Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-17
16 sem tett a párt igazi elnökéről, a jugoszláviai háborús bűncselekmények kivizsgálásával megbízott hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában raboskodó Vojiszlav Seseljről. Az is rendhagyó körülménynek ne vezhető, hogy a Vojiszlav Kostunica miniszterelnök vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSZSZ) nem indított saját jelöltet, s Kostunica a pártjához közel álló Új Szerbia színeiben induló Velimir Ilicset sem igazán támogatja. Igaz, az 510 százalékra esélyes Il ics még így is szerencsésebb, mint a DSZSZszel koalícióban kormányzó Demokrata Pártot (DSZ) vezető Tadics, hiszen Kostunica a jelek szerint minden eszközzel igyekszik csökkenteni Tadics esélyeit. A retorikájában egyre inkább a radikálisokra emlékeztető mi niszterelnök nyilatkozataiban azt sugallja, elárulja hazája érdekeit, aki hajlandó úgy is aláírni az EUs szerződést, hogy közben Brüsszel nem szavatolja Szerbia Koszovó fölötti szuverenitását. Kostunicát az sem igazán zavarja, hogy az általa vezetett korm ány decemberben már felhatalmazta Bozsidar Gyelics miniszterelnökhelyettest az egyezmény aláírására. Valószínűnek tűnik, hogy Kostunica elsősorban nem a véleménykülönbségek miatt gáncsolja Tadicsot, hanem azért, mert tudja: ha a négy év óta hatalmon lévő államfő megnyeri az elnökválasztást, a koalícióban még inkább megerősödik a DSZ. Tadics maga is sok mindent megtesz lehetséges támogatói elriasztása érdekében. A HVG nevük mellőzését kérő szerbiai forrásai szerint a DSZ arrogánsan és lekezelően viselkedik a vele szövetséges politikai erőkkel, s igyekszik maga alá gyűrni azokat. "A bedarálás a nemzeti kisebbségeket is érinti, a vajdasági horvátok és a szlovákok jelentős része már a DSZben, és nem saját pártjában politizál. Pásztor István, a magyar pártok k özös jelöltje, aki kisebbségi jelöltként először indul szerbiai elnökválasztáson, legalább háromszor akart találkozni Tadiccsal, de az elnök nem fogadta, s így nem tudtak beszélni az együttműködésről" - mondta a HVGnek egy neve mellőzését kérő politikus. A vajdasági magyar politikusok a "bedarálási politika" megnyilvánulásának tartják azt is, hogy 21 újvidéki magyar értelmiségi a helyi Dnevnik című napilapban közzétett levélben biztosította támogatásáról Tadicsot Pásztor István ellenében. Tadics egyébként hétfő esti tévényilatkozatában magától értetődőnek nevezte, hogy a Nikoliccsal nem szimpatizáló választók a február 3ai második fordulóban valamennyien rá voksolnak majd, s így ő nyeri meg a második fordulót. A túlzottnak tűnő magabiztosság is hozzájárul hat ahhoz, hogy a kampány hetei alatt Nikolics behozta jelentős hátrányát, s az utolsó napokban a közvéleménykutatások szerint átvette a vezetést Tadics előtt. Így valószínűnek tűnik, hogy az első fordulóban a radikális jelölt végez az első helyen, s Tadi csnak legfeljebb a második fordulóban sikerül fordítania. Döntő lehet, hogy a Csedomir Jovanovics jelöltségét támogató "radikális demokraták", akik nyíltan is kimondják, hogy Szerbia számára Koszovó már elveszett, mennyire távolodnak el Tadicstól, s hajlan dóak leszneke részt venni a második fordulóban. A szerbiai hagyományok szerint egyébként az elnökválasztás keveseket érdekel - 2004ben végül csak úgy sikerült megválasztani Tadicsot, hogy előtte eltörölték azt a szabályt, mely szerint csak 50 százalékosn ál nagyobb részvétel mellett érvényes a voksolás , s az előrejelzések szerint most sem várható, hogy a 6,7 millió szerbiai választónak több mint fele leadja voksát. A visszafogott részvétel pedig a radikálisoknak kedvez, mivel ők jóval fegyelmezettebb vál asztók, mint a DSZpártiak. A HVG tudósítójának nyilatkozó belgrádiak sem égtek választási lázban. Csakúgy, mint a közvéleménykutatások jelzik, a hét végén az általunk megkérdezett fővárosiaknak is kevesebb mint fele mondta azt, hogy már az első körben el megy szavazni, s egyikük, a húszas éveinek végén járó Predrag közölte: biztos abban, hogy Nikolics és Tadics jut tovább, s meglátja, melyikükre voksol a döntő menetben. A furcsaságok és a viszonylagos érdektelenség ellenére az elnökválasztás fontos mérföl dkő lehet a maga Trianonját megélő Szerbia életében: ha a radikális jelölt diadalmaskodik, Szerbia minden bizonnyal néhány évre elfordul az EUtól, s a nagy szláv testvér, Oroszország válik a fő szövetségesévé. Ez az orosz gazdasági jelenlét erősödését ere dményezné, s ennek elsősorban a gyorsan terjeszkedő moszkvai energiaipari vállalatok látnák a hasznát (HVG, 2008. január 12.). Ám hosszabb távon aligha kérdőjelezhető meg Belgrád európai irányultsága. A szerbek döntő többsége ugyanis nem Oroszországban, h anem az EUtaggá vált, illetve azzá váló volt jugoszláv tagköztársaságokban, illetve NyugatEurópában érzi inkább otthon magát, s nagyon fontosnak tartaná az EUtagság által szavatolt európai vízummentességet. Az is valószínű, hogy egy radikális győzelem e setén sem próbálná Szerbia erőszakkal megtartani Koszovót: 1999ben éppen egy radikális párti kormány írta alá azt a szerződést, amely a Jugoszlávia elleni NATOháború lezárásaként hozzájárult ahhoz, hogy Koszovó ENSZellenőrzés alá kerüljön, s a tartomány ba NATObékefenntartók érkezhessenek.
