Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-16
25 Bobosíková beszédének központi témája a megértés, az egyetértés volt. - Szeretném, hogy ez a hely az eszmék harcának a helye legyen, ne pedig piactér, amelyen a félelemmel üzletelnek - jelentette ki a választások zavaros hátterére utalva. Élese n bírálta a kormány reformjait is, amelyek szerinte megkárosítják az egyszerű embereket. A vita nyílt, de ezúttal heves indulatoktól mentes volt, a háttérben azonban éles csata folyt. Az egyik szociáldemokrata képviselőt, miután bejelentette, hogy Klaust fogja támogatni, kizárták a frakcióból. "A politikában természetes a megosztottság, de káros lenne, ha ez a társadalomban is megjelenne. Biztosíthatok mindenkit: én a Cseh Köztársaság minden állampolgárának az elnöke leszek" - hangsúlyozta megválasztása ut án elmondott rövid felszólalásában Klaus. (MTI) vissza A magyar liberalizmus sötét oldala Népszabadság • Gángó Gábor • 2008. február 17. Gyurgyák János, a történész, a szerkesztő monumentális történeti kézikönyvet állíto tt össze teljes sikerrel. Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története (Osiris, Bp., 2007) című munkája hatalmas anyagot feldolgozva szabatos nyelven, kitűnő bibliográfiával, új képanyaggal tájékoztat és tanít mindenkit, akit é rdekel a magyar nacionalizmus természetrajza a tizenkilencedik század első harmadától egészen napjainkig. Egyben a szerző (nemzedékének meghatározó értelmiségije) politikai könyvet is írt, a magyar univerzum léptékéhez mérten valóban eposzi horderejű kér désre keresve a választ: hogyan lett a reményteljes, ifjú Anekinből bakelitarcú Darth Wader? Őt idézem: "Hogyan jutottunk odáig, hogy a mai Magyarországon a szemben álló politikaivilágnézeti szekértáboroknak már nincs se közös emlékük a múltról, se pedig közös tervük a jövőre?" A kérdésre a válasz történeti. Természetesen nincs arról szó, mintha a szerző vagy bárki más komolyan gondolná, hogy a Fidesz fordulatának s vele a magyar politikai kultúra alapfogalmai és értékei vitatottá válásának elsősorban tö rténeti okai lennének, melyek feltárása után azok, akiket e fordulat fájdalommal tölt el, megnyugodhatnának az események százados láncolatának fatalizmusában. Azt viszont a szerző komolyan gondolja, hogy a magyar liberális tradíciónak a dualizmus korán, a Trianon utáni eszmei áramlatokon és a Kádár kori nemzetfelfogáson átívelő, általa felrajzolt hanyatlástörténete bizonyos értelemben analógiaként szolgálhat a Fidesz induló eszmeiségének színeváltozásához, s hogy e tény maga mégis bizonyos rezignált belenyu gvással töltheti el a szemlélőt. Holott a dolog, s ezt éppen az itt felhalmozott és elrendezett anyag mutatja meg, ennél sokkal aggasztóbb. A hanyatlástörténet aranykort feltételez, s e kort a szerző a nagy liberális nemzedék évtizedeiben pillantja meg : "Eötvös József és Deák Ferenc életművében ... hiába keressük az ördögi patákat, őket a hazai nemzetiségekkel történő kiegyezés valóban őszinte szelleme vezette, tőlük bizonyosan távol áll mindenfajta hátsó szándék, sovén indulat." Emez álláspont elfogadá sán vagy elvetésén fordul meg a konstrukció tarthatósága. A szerző azonban részrehajlóan olvassa a nagyok szövegeit. Az 1868as nemzetiségi törvény vitájának általános hangulatát bizonyosan nem az általa megidézett kenetteljes jóakarat fejezi ki, hanem a n emzetiségi vélemények nevetségessé tétele és torokra forrasztása. A könyv logikája szerint ezért a nagy nemzedék képéből ésszerűen nem következik a késő dualizmuskori nacionalista grasszálás: a szerző nem vállalta fel a Kossuth, Széchenyi, Eötvös gondolkod ásában benne rejlő irracionális elemek kibontását, ezzel szemben közvetlen utódaik - igen. Gyurgyák János a "tévedésnek", azaz a jövőre vonatkozó elvárások nem teljesülésének jogát engedi meg a refomkoriaknak - pedig a lényeg az, hogy jelenüket illetően nem áltatták magukat, amely az integritás mindenáron való fenntartását diktálta. Márpedig a könyv másik vitatható alapgondolata értelmében a nagy liberális nemzedék belső konszenzusa a "ki a magyar?", "mi a magyar?" kérdésre adott válaszokból formálódott v olna ki. Holott létezett egy olyan közös pont, ahol nem volt szükség konszenzusra, mert el sem tértek a vélemények - s ez a területi integritáshoz való ragaszkodás arkhimédészi pontja volt. "Magyarország territoriális integritása és politikai egysége vol t a magyar politikai elit számára az a Rubicon, amelyet senki" nem "tudott vagy akart átlépni". A szerző is látja, hogy a nemzeteszme igazsága az integritás, ám ennek történészi analízisében nem ment elég messzire. Szemléletéből következik, hogy Trianon cs ak közvetetten, előzményeiben és eszmei következményeiben jelenik meg a kötetben.
