Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-05
21 Ha az elnökválasztási kampány eddigi menetét figyeljük, mi a VMDPben alapjában véve elégedettek lehetünk. A Koalíció megadta a királynak, ami a királyé. Tadićot kivéve, aki nem átallta k arácsony estéjén a Szabadkán meghallgatott szentmise után kifogásolni, hogy a magyarok is állítanak elnökjelöltet, más említésre méltó kifogás szerb oldalon nem hangzott el. A Demokrata Pártban pont ez a tény válthatta ki a 21ek támogatási nyilatkozatával kapcsolatos „mesterfogást”. Ami, azóta, ahogy ez rendjén is van, a feledés homályába merült. Újabb figyelemre méltó szerb kifogás nem hangzott el. A Magyar Koalíció üzenete Más kérdés az, üzene, s ha igen mit üzen a Magyar Koalíció a vajdasági magyar szavazóknak? Az üzenet, hogy van összefogás, bizonyosan eljutott a vajdasági magyarokhoz. Nagy kérdés azonban, hogy egyedül az a tény elége ahhoz, hogy megfordítsa az átszavazás tendenciáját? Ami 2007 januárjában azzal a következménnyel járt, hogy több m agyar szavazott szerb pártra, mint a VMSZre illetve a Magyar Összefogás Koalícióra. Elége az egységes fellépés a sikerhez? Ez a kérdések kérdése. Ha visszatekintünk az elmúlt tizennégy éves időszakra, azt kell mondanunk, hogy az egység, mint politikai im peratívusz azért rögzülhetett magában való értékként a vajdasági magyarság politikai tudatában, mert a magyar média – teljes budapesti egyetértéssel – folyton ezt sulykolta. Pedig, mára már nemcsak annak világos, aki eddig manipulált vele, hanem magyar sza vazóknak is: a kisebbségi egypártrendszer, s a vele járó egységpropaganda rombolni képes áfium, de a történelmi szavatossága annak is lejárt. Össze kell fognunk! A magyar pártoknak és a magyar szavazóknak elsősorban a kisebbségi közösségünk megőrzésére alk almas magyar autonómiáért, de más fontos kérdésekben is. Ennek a felismerésnek a jegyében jött létre a Magyar Koalíció. S annak egy olyan programja, amelyhez fogható széles politikai támogatottsággal nem bír egyetlen más politikai elgondolás sem. Most elj ött az ideje annak, hogy a Magyar Koalíció Programjának a 4. és 7. pontja alapján megalkossuk a magyar autonómia modelljét. Hogy azt a magyar képviselők újabb történelmi gesztussal, megoldásképp formálisan is felkínálhassák a szerb kormány illetékeseinek. Akik már évek óta nyűglődnek, de értelmes kisebbségi törvénytervezettel nem tudtak előrukkolni. Ez lehet a politikai értelemben vett szemléltető oktatás. Hogy az ellene alkalmazott bűnös agymosás ellenére a vajdasági magyar szavazó, saját szemével láthass a: íme, létrejött a Magyar Koalíció, s a magyar pártok egy igazi, közös autonómiatervezetet dolgoztak ki. Megkeresik vele Belgrádot, s ami legalább olyan fontos, Budapestet is. Tehát, érdemes a Magyar Koalícióra szavazni! Igen, ez az útja a vajdasági magya rok önbecsülése helyreállításának, a szolgamentalitás végleges leküzdésének és a magyar szavazatok visszaszerzésének is. Ez a Magyar Koalíció eddigi kampányának második fontos tanulsága. Szerbek a horvát kormánykoalícióban Ivo Sanader horvát kormányelnök sikeres egyességet kötött az olasz, a cseh és a szlovák, valamint a szerb kisebbség képviselőjével. Így, a múlt év novemberében lebonyolított parlamenti választásokat követően a Száborban megszerezte a kormányalakításhoz szükséges többséget, és újra kormá nyt alakíthat. Számunkra két szempontból is érdekes a Horvátországban kialakult helyzet. Ivo Sanader, azzal, hogy bevonta a szerb képviselőket a kormánykoalícióba (Milorad Pupovac szerb képviselő lehet a horvátországi kormány alelnöke) javítja a viszonyok at Szerbiával, s ott is a magukat demokratikusnak nevező pártokkal. Elsősorban a Tadićféle Demokrata Párttal. A valamit valamiért elve alapján elképzelhető, hogy a szerbiai, májusban esedékes helyhatósági választások után a szerbiai horvátok számára legfo ntosabb városban, Szabadkán a horvátokat benntartják a „kormánykoalícióban”. Akkor is, ha a körülmények folytán a magyarok, a VMSZ, vagy a Magyar Koalíció onnan kiszorul. Majd elválik. A másik érdekesség az, hogy Erdély után (ott az OrbánTőkés tengely jöt t létre) most Horvátországban vált szorosabbá a kapcsolat egy horvátországi magyar és egy magyarországi párt között. Történt ugyanis, hogy Sója Bálint, a magyarországi kormánykoalícióhoz közel álló horvátországi magyar párt képviselője, feladva az eddigi g yakorlatot, nem csatlakozott a horvát kormánykoalícióhoz. Feltehetően azért, mert pártjának budapesti partnerei inkább a horvátországi szociáldemokraták, mintsem Sanader pártja a jobbközép HDZhez állnak közelebb. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a Kárpátm edencében zajló korszakváltás zajlása közben nem ördögtől való, ha a magyarmagyar integráció során a magyarországi pártok is megtalálják saját, ideológiailag közelálló partnerüket a kisebbségi magyar pártok között. vissza
