Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-05
16 Vannak az ő vitáik, és vannak a mieink. Ezeken túl mintha nem érdekelnének bennünket az egyetem (többek között vezetésével kapcsolat os) strukturális problémái. Vagy legalább is nem annyira, hogy beleszóljunk. Túl nagyok vagyunk mi ehhez. Vagy ellenkezőleg, túlságosan kicsik? De vissza a hitelesség kérdésére. Hogyan lehet hiteles bármiben is egy olyan vezetőség, amely alig másfél hón ap leforgása alatt a saját maga által hozott választási szabályzatot is megváltoztatja, és ráadásul úgy tesz, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az egyetemi szenátus 2007 november 7én szavazta meg a választások módszertanát. Tegyük most félre azokat a pontokat, amelyek mentén ezt a dokumentumot eddig is kontesztálások követték (újságíróink remélhetőleg egyszer majd rákérdeznek ezekre is). Nézzük csak azt a pontot, amely fölött ezidáig nem volt apelláta, nevezetesen azt, amelyben előírták, hogy a rektorhelyettesek száma hat és ugyanarról a karról nem lehet két prorektort kinevezni. Ezzel szemben az újonnan megválasztott rektor kinevezett kilenc rektorhelyettest, közülük kettő a filozófia és történelem karról van. Az új vezetőség hitelességéről szól ez? V agy inkább a hatalomgyakorlás diktatórikus jellegéről és a hatalmat gyakorló határtalan arroganciájáról? Magyar vonalon ez nem érdekel bennünket? Csak az, hogy a látszólag nagyvonalú rektor szó nélkül elfogadta a magyar vonal jelöltjeit? Vajon mi volt en nek az ára? Nem távlatokról spekulálok itt, csupán magán a választás napján tanúsított magyar vonalas viselkedésről. A hallgatásról, az elhallgatásról, a "bölcs" csendben maradásról. Sehol sem írt a magyar nyelvű sajtó erről sem. Magyari Tivadar volt és ak tuális rektorhelyettes sem számolt be róla. Sem arról, hogy a leköszönő vezetés jelentéséhez miért nem szólt hozzá a december 30ai gyűlés első felében (avagy a médiának szóló helyzetjelentéseiben miért nem tért ki egy szóval sem arra, hogy ezt a jelentést , pontosabban vezetést, több irányból is kritikák és ellenszavazatok is érték). Sem pedig arról, hogy a gyűlés második részében (esetleg az ott megszólalt néhány kritikus hang mellett) miért nem talált alkalmat arra, hogy nyilvánossá tegye az őt megválaszt ó szenátus előtt mindazt, amiben Marga rektorjelölttel megegyezett. A nagy, néma csend után viszont a sajtóban előállt csattanó kijelentésével: "mindez egyre inkább az új vezetőség politikai bátorságán fog múlni." Vajon mire gondolt? Kinek a politikájára? És kinek a bátorságára? vissza Szlovákul beszélő magyarok élnek Szlovákiában Felvidék.ma 2008.01.05. Az újkori szlovák történelem újkori szlovák politikustörténésztudorai (Slota és társa, avagy Fico és társa) legu tóbbi kutatási eredményeik alapján megállapították: a valódi szlovák történészrégészek rosszul tárták fel, következtettek a szlovákok gyökereire, miszerint a mai Szlovákia területén (másképpen Felvidéken), amely hajdan legkevésbé volt szlovák, tősgyökeres szlovákok utódai élnének. Mivel nem szeretnék megsérteni a nagy történelmi múlttal rendelkező magyarokat, lehajtott fejjel bár, de töredelmesen beismerik: a mai Szlovákiában (eredetiben Felvidéken) élő szlovákok tulajdonképpen magyarok. Csak azután emanc ipálódtak szlovákokká, amikor a felmenő magyar királyok és főurak megengedték nekik, hogy szlovákoknak is mondhatják magukat, ha akarják. Ezen felbuzdulva néhányan lejjebb ereszkedtek a magaslati hegyekből, hogy körülnézzenek a nagy, elterülő síkságon, am ilyet korábban nem láttak. Ezért a Robi (Jankóval egyetemben) történelemmódosítást javasol a mai történészeknek, akiktől, ha nem követik történelmi utasításaikat, akár a diplomájukat is megvonják, ha nem találnak helyet számukra a Nagymorva Birodalomban. Miután elfoglalják helyüket a Nagyszlovák történelemben, királyt (igaz, betyársor(s)ú legényt) választanak maguknak, akit Juro JánoSíknak fognak nevezni. Egyedüli rendes betyár volt a szlovák történelemben, aki már háromszáz évvel ezelőtt kommunista módo n gondolkodott és előre látta az utólagos nagy tézist, amely így szólt: „A gazdagoktól végy el mindent, és add oda a szegényeknek”. Ezért nem véletlen, hogy 300 évvel később, a neves betyárbűnöző előd példaképe lett Robi kormányának, aki utólag fedezte fe l példaképként szlovák kormányának a hegyihőst. Robi (és Jani) azt se bánják, ha Jurojánosík tőlük (a gazdagoktól) is elvesz mindent és szétosztja a szegény magyarszlovák emberek közt, csak helyére kerüljenek a történelmi dolgok, hogy tovább ne legyen lelk iismeretfurdalásuk: azaz, hogy többé ne legyenek kénytelenek sértegetni a magyarszlovákokat.
