Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-03
16 D. Z. Összecsendül két beszéd ÚMSZ 2008.01.03. Szűcs László Abban is hasonlóak, hogy stílusuk gyökeresen eltér az elődeikétől, pedig másmás utat bejárva kerültek országuk élére. Hát igen, a stílus maga az ember, mondhatnánk hírínséges újesztendei első órákban államfői beszédeken elmerengve. A román és a magyar elnök szavait hallgatva, újraolvasva játszom a lehetőséggel, vajon egy messze földről szilveszterezni ide látogató idegen mil yennek látná e két országot első számú közjogi méltóságaink köszöntői alapján. Igazából a szavakat sem fontos értenie. Hiszen az egyik az éjféli másodpercvisszaszámláló szerepét is kisajátítva a színpadon popsztárokat váltva rögtönöz, bár hasonló korább i szerepléseivel összevetve kevésbé füligjimmysen. Ami az Alkotmány téren az alkotmányosságot csak kicsit túllépni hajlamos Băsescunak természetes, az a másik megszólalótól elképzelhetetlen: Sólyom László nem is óhajt kijózanító momentumként megjelenni a s zilveszteri mulatozók körében, az év első délelőttjén felvételről szerepel a köztévében. A színpad sem az ő világa, az elnöki palota egy szögletében, háttérben szoborral s bekandikáló állami lobogóval berendezett térben szól. S míg román kollégája látszó lag rögtönöz, a Sándorpalotából jól fésült mondatokat sugároz a televízió. Az eltérő külsőségek mögött annál több a tartalmi párhuzam. Ami eleve összeköti a két politikust: maradéktalanul kihasználják a rendelkezésükre álló alkotmányos játékteret, ellenf eleik szerint rendszerint tágítva is e tér határait. Abban is hasonlóak, hogy stílusuk gyökeresen eltér az elődeikétől, pedig másmás utat bejárva kerültek országuk élére. Mostani megszólalásukat mintha a pártoskodó viszályokon való felülemelkedés ihlett e volna, mely viszályokra épp az ő integráló személyük kínálná a hatékony gyógyírt. Băsescu elnöki gyűjtőpártja készen, a Sólyomé egyelőre virtuális, a civil szféra üstjében forr. „Rengeteg a segítő szervezet. Belegondolni is rossz, mi lenne nélkülük. A civil szerveződések immár nélkülözhetetlenek az ország számára. (…) Ezek látszólag mind apró ügyek; többnyire egyegy helyi közösséghez kapcsolódnak. De végül is ebből áll össze az ország. A kérdés az: akarjuke, hogy ami kicsiben működik és jó, az országo san is úgy legyen?” – kérdezi a köztársasági elnök, ezt a színes civil világot állítva szembe a mai megosztottság feketefehér sémáival. A követendő célokat mintha együtt vázolta volna fel egy kávé mellett a két elnök. „A tét számunkra egy hatékony oktatá si rendszer, egy másik az európai egészségügyi rendszer” – mondja Băsescu, hozzátéve a tiszta környezet igényét s a korszerű úthálózatét. „Az, hogy egy országban jóe élni, azzal mérhető leginkább, hogy milyen az emberek egészsége, meddig élnek, jóke az iskolák, milyen a természeti környezet, mennyire sikerült a szegénységet és a kirekesztettséget visszaszorítani” – fogalmaz Sólyom. A két szöveg a követendő magatartás tekintetében is egybecseng: „Legyünk szolidárisak önmagunkhoz és szolidárisak a céljai nkhoz” – kiáltja a bukaresti tömeg felé a Cotrocenipalota lakója. A magyar államfő mások sikerének titkát is a szolidaritásban, egy határozott cél akarásában látja, legfontosabbként említve az emberek közötti összetartást. Ki is merne vitába szállni e szé p általánosításokkal? Vagy azzal, hogy az ország állapotát nem lehet csak gazdasági adatokkal jellemezni. Persze, ha dübörögne a gazdaság, könnyebb lenne szerényen hallgatni. Csakhogy amíg Sólyom alulról építkezne, a családi közösségekből kiindulva, azok példáját említve, akik függetlenítik magukat a megosztottságtól, de nem menekülnek vissza a magánéletbe, Băsescu szerint előbb az állam teremtse meg a feltételeket, s az emberek ezután legyenek képesek élni a kapott eséllyel.
