinából jelentik munkatársaink, Gergely Márton, Móricz Simon Népszabadság • Gergely Márton Móricz Simon • 2008. február 20. Milosevic segítsége nélkül sosem lennénk függetlenek – mondja szelíd mosollyal egy pristinai kávézóban Shkelzen Maliqi, koszovói albán elemző. Számára nem is az elszakadás napja volt a nagy ünnep, hanem az azt m egelőző napok. Huszonöt évet dolgoztam ezért, így tudós létemre elöntöttek az érzelmek, mikor kiderült: az önállóság órája közeleg. Nézze meg interaktív infografikánkat Koszovóról! Most azonban kezdődik a munka – mondja Maliqi, hiszen egy hagyományos tár sadalmat kell felkészíteni a modern világ kihívásaira. Az egyik legnagyobb gond, hogy a mai napig a Nyugaton élő albánok tartják el a társadalom 30 százalékát. Pénzt és ingóságokat küldenek haza. Ez az egyetlen oka, hogy a kilencvenes években túlélte a nép Belgrád gazdasági bojkottját. Nevezhetjük a hazaküldött pénzt akár szociális juttatásnak is, hiszen ez az egyetlen bevétele azoknak, akik havi 20 eurót keresnek – véli a Humán Tudományok Központjának vezetője. A kormány képtelen lenne gondoskodni a szeg ényekről. A családi összefogásra épülő társadalom másik jellemzője, hogy bár a munkanélküliség hivatalosan 40 százalék feletti, a legtöbbeket – köztük a gyerekeket is – az állam háta mögött foglalkoztatják kisebb vá llalkozásokban, mint azt a 14 éves fiút, aki a kávézóban felszolgál. És már három éve látom itt nap mint nap - mondja Maliqi. Az iszlám tanítása által tovább erősített szolidaritás tartja a víz fölött az embereket. Ebből a helyzetből kellene egy működő gaz daságot felépíteni. Az első lépés a jogi keretek megteremtése. Ilyen tekintetben szerinte sokat javult a helyzet, mert a nemzetközi közösség felügyelete alatt a legújabb európai törvényeket veszik át Pristinában. Korábban kizárólag tapasztalatlan és tanul atlan elit vezette az országot, de Hasim Thaqi személyében végre előlépett valaki, aki ezt az urambátyám politikát megváltoztathatja. Közel húsz év szükségállapot és pusztítás után új kezdetre van szükség: egy felelős kormányra, amely felett valóban ítéle tet mondhatnak a szavazópolgárok, és hatékony miniszterekre, akiket korrupció esetén börtönbe küld a független bíróság – hangsúlyozza Maliqi. Az is rendkívül fontos, hogy Koszovó bizonyítsa: képes egymaga boldogulni. A következő években fel kell építeni a független igazságszolgáltatást, fejleszteni kell az infrastruktúrát, és ha mindenki legjobb tudása szerint keményen dolgozik, akkor talán tíz év múlva megszilárdulhat a frissen megalakult ország. Végre függetlenek vagyunk – mondja Petrit, egy fiatal eladó a közeli boltban. Annak örül azonban a legjobban, hogy ezzel befejeződött az éveken át tartó beszéd a függetlenségről, és a politika újra az emberek gondjaival kénytelen törődni. Igazi segítséget azonban csak külföldről remél. A nemzetközi közösség segíts égével kell újraépíteni az országot és megerősíteni a gazdaságot. Nem azt mondom, hogy Pristina tíz év múlva leváltja New Yorkot, de ha minden jól megy, akkor most tényleg elkezdődhet a fejlődés – mondja komolyan.
