Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-05
9 - Sok múlik tehát a pedagóguson. - Igen. De én nem a tanárok nyakába akarom varrni a felelősséget. Ellenkezőleg: arra hívom fel a figyelmet, hogy ha nem képzünk olyan tanárokat, akiket pontosan arra készít fel a felsőoktatás, hogy mi módon lehet a nem ukrán nyelvű gyerekek számára érdekes és hatékony órákat tartani, illetv e ha nem teremtjük meg a munkájukhoz szükséges alapvető feltételeket, akkor az eredményesség továbbra is csak álom marad. - Sokan abban látják a kiutat, ha ukrán tannyelvű iskolában tanul a gyerekük. Mások úgy vélik, hogy néhány tantárgyat államnyelven ke llene oktatni a magyar iskolákban. Ön mit szól ehhez? - Ahhoz, hogy egy másik nyelven tanuljunk, magas fokú nyelvismeret szükséges: meg kell értenünk a tanári magyarázatot, a tankönyv anyagát, a feladatok szövegét egy anyanyelvünktől különböző nyelven. Ha olyan magyar gyerek kerül ukrán iskolába, aki nem rendelkezik magas szintű ukrán nyelvtudással, akkor hosszú ideig hátrányban lesz kortársaival szemben. Amíg ők a szorzótáblát vagy a betűvetést gyakorolják, neki azt a nyelvet kell elsajátítania, amelyen m indezt közvetítik a számára. Olyan ez, mint ha egy kerékpárversenyen egy olyan gyerek indul, aki a rajthoz álláskor már tud biciklizni, és egy olyan, aki még nem, de mindkettőnek ugyan oda kell eljutnia. A tehetséges, igyekvő gyerek egy idő után ledolgozha tja a hátrányt. Ám sokan már az első osztályokban olyan hátrányt szedhetnek össze, amit érettségiig sem lehet felszámolni. Hasonló a helyzet akkor is, ha ukránul nem beszélő gyerekeknek például matematikát vagy történelmet akarunk egy másik nyelven oktatni . Ha nem érti a közvetítő nyelvet, esély sincs arra, hogy valóban elsajátítsa a tananyagot; esetleg bebiflázza, de nem érti meg a lényegét. Erre csak és kizárólag akkor kerülhet sor, ha a gyerek már magas szinten ismeri azt a nyelvet, amelyen közvetítik sz ámára a tananyagot. Azt kell megértenünk, hogy az ukrán nyelv elsajátítása nem végcél. Az államnyelv ismerete szükséges eszköz ahhoz, hogy teljes mértékben részt tudjunk venni Ukrajna társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életében, hogy ne akadály ozzanak minket nyelvi hátrányok, amikor állást keresünk, továbbtanulunk. Alkalmazható nyelvtudásra van tehát szükség, s nem arra, hogy elmondhassuk az év végi beszámolókban: a magyar gyerekek képesek ukránul felmondani a leckét, mert bemagolták, mint a ver set. - Vane kiút a jelenlegi helyzetből? - Kell lennie. Talán hamarosan rájönnek az illetékesek, hogy ha továbbra is ilyen szemléletben és módszerekkel oktatjuk az ukránt, akkor az erre fordított pénzt gyakorlatilag kidobják az ablakon. Az államnak be k ell fektetnie, ha ukránul jól beszélő magyar nemzetiségű és anyanyelvű állampolgárokat szeretne kibocsátani az iskolák falai közül. Például célirányosan kell pedagógusokat képeznie erre a feladatra, a körülményekhez kell igazítania a tanterveket, ehhez ill eszkedő tankönyveket, módszertani segédleteket készítenie, valamint kis, 1012 fős csoportokban kell az államnyelvet oktatnia. Ha az ukrán állam valóban azt akarja, hogy megtanuljunk ukránul, akkor ezt be kell látnia. Ha azonban nem ez a cél, akkor minden marad a régiben. - Ha a fentiek megoldódnak, akkor minden rendben lesz? - Dehogy. Akkor is van feladat bőven. Például azt is meg kell értetnünk az oktatás irányítóival, hogy lehetetlen azonos követelményeket támasztani ukrán nyelvből egy ukrán és egy mag yar anyanyelvű gyerekekkel szemben, például az érettségin vagy a felvételin. Feltételezem, hogy maga az ukrán oktatási miniszter is tiltakozna, ha ugyan olyan szintű angol nyelvtudást várnának el tőle, mint londoni kollégájától. Ma már a nyelvészeti kutatá sok egyértelműen bizonyították, hogy az egy, illetve kétnyelvűek nyelvi kompetenciája nem egyforma. Nem szabad tehát ugyanazt elvárnunk az iskolarendszer végén az anyanyelvéből vizsgázótól, mint attól, aki nem az anyanyelvéből érettségizik, hanem olyan tá rgyból, melyet ráadásul kevesebb óraszámban oktattak számára, mint többségi társának. vissza Az EUhoz társult Szerb Királyságról álmodik Sándor trónörökös Vajdaságma.info 2008. január 6. [1:09] Uniós Szerb Királyságról ál modik Sándor herceg, a Karađorđević szerb dinasztia feje, aki már több mint egy évtizede Belgrádban él, ám nem vesz részt tevékenyen a szerb politikai életben.
