Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-14
17 1999ben Magyarországon kevesen tudatosították magukban, hogy az újvidéki híd és Szabadka bombázása nemcsak szerb, de magyar tragédia is. Az el múlt években még valami kiderült: magyar nemzetpolitikát a többségi nemzetek nélkül nem lehet csinálni. A magyar – magyar kapcsolatok aligha sérülnek, ha Budapestről Belgrádon keresztül is utat keresnek Szabadkára. Egy baj akad mindösszesen: ha a magyar külü gyi vezetés, a pszichológus miniszterrel az élen, nem találja meg a térképen Szabadkát, csak Suboticát. Szívet viszont nem cserélhet az ember, diplomáciai bölcsességet pedig nem lehet szájhagyomány útján szerezni. vissza Sz entesi Zöldi László, vezető szerkesztő Rudolf Schuster: újjá lehet építeni Új Magyar Szó 2008. január 14. Szerző: Sike Lajos „Az én időmben rendszeresek voltak a felső szintű találkozások, mert mind Göncz Árpád volt magyar köztársasági elnök, mind én tudatosan törekedtünk erre” – fejtette ki Rudolf Schuster volt szlovák köztársasági elnök a hét végén a magyarországi Mezőkövesden tartott régiós konferencián. A BorsodAbaújZemplén Megyei Közművelődési Intézet szervezte rendezvény már a tizedik ilyen é v eleji találkozója volt a térség magyarságának, Miskolctól Kassáig, Rozsnyótól Szatmárnémetiig, Nyíregyházától Beregszászig. A szlovák és a német mellett a magyar nyelvet is beszélő Schuster nemcsak díszvendége, hanem első előadója is volt a konferencián ak. Mint kiemelte, a korábbi években jó hatása volt a magyarszlovák kapcsolatokra annak a ténynek, hogy az ő kezdeményezésére a szlovákiai magyarság pártja, az MKP kormányzati tényező lett. Az ÚMSZ kérdésére Schuster megerősítette a párbeszéd szükségessé gét, hozzátéve: „Folytatni és fokozni kell az alulról való építkezést. Az önkormányzatok, a kulturális és civil szervezetek, a kistérségi társulások, a családok, a baráti körök újjáépíthetik azt, amit fentről elrontottak. Erre azért is jó esély van, mert a schengeni övezethez való csatlakozás minden eddiginél kedvezőbb lehetőségeket ad erre, s a sok közös pályázat is ösztönzőleg hat az együttműködésre. Annyira össze vagyunk kapcsolva, hogy ezt a folyamatot senki és semmi nem állíthatja le.” Törzsök Erika, a magyar Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója előadásában úgy fogalmazott: „Le- és felértékelődhetnek térségek, ha az ottaniak nem tanulnak meg közösen felkészülni az új integrált munkaerőpiac és a globalizáció egyéb kihívásaira. Mert ki tudja megmondani, hogy például Békéscsaba, Arad, Temesvár, Nagyvárad, Debrecen esetében egy határok nélküli világban hogyan alakulnak a regionális főszerepek? Ezzel összhangban hogyan célszerű a felsőoktatási intézményeket fejleszteni, hogyan lehet presztízsberuházások hely ett a munkaerőpiachelyzetre szabott szakoktatási, szórványkollégiumi rendszert kialakítani.” Törzsök szorgalmazta a Kárpátmedencei fejlesztési fórum mielőbbi létrehozását, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a székelyföldi bezárkózásnak milyen káros h atásai (is) lehetnek. Varga Attila parlamenti képviselő nem minden ok nélkül mondta ezzel kapcsolatban: „jobb lenne, ha a pestieknek a Székelyföldről nem elsősorban a székelyvicc jutna eszükbe, hanem például a fejlett erdőgazdálkodás, faipar és faluturizm us. De ha regionális céljainkat meg sem tudjuk fogalmazni, akkor hogyan valósítsuk meg azokat?” Szarka László kisebbségkutató szerint nem lehet a nemzetet igazolványokkal egyben tartani, és nem kell mindent egybeolvasztani, mert akkor éppen azokat a külön leges értékeket adjuk fel, amelyek a magyar nemzet sokszínűségét (palóc, matyó, székely stb.) adják. Bárdi Nándor történész úgy vélte, amíg Magyarországon nem jön létre a pártok közt konszenzus a határon túli magyarok támogatásával kapcsolatban, addig tov ább folytatódik a politikai szempontok szerinti támogatás, ami azt jelenti: nem biztos, hogy azt támogatják, ami a legfontosabb volna. vissza
