Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-08
11 Alapvető különbség, hogy az EUnak 27 tagja van, az ETnek pedig 47, beleértve Oroszországot, a kaukázusi és balkáni államokat. Minden EUtag egyben ET tag, a tartalombeli nagy külö nbség pedig az, hogy az ET csaknem kizárólag a demokrácia védelmével, fejlesztésével, emberi jogok védelmével, bővítésével foglalkozik, beleértve a kisebbségeket is. Az ET milyen hatást tud kifejteni konkrét dolgokra, milyen lobbiereje van, milyen hatást tud kifejteni az itteni belpolitikára, kisebbségi jogokra? Az ET ajánlásokat fogalmaz meg a tagországok felé, az EUban pedig törvényalkotás folyik. Az ET ajánlásait illik betartani, és ha nem tartja be, az ET folyamatosan felhívja az illető tagország fig yelmét, mindaddig, amíg meg nem történik a megvalósítása. Az ilyen ajánlásokat nagyon gyakran átvállalják más nemzetközi intézmények, az EU, az ENSZ, EBESZ, és más intézmények. Ha megpróbáljuk még konkrétabbra lefordítani, ön 3 prioritást említett, az egy ik a kitelepítettek ügye. Valami konkrét eredmény várható? Akkor egyébként a romák mai kitelepítésére gondoltam. A szlovák médiák mosták össze ezen nyilatkozatomat a magyarok 1945 utáni kitelepítésével. Ami azonban a 2. világháború utáni kitelepítéseket il leti, van némi elmozdulás ez ügyben az Európa Tanácson belül, de még nem érett meg a helyzet arra, hogy ez a nyilvánosságra kerüljön. De ígérem, hogy a március 15i ünnepségekre tájékoztatom a Bumm olvasóit is, akkor is ha pozitív, akkor is ha negatív lesz a fejlemény. Egyelőre csak annyit, enyhén optimista vagyok. Mennyire befogadók a nagy országok a magyar kisebbségi kérdés iránt? Mert vannak kisebbségek, amelyeket nagyon érzékenyen kezelnek, lásd Koszovó, ahol a nagyhatalmak majdnem háborúzni is készek. És vannak olyan kisebbségek, akikkel mintha tele lenne a hócipőjük, és nem akarnak foglalkozni velük. Tagadhatatlan, hogy a demokratikus NyugatEurópa a kisebbségi jogvédelmet bizonyos szinten felvállalja. Azonban, minél hangosabb és agresszívabb egy kise bbség, annál inkább foglalkozik vele a nyugati közvélemény. Minél inkább demokratikus módon próbálja meg átültetni az érdekeit, annál kevésbé hívja fel a nyugateurópaiak figyelmét. Ez paradox, de az elmúlt 18 év tapasztalata ezt bizonyítja. Elsősorban biz tonságpolitikai szemszögből közelítik meg a kisebbségpolitikát. Amíg nem látnak biztonságpolitikai rizikót, vagy feszültségforrást, addig nem törik össze különösebben magukat egy adott kisebbség érdekeinek a felvállalásával. Ha úgy látják, hogy az egy nyíl t konfliktushoz vezethet, akkor igen. Ez paradox, mert a törvények betartását az EU elvárja mindenkitől. Emellett akadályozza az európai szintű előrelépést az, hogy a nyugati politikusok vagy nem tudják, vagy nem hajlandók elválasztani a történelmi kisebbs égek ügyét a bevándorlókétól. Korábban azt nyilatkozta, hogy a kisebbségekhez tartozók számának csökkenését ott lehet tapasztalni, ahol nem biztosított a jogi háttér a kisebbség identitásának megőrzéséhez. Ön szerint reális visszaszorítani az asszimiláció t, ha a jogi keretek normalizálódnak? Igen, amennyiben a jogi keretek bővülnek. Amúgy Szlovákiát tekintve szkeptikus vagyok hosszútávon. Nem csak az asszimiláció fenyeget bennünket, hanem az elvándorlás is. Ezért hangoztatom egyre többet, hogy nem azt kel l a nemzetközi szervezetekben standard feletti kisebbségi jogoknak vagy kisebbségpolitikának tekinteni, ami más országgal összehasonlítva biztosít bővebb jogokat, hanem azt, hogy meg tudjae őrizni identitását egy adott közösség. Amennyiben nem tudja megőr izni, nem lehet ezt a jogi segítséget standard felettinek nevezni. Ha megnézzük a jelenlegi beiratkozást a szlovákiai magyar iskolákba, akkor azt mutatja, hogy drámai a csökkenés már évek óta, ami előbb vagy utóbb megmutatkozik majd a magyarság egészét éri ntő számokban is. Nagyon nagy félelmeim vannak, hogy 2011ben a népszámlálás során a lélektanilag nagyon fontos 500 ezer alá csökken majd a magyarok száma. Viszont azt már most el lehet mondani, hogy ez egy olyan pillanat lesz, amely megrázza a szlovákiai magyarságot is. Sőt, hivatkozási alap a nemzetközi intézményekben és Szlovákiában a jogbővítéshez. Minden ország, Szlovákia is vállalta azt, hogy segíti a nemzeti önazonosság megőrzését, és megteremti annak a feltételeit, hogy a kisebbség megtarthassa iden titását. Ha kétszer egymás után a népszámláláson ilyen drámai csökkenés következik be, ez igazolni fogja azt, hogy a rendelkezésre álló jogi keret Szlovákiában nem elégséges. A lisszaboni szerződésnek vannake olyan vonatkozásai, amelyek konkrétan befoly ásolnák a szlovákiai magyarságot, vagy ez egy általános európai keret? Egy ilyen szerződés az ország szuverenitását csökkenti, néhány jogkört átad a brüsszeli intézményeknek. Az EU egésze inkább segít a szlovákiai magyaroknak, mint árt, hiszen a schengeni határok sem külön szlovákiai magyar szemszögből születtek meg, mégis kétségkívül segíti a Magyarországgal való kapcsolattartás teljes
