Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-05
23 Bósza János elutasítja az MKP elnökének szavait. „Ez nagyon aljas megjegyzés. Egyszer űen hazugság. Ez Csáky Pál műve: elterjesztették rólam, hogy én SISügynök vagyok. Érdekes, hogy az SNS azt mondja rólam: MKPs ügynök és a magyar titkosszolgálat ügynöke vagyok; az MKP azt híreszteli, hogy a SIS ügynöke vagyok, s ezt arra alapozva, hogy a gyerekeim szlovák iskolába jártak. Feleségem szlovák, a gyerekeim anyanyelve szlovák, mi ebben a rossz? Az autonómiatervezetünknek is épp ez a lényege, hogy polgári elven alapul, ahol mindenkinek egyforma jogai lennének. Az bűn volna, ha esetleg szlovák l ennék? Szerintem aki elárulja a felvidéki magyarság ügyét, az épp Csáky Pál a gyávaságával” – nyilatkozta lapunknak Bósza János. A Bósza János által kidolgozott Délfölvidéki Autonóm Terület alapszabálya szerint az autonómia Somorjától Királyhelmecig ter jedne, teljes mértékben beletartozna a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, a Nagykürtösi, a Rozsnyói, a Gölnicbányai és a Kassavidéki járás, ide tartozna az Érsekújvári, a Galántai, a Lévai, a Vágsellyei, a Losonci, a Rimaszombati és a Tőketerebesi járások nagyo bb része, valamint a Nyitrai járásból Zoboralja, a Nagyrőcei járásból Tornalja és környéke, a Nagykaposi járásból pedig Nagykapos és környéke. A Délfölvidéki Autonóm Terület fővárosa Kassa lenne, három megyéből – Komárom, Losonc és Kassa – állna. vissza Fekete doboz Népszabadság • Kis Tibor • 2008. január 5. Tőkés László a maga részéről biztosította a világközvéleményt, hogy Erdély nem törekszik függetlenségre - még ha ehhez a koszovói rendezés netán precedenst teremtene is. Szép tőle. Az viszont már sokkal kevésbé, hogy a szerb tartomány önállósodása kapcsán - akár a kósza ötlet szintjén is - egyáltalán felvetődhet politikusi fejekben ilyen kérdés. Merthogy újabban felfelvetődik. Koszovó például Romániában láthatóan m eglódítja a fantáziát - többségi és kisebbségi térfélen egyaránt. Az előbbi valamivel érthetőbbnek látszik. Bukarest (Szlovákiával kéz a kézben) nem is titkolja, mennyire tart a tartomány teljes önállóságától, és úgy tesz, mintha nemigen hinne abban, hogy Koszovó ügye nem válhat precedenssé. Sőt, a román közvéleményben tapasztalható bizonyos aggodalmakra Basescuék rá is játszanak, amikor olyasmit vizionálnak, hogy a prognosztizált pristinai fejleményeknek dominóhatása lesz a térségünkben. Például a befagyot t transzisztriai konfliktusra, vagy a többségében magyarlakta Székelyföldön. Nehéz eldönteni, menynyi ebben a tudatos hangulatkeltés, a bizonytalanságérzés és a valós félelem. Ráadásul a dolgok pillanatnyi állása szerint inkább a politikai hisztériák fok ozódására lehet számítani Romániában. Sok egyéb mellett azért is, mert az ottani magyar politikusok sem éppen nyugtatótablettákkal kínálják román kollégáikat, amikor (a fideszes Németh Zsolthoz hasonlóan) maguk is kezdik mind szívesebben emlegetni Koszovó precedensjellegét. Némiképp tán elsietetten és felesleges illúziókat keltve. Hiszen ma még nem igazán világos, merre fordul majd a tartomány sorsa. Remélhetőleg az államiság kikiáltásával nem Pandóra szelencéje nyílik majd ki. Ám az aligha kétséges, hogy K oszovó momentán még csak afféle fekete doboz, amelyben a koszovói szerbek számára nem feltétlenül a most Erdélyben példaként sorolt széles körű autonómia lapul, hanem - ne adj' isten - esetleg az exodus, a tömeges elvándorlás, a káosz krampusza pattan ki m ajd belőle. Vagyis valami olyasmi, amit nagyon nem szívesen látnának mindazok, akik most követendő példaként kívánják bemutatni az egymilliós magyar közösségnek a koszovói szerbek sorsának alakulását. Akárcsak az az RMDSZpolitikus, aki szerint az idén K oszovó lesz a legnagyobb kihívás a romániai magyarság számára. Nehéz belátni: mitől? Románia nem Szerbia, Székelyföld pedig nem Koszovó (szerencsére). Márpedig az erdélyi autonómia ügye Romániában dől el - a többség és a kisebbség megállapodásának eredmény eként. Egyelőre azonban a leghalványabb jel sem utal rá, hogy autonómiaügyben a román politikai osztály "puhulni" készülne. Az sem valószínű, hogy az RMDSZ különösebb reményeket táplálna egy ilyen pozitív fordulatot illetően. A mára már Markó Béla által is felkarolt "precedenselmélet" inkább másra utalhat - mégpedig az RMDSZ esetleges radikalizálódási hajlamára. Úgy tetszik, Markóék az autonómiakérdésben Tőkés előzésére vesznek irányt - éspedig: jobbról. Jó okuk van rá, persze, de ez nem annyira stratégia i, mint inkább taktikai. A legutóbbi EUszavazás eredményéből ugyanis az RMDSZ alighanem azt a következtetést vonta le, hogy az idei parlamenti választások magyar mandátumainak a sorsa Székelyföldön dől majd el. Márpedig a Székelyföld pillanatnyilag Tőkéspárti és autonómiabarát. És a két dolog napjainkban szorosan egybekapcsolódik.
