Reggeli Sajtófigyelő, 2008. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-02-07
17 A találkozón az RMDSZt képviselő Márton Árpád alsóházi frakcióvezető szerint a szövetség csak egy arányos választási rendszert fogadhat el. A politikus a Krónikának elmondta: a szövetség elvileg bármelyik változatot támogathatja, mivel az arányosság elve bármelyikben érvényesíthető. A hangsúly azon van, hogy a három variáns részleteiről, technikai kérdéseiről hogyan sikerül majd megállapo dni a többi párttal. „Számunkra a legfontosabb cél a romániai magyarság parlamenti képviseletének biztosítása, ennek szempontjából pedig két alapelvet követünk az egyeztetés során: nem fogadunk el olyan megoldást, amely csökkenti a közösség képviseletét, t ehát minden magyar szavazatnak meg kell mutatkoznia a mandátumok számában, továbbá megyei szinten maximalizálni kell az arányos képviselet mértékét”, fejtette ki az RMDSZes parlamenti képviselő. Ez utóbbi elv az egyéni választókerületek berajzolása során válik fontossá, hiszen nem mindegy, hogy a kerületekben mekkora lesz a magyarság számaránya, magyarázta Márton Árpád. A pártok képviselői jövő kedden folytatják az egyeztetéseket a Pro Democratia székházában. vissza www.kronika.ro A királycsinálók Hét Nap 2008.02.06 Szerb szempontból a választás a végletekig leegyszerűsített vagyvagy - vagy fekete vagy fehér - képletre épült. Sokszor tűnt úgy, hogy a magát demokratának mond ó jelölt többször sérti meg a fair play játék szabályait, mint ellenfele. Nem véletlenül: mindkét pártnak a kampánytanácsadói rajzolták meg azt az imázst és szerepkört, amely mentén operáltak. Véletlenek tehát nem nagyon voltak. Boris Tadić mesterien játsz ott az érzelmekre és a félelemkeltésre. Sokszor mármár teljesen hiteltelenül - annak ellenére is, hogy a radikális jelölt esetében ezeket a kliséket a kilencvenes évek miatt nem volt nehéz sem a filmarchívumokból, sem az emberek emlékezetéből előhívni. Magyar szempontból a mostani szerbiai elnökválasztás a félelem pszichés vonzatán túlmenően a rossz és a még rosszabb közötti választásáról szólt. Ebben sincs semmi új elem - nem először történt így a magyar kisebbség életében a többpártrendszer óta. Ebből az aspektusból a kisebbik rossz jelen esetben a felvilágosult nacionalista Boris Tadić volt - annak ellenére, hogy az elmúlt években több kárt okozott a Szerbiában élő nemzeti közösségeknek, mint fő riválisa, a radikális Tomislav Nikolić. A de mokrata párti elnökjelöltnek - kihasználva a kisebbségek belső megosztottságát és politikai érdekképviseleteik hitelvesztését - az elmúlt években majdnem sikerült megvalósítania azt, amit sem Tito, sem Milošević nem tudott véghezvinni. Közel volt hozzá, ho gy a szalámitaktikát és az oszd meg, és uralkodj! elvét alkalmazva bezúzza, szét- és megtörje a kisebbségi politizálást és jogérvényesítést. Miután általános meglepetésre létrejött a Magyar Koalíció, s Belgrádban belátták, hogy a vajdasági magyar párt ok - Belgrád és Budapest által is gerjesztett - egymásnak feszülésének vége, jött az azóta hírhedté vált, a sztálinista időkre emlékeztető, Tadićot támogató ,,értelmiségi levél”. Ezt követte az első forduló után a demokraták részéről a nyílt tárgyalásoktól elzárkózó időhúzás és halogatás, miközben teljes lendületet vett a kizárólag a megfélemlítésre épülő taktika, melynek egyetlen kódolt üzenete az volt, hogy ,,emlékezzetek a kilencvenes évekre, mert csak mi tudjuk az életeteket megvédeni a radikálisoktól!” . Történt mindez akkor - s ezáltal újra a hitelesség kérdése merül fel , amikor a demokrata párti kampányrendezvények sohasem látott mértékben hemzsegtek a szerb nemzeti trikolóroktól, az agresszív és kizárólagos - a megfélemlítésen alakuló retorikától, i lletve a ,,Kosovót nem adjuk, de Európát akarjuk!” szereptévesztéses szlogentől, semmint a valós politikai tartalomtól. Tény és való, hogy Európa vajmi keveset törődik azzal, hogy az általa favorizált elnökjelölt korántsem az az európai demokrata, akin ek szeretnék látni, láttatni. Könnyebb vele tárgyalni, a múltját nem terhelik a kilencvenes évek, mint ellenfeléét. S ez bőven elég - a nagyhatalmi érdekpolitizálásban minden szereplő csakis és kizárólag a saját érdekét nézi. A számok tükrében egyértel mű, hogy Boris Tadić győzelmét elsősorban a Magyar Koalíciónak köszönheti. Ez talán a mostani választás legkőkeményebb ténye. És ezt Szerbia elnökének figyelembe kell vennie. Számára elkerülhetetlen a királycsinálókkal való tárgyalás, az elvárásaik ré szbeni teljesítése. Az ellenük folytatott eddigi agresszív, fennhéjazó, kizárólagos, sokszor hátba támadó politikán is változtatnia kell. Nem szeretetből, esetleg megbecsülésből vagy hálából, hanem sokkal inkább a saját jól felfogott érdekéből. Mert Tadićo t már középtávon több érdek fűzi a magyar politikai elittel való kiegyezéshez, mintsem eddigi, több fronton
