Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-17
32 dolgokat is. Olykor meghökkentő ötletekkel jöttek elő a kollegáim, és azt hiszem, ezek közül sokat be is fogunk vállalni. ► Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke ittjártakor kijelentette, négypárti egyeztetést kezdeményez, hogy a magyarországi pártok ne avatkozzanak bele a határon túli válas ztási kampányokba. Az elnökasszonnyal arról beszéltünk bővebben, milyen terveink vannak akár az önkormányzati, akár az általános választásokon. Elmondtuk: a cél a 2004es választási eredmények megismétlése. Annak ellenére, hogy a különböző megyei és helyi tanácsok létszáma csökkenni fog. Legnagyobb meglepetésünkre az elnökasszony vállalta, hogy márciusban négypárti egyeztetést kezdeményez Magyarországon, hogy - ugyanúgy, ahogy 2004ben a magyarországi pártok konszenzusra jutiottak, hogy nem szólnak bele a romániai választási kampányokba - ezt ismét tegyék meg 2008ban. Az elkövetkező időszak erről fog szólni: hathónaponként az urnák elé fogunk menni. Nincs olyan messze 2009 sem, az újabb EPválasztások határideje, és valahogy meg kellene teremtenünk azt a magyar közösségen belüli társadalmi békét, ami a jó választási eredmények alapfeltétele ebben a pillanatban. vissza Abszurd Új Magyar Szó 2008. január 17. Szerző: Sike Lajos Az erdélyi magyarság egyik őszinte pesti barátj a Pomogáts Béla irodalomtörténész és közíró. Nemcsak azért szeretjük, mert gyakran jár hozzánk és írásaiban rendszeresen foglalkozik gondjainkkal, de szókimondása külön rokonszenvet ébreszt. Keményen megmondja véleményét mind a jobb, mind a baloldalról, s nem kíméli az értelmiséget, ahová maga is tartozik. Legutóbb a Dialógusok – 2008 címen Mezőkövesden tartott régiós konferencián „tálalt ki”, kötötte le a hallgatók figyelmét. Ilyeneket mondott: „Az utóbbi években Magyarország annyira lecsúszott, hogy m egint a hárommillió koldus országa lett. Ennek egyik oka az, hogy az alkotó értelmiség kimaradt a nemzet sorsát meghatározó programokból. Vagy azért, mert kiszorították, vagy pedig visszavonult. A magyar közélet a szétesés állapotába került, és leszűkült k ét ember párharcára, s ennek áldozata az értelmiség is. Akaratunkon kívül egy színházi abszurd szereplői vagyunk. A szembenállás oly nagy, hogy már a Mohács előtti időket idézi. S ha csak rajtunk múlik, ugyanúgy széthullhatunk, mint 1526 után.” Mint tapas ztaljuk: a megosztást sikerrel áthozták Erdélybe, s ezzel bennünket is az említett színházi abszurd szereplőivé tettek. Nem számít, hogy ki merre húz, és mi a meggyőződése, elég, ha gyanútlanul mondunk egy jó vagy rossz szót Gyurcsányról, illetve Orbánról, s máris skatulyába tesznek, ahonnan a jó isten se tud kivenni. Az még hagyján, hogy rühes baloldalinak vagy eszelős jobboldalinak neveznek, de legtöbbször ilyen címkéket akasztanak rád, mint komcsi, kollaboráns, nemzetáruló, nyilas, fasiszta. Aki mondja , az természetesen az igazi hazafi, nemzetmentő, jóllehet ezt a pirosfehérzöld lobogtatásán és a Himnusz gyakori éneklésén kívül semmi nem igazolja. Még akkor sem, ha újabban a hazafiságot sokan a székelyek himnuszával is megtoldják, mert ma már az a n emzeti csúcs, ha valaki Csaba királyfi csillagösvényén száguld. Pomogáts Béla megdöbbentő példákat említett a szembenállásra. Név szerint sorolt olyan elismert írókat, akik korábban barátok voltak, ma esküdt ellenségek, mindent elkövetnek, hogy véletlenül se találkozzanak. Mi pedig jó tanulók vagyunk, amit az is bizonyít: immár vannak testvérek, sógorok, komák, akik egy idő óta a templomban is külön ülnek, mert az abszurd a családokba is beköltözött. Ha már egyszer nálunk is sokak eszményképe az a hozzán k gyakran járó anyaországi pártvezér, aki folyton a nemzet egységéről beszél, de tetteivel csak megosztja a nemzetet. Mert Erdélyben is az egyik oldalt támogatja, a másikkal szóba sem áll. vissza
