Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-13
18 határozatok hiányos indoklása miatt. Az európai emberi jogi rendelkezések nem mindig egyeznek az országban érvényes szabályozásokkal. Mindeközben Toró T. Tibor romániai magyar parlamenti képviselő átadt a a román államelnöki hivatalnak azt a dokumentumcsomagot, amelynek összeállításáról Tőkés László Traian Basescu államfővel állapodott meg decemberben. vissza BT A kohéziós pénzek ellenére csak a központi régió lett fejlettebb az EUátlaghoz képest − Leszakadóban a magyar vidék VG 20080213 A magyarországi térségek közötti jövedelmi különbségek nagyobbak voltak 2005ben, mint 2004ben – ez olvasható ki az Eurostat adataiból. Az uniós statisztikai hivatal tegnap te tte közzé legfrissebb regionális GDPszámait, amelyek a lassú adatfeldolgozás miatt 2005re vonatkoznak. Így az látszik belőlük, hogy Magyarország számára az első, teljes egészében uniós tagként eltöltött esztendő nemhogy tompította volna, inkább növelte a regionális jövedelmi különbségeket. KözépMagyarország egy főre jutó GDPje az uniós átlag 101,6 százalékáról 104,9ére emelkedett 2004ről 2005re. A többi hat tér ség azonban – amelyek az EU27 átlagának 40 – 60 százalékos sávjában teljesítenek – kisebbnagyobb mértékben tovább szegényedett 2004 – 2005 között. A legrosszabbul NyugatDunántúl járt, hiszen ott nemcsak viszonylagosan, hanem abszolút értéket nézve is romlott a helyzet: 2004ben vásárlóerőparitáson 14 359 euró volt az egy lakosra jutó GDP, 2005ben már csak 14 275. Ez több mint három százalékpontnyi zuhanást jelentett az EUátlaghoz viszonyítva. A magyar kohéziós politika kezdeti eredményei tehát nem tűnnek k ielégítőnek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a szóban forgó időszakban Szlovákiában és Csehországban is szinte minden térség egy főre jutó GDPje javult az uniós átlaghoz képest (igaz, Prága és különösen Pozsony térsége nagyobb arányban húzott el, mint a szegényebb országrészek). Lengyelországban felemás a helyzet: egyformán találunk olyan régiókat, amelyekben nőtt az EUátlag százalékában kifejezett jövedelmi mutató, és olyanokat is, amelyekben csökkent vagy a 2004es szinten maradt ez a szám. Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy az Európai Bizottság szintén tegnap közzétett számai szerint 2004 – 2006 között az új tagállamok közül éppen hazánkban volt a legmagasabb – 82 százalékos – a kohéziós pénzek kifizetésének aránya. Ez jócskán felülmúlja a tízek 75 százalékos átlagát, és a tizenöt régi tagország (2000 – 2006 közöttre számított) 84 százalékos eredményét is megközelíti. A regionális politikáért felelős biztos, Danuta Hübner szerint a nagy kérdés az lesz, hogy a jóval nagyobb pénzeket tartalmazó 2007 – 2013as támogatási büdzsénél is sikerüle fenntartani ezt a lendületet. Az Eurostat adatait olvasva az is legalább ekkora talánynak tűnik, vajon a kohéziós milliárdok révén sikerüle végre valóban csökkenteni a szegényebb országrészek lemaradását. Az unió egészét tekintve egyébként nem sokat változott a regionális különbségek nagysága. A 2004es és a 2005ös mutatók egyformán arról tanúskodnak, hogy a leggazdagabbnak számító BelsőLondonban az uniós átlag 303