Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-29
13 Egyértelmű, bátorító üzenetet kívántak küld eni az Európai Unió tagországai a Nyugatbarát, illetve a radikális, nacionalista erők közötti választásra készülő szerb polgároknak, amikor a kétoldalú társulási szerződés néhány ország által hevesen ellenzett aláírása helyett jogi erővel nem bíró politik ai nyilatkozatot fogalmaztak estébe nyúló brüsszeli tanácskozásukon. A dokumentum gyakorlatilag azoknak a döntéseknek és intézkedéseknek a fölsorolása, amelyekre az EU már korábban elkötelezte magát, az oktatási együttműködés és a diákcsere kibővítésétől k ezdve a szabadkereskedelmi megállapodás tető alá hozásáig. Többek között magyar szorgalmazásra került a nyilatkozatba, hogy a Huszonhetek tárgyalásokat kezdenek Szerbiával a vízummentességről, jóllehet, az erről szóló európai bizottsági javaslatért a tagor szágok nem mindegyike lelkesedett. A politikai nyilatkozat a függőben lévő EU – szerb társulási és stabilitási egyezményt helyettesíti: a már parafált dokumentumot a Ratko Mladics tábornok kiadatására váró Hollandia és Belgium kitartó ellenkezése miatt nem í rták alá mindeddig a tagországok. Egyhangú vélemény szerint az EU nem tehette meg, hogy ne mutasson készséget a további együttműködésre az elnökválasztás második fordulójára készülő Szerbiának. A szlovén elnökség ragaszkodott ahhoz, hogy a találkozóról kia dott közlemény ne csak a jól ismert formulát ismételje meg Szerbia „európai perspektívájáról”, a tagjelölti státus elnyerésének lehetőségéről, hanem politikai nyilatkozatban összesítse, mit kínál az EU az országnak. A dokumentum aláírására február 7én, a szerbiai elnökválasztás második fordulója után kerülne sor, lépéskényszerbe hozva a majdani belgrádi vezetést. A koszovói EUmisszió telepítésének menetrendjéről nem esett szó a külügyminiszteri találkozón, várhatóan februárban döntenek róla. vissza Halmai Katalin (Brüsszel) A portugál elnökség Népszava 2008.01.29. 2008 beköszöntével véget ért az EUban a portugál soros elnökség. Az európai politikusok és a vezető eurobürokraták körében él az a legenda, hogy a soros e lnökség feladatai szorosan meghatározottak, mert az unió hosszú időre előre tervez, így az elnökségek feladatai már évekkel korábban eldőlnek. Ráadásul minden belépő új elnökségnek át kell venni a korábbi elnökségek által félbehagyott, átgördülő feladatoka t is. Látszólag éppen a portugál elnökség volt a legjobban beszorítva a feladatok tekintetében, hiszen a németek előkészítették és letárgyalták a Reform Szerződést, s mindenki úgy tudta, hogy a portugál elnökség mindössze a Reform Szerződés végleges megszö vegezéséről és aláírásáról szól majd. A portugálok teljesítették ezt az elvárást, hiszen az aláírás tényleg megtörtént, sőt ahhoz is ragaszkodtak, hogy annak a helyszíne Lisszabonban legyen, és ezért az új uniós alapokmányt Lisszaboni Szerződésnek neveztes sék. A portugál elnökség azonban megmutatta, hogy a soros elnökségeknek igenis igen nagy mozgástere van, és ügyes diplomáciával sok mindent elérhetnek. A portugál elnökség voltaképpen a nagy hűhó és a beharangozott szerződés ellenére lényegében mégsem ann ak előkészítéséről szólt, hanem a „Délről”, az Európán túli világról, azaz mindmáig a portugálok kedvenc érdeklődési területéről. Ebben az értelemben a portugál elnökség a német elnökségnek nem a folytatása, hanem az ellenkezője volt. Utazás volt a múltba a portugál nosztalgiák nyomán, hiszen a portugálok nehezen felejtik a tengeren túli kapcsolataikat, hiszen a felfedezések korában játszott portugál szerep mindmáig a történelmük vezérfonala és a nemzeti identitásuk lényege. Ezért a portugálok kifelé, a har madik világ egésze felé fordultak az elnökségük idején. 2007 júliusában az EU – Brazília csúcstalálkozóval kezdték és a maguk részéről tulajdonképpen a decemberi EU – Afrika csúcstalálkozóval fejezték be az elnökségi periódust. A portugál elnökség a régi típus ú globális politika utolsó fellángolása, a csúcstalálkozók dáridója volt, mert a fenti két csúcstalálkozó közé még másik három is került, Indiával, Kínával és Oroszországgal. Könnyen lehet persze úgy érvelni, hogy legalább ez az utóbbi három fontos és aktu ális volt, hiszen felemelkedő globális hatalmakról van szó, amelyek növekvő szerepet játszanak a világkereskedelemben. Meg is született ennek hangsúlyozására a Brazil, Russia, India és China angol országnevekből a BRICs kifejezés. Valójában azonban ezeknek a nagyhatalmaknak a tényleges súlya sem indokolta ezt a látványos és összesűrített csúcstalálkozósorozatot a portugál elnökség féléves időszakában, bár a portugál kezdeményezés csak a brazil és afrikai találkozókra irányult. Éppen ezeknek a portugáloknak oly kedves kezdő és záró csúcstalálkozók esetében tűnik ki a legjobban, hogy a portugálok csak magát az eseményt erőltették, hiszen ezek az előkészületlen események lényegében eredménytelenül végződtek. De ez a helyzet a fenti csúcstalálkozók egész soroza tával is, amelyeket azért nevezhetünk fényes kudarcnak, mert mindenki tudja, de senki se mondja ki, hogy azok ténylegesen
