Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-09
14 termé kek esetében 1011 százalékra) történő mérséklésébe, a hazai mezőgazdaság támogatási rendszerének felszámolásába. Egyebek mellett ilyen nagy ára volt annak, hogy Ukrajna a Világkereskedelmi Szervezet tagja legyen. Hosszú távon ez az Oroszországhoz fűződő háromszáz éves gazdasági kapcsolatok szálainak jelentős meglazulásával jár, ugyanakkor fontos lépés a nyugati gazdaságba való integrálódás folyamatában. Az euroatlanti versenyszféra ráadásul óriási adut kapott azzal, hogy az új tagország a javában folyó k étoldalú tárgyalások során megtorpedózhatja a csatlakozásról ugyancsak 1993 óta egyre megalázóbb tárgyalásokat folytató Moszkva felvételét. vissza gereben ágnes, történész Előkerült a felvidéki kitelepítettek névjegyzé ke MNO • 2008. február 9. 17:08 Miközben a szlovákiai köz, sőt tudományos élet egyes képviselői a szlovákiai magyarok második világháború utáni kitelepítésének puszta tényét is kétségbe vonják, Popély Árpád történész, a somorjai Fórum Kisebbségkutató In tézet munkatársa a közelmúltban a budapesti Magyar Országos Levéltárban megtalálta a lakosságcsere keretében, valamint a háborús bűnösség ürügyén áttelepítésre kijelölt magyarok csaknem teljes névjegyzékét – számolt be róla szombaton a pozsonyi Új Szó. M int írja, a fellelt több ezer oldalas iratanyag feldolgozása jól árnyalja majd a csehszlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztottságának időszakáról, azon belül a kitelepítésről alkotott eddigi képet. A lap terjedelmes beszélgetést közöl az an yagot feltáró történésszel, aki elmondja: Csehszlovákia közel kétszázezer felvidéki magyart vett fel a Magyarországra kitelepítendők listájára. „Az 1946. február 27én aláírt lakosságcsereegyezmény arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy annyi szlovákiai magyart telepítsen Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ezenfelül jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat.” A történész feltételezi, hogy a névjegyzék a Szlovák Telepítési Hivatal pozsonyi levéltárban őrzött, ám máig nem kutatható iratanyagában is nyilvánvalóan ott rejtőzik. A háború alatt Londonban felállított csehszlovák emigráns kormány vezetője, a magyar és a német kisebbség teljes kitelepítését eltervező Eduard Benes így akarta elejét venni annak, hogy a jövőben Csehszlovákia kárára bármiféle határmódosítás bekövetkezzen. „Magyarország kezdetben ellenezte mind az egyoldalú kitelepítést, mind a kényszerű la kosságcserét, ám a nagyhatalmak nyomásának engedve – és tekintettel arra a körülményre, hogy Csehszlovákia megkezdte a felvidéki magyarok kényszermunkára deportálását – tárgyalni kényszerült a lakosságcseréről”, végül aláírta az egyezményt, amelynek értelm ében 1947 áprilisától 1948 decemberéig megközelítőleg 90 ezer szlovákiai magyart telepítettek át Magyarországra, ahonnan a helyükre 72 ezer szlovák települt át Csehszlovákiába. Benesék tervei szerint azonban „jóval nagyobb méreteket öltött volna a magyar l akosság kitelepítése”, s noha a csere a paritás elvére épült, a csere keretében kijelölt magyarok száma mégis tízezerrel több volt annál, amennyiben megállapodtak. Csehszlovákia eredetileg azzal számolt – és a hivatalos propaganda is ezt hirdette – , hogy M agyarországon négyötszázezer szlovák él, és így majd több százezer szlovák érkezik a szlovákiai magyarok helyére. „Ehhez képest nyi lvánvalóan csalódást jelentett, hogy csak 95 ezren voltak” a szlovákiai áttelepülésre jelentkező szlovákok, akik közül végül csak 72 ezren szánták el magukat, hogy Szlovákiába költözzenek, jóllehet az ő soraikban a csehszlovák hatóságok nyílt toborzást fol ytathattak: a kényszerűen Magyarországra települő, a lényegesen módosabb felvidéki magyarok házaival, földvagyonával csábíthatták el őket Magyarországról. Csehszlovákia jogot szerzett arra, hogy egyoldalúan kitelepíthesse azokat is, akiket a népbíróságai háborús bűnösnek nyilvánítottak. Sokakat csak azért, mert „1938ban részt vettek a községükbe bevonuló magyar honvédek fogadásán, vagy magyar pártok, szervezetek tagjai voltak. A háborús bűnösként áttelepítendők listájára mégis már 1946 augusztusában 23 e zer személyt vettek fel, ami családtagokkal együtt 75 ezer embert jelentett. Itt is aránytalanul nagy az eltérés. Nyilvánvalóan nagy részüknél hiányzott az elmarasztaló bírósági ítélet” – mondta a történész, aki jelezte: ezzel szemben a most fellelt névjeg yzék tanúsága szerint a kitelepítésre kijelölt magyarok száma 181 ezer volt, de mert „a névjegyzékek feldolgozása még folyamatban van, az eddigi vizsgálatokból azonban máris arra következtethetünk, hogy az áttelepítésre kijelöltek (magyarok) száma” ennél i s több volt:
