Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-16
29 betiltásáért. Ugyancsak romániai hír, hogy az ellenzékb en lévő román Szociáldemokrata Párt állítólag azt javasolta a kormány legfőbb erejét alkotó Nemzeti Liberális Pártnak, hogy választások kiprovokálása után együtt alkossanak koalíciót és kössenek öt évre szóló „politikai partnerségi” megállapodást. vissza (L. I. – Marosvásárhely) Gadamer, Kundera, Márai Európája vagy valami más? Népszava − Szép Szó • 2008.02.16. Az európai identitás témája napjaink egyik népszerű s kiterjedt társadalomtudományi területe, amely egyúttal a na pi politikai és közéleti gyakorlat aktuális kihívása is. A kutatók általában elfogadják az identitás fogalmául azt az értelmezést, hogy az önmagáról gondolkodó egyén éntudatának nevet ad, s ez a névadás maga az identitás. Az európai identitás pedig nem más , mint Európa, európaitudatunk, azzal való azonosságunk. Az izgalmas s nagy vitákat kiváltott kérdés „csak” az, mit is nevezünk európainak. Anélkül, hogy belebonyolódnék a problémakör különféle feldolgozásának taglalásába s megítélésébe, itt csupán egyet len összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet. Arra, hogy az európai identitás fogalomtörténetében jól érzékelhető egy hármas formaképződmény. Született jó néhány évtizeddel ezelőtt a pozitív csengésű megközelítés, amelyet – jobb szó híján – „klasszikus ” formának nevezek. Azután létezik egy, hozzávetőleg két évtizedes múlttal rendelkező pesszimisztikus felfogás, amelyet „borúlátó” kifejezéssel jelölök. Végül napjainkban, úgyszólván a szemünk láttára születik a harmadik megjelenési forma, melyet „egyensúl yozó” értelmezésnek hívok. A klasszikus forma az alapfogalom, tehát Európa, nem pusztán valamilyen mennyiséget, gazdasági tömörülést, politikai közösséget, meghatározott kontinentális egységet jelent (persze mindezt tartalmazza is), hanem mindenekelőtt s legfőképp egy sajátos értékrendszer vállalását. A sokféle s egyaránt fontos értékek közül hadd említsek meg legalább kettőt. Az egyik értéket többek között a nemrég elhunyt német filozófus, Gadamer fogalmazta meg. Szerinte Európa különleges előnye abban á ll, hogy megismerte s megtanulta, hogy sok országgal kell együtt élnie, még akkor is, ha ezek az országok különbözőek. A gondolatot Konrád György úgy folytatja, hogy Európa az a történelmi alakulat, ahol senki nem helyezheti önmagát a másik fölé, mert mind enki önérték. Mondhatjuk tehát, Európa az országok, nemzetek, népek kölcsönös elismerésének és toleranciájának nemes elvét s értékét fogalmazza meg. Innen csak egy lépésre vagyunk a másik értéktől. Milan Kundera az európaiság lényegéről gondolkodva említi : az ember válik mindenek alapkövévé, kialakul a tisztelet s méltóság az egyén iránt. Az európai civilizáció kifejleszti az individuumban benne rejlő megannyi készséget s képességet. Az egyén azzá válik, amivé teszi, teremti magát. Robert Musil szép fogalm azásával élve, az egyén semmi más, mint önmaga elemi teljesítménye. A fenti két érték és az itt nem tárgyalt többi (például a korszerű politikai és jogi intézményrendszer kiépítése, a többpártrendszer demokráciája, a modern piacgazdaság) alapján érthető é s elfogadható Márai Sándor rajongása: ez a hősies és alkotó polgári rend hozta létre Európa legnemesebb remekművét, amelynek napnyugati kultúra a neve. Az európai identitás rezervátumba szorul? Úgy tűnik, az európai identitás klasszikus formája fölött el jár az idő. Különböző negatív folyamatok, tapasztalások erősödnek fel, amelyek közül alapvető s számunkra a legfájdalmasabb változás – amint erre Hobsbawn angol történész nyomatékkal hívja fel figyelmünket – , hogy Európa már nem a világ központja, a világ történelmét már más térségekben írják. A megváltozott történeti helyzet, érthető módon, nem erősíti, hanem gyengíti az európai identitás kibontakozását. Különösen akkor keseredhetünk el, ha a magunk (értsd: európai) gyarlóságára tekintünk. Ebből a szempont ból mindenképp érdemes elgondolkodnunk Ales Debeljak, kortárs szlovén kutató kemény bírálatán, amelyet szellemes című (Európa európaiak nélkül), s azóta számos nyelvre (többek között magyarra is) lefordított könyvében ad. Szerinte az Európai Unió még mindi g nem szabadult meg a hidegháborús örökségtől. Ugyanis más (rafinált) eszközökkel folytatja Európa megosztását. A fejlett NyugatEurópa a rendszerváltás során felszabadult középeurópai országokat s balti államokat ellenség helyett pusztán szegény rokonna k tekinti. Az európai jelképek (zászló, himnusz, útlevél, pénz stb.) nem igazán hatékonyak, mivel felülről hozott döntések, nem pedig alulról kibontakozó, széles körű s eleven párbeszédek szülöttei. Azonban az Európai Unió mai működésének legsúlyosabb dile mmája és baja a szlovén szerző álláspontja alapján a következő: hogyan őrizhető meg a korábbi
