Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-14
16 A sz erb Trianon Magyar Hírlap 2008.01.14. Egyszer azt mondta egy barátom, hogy a történelem időnként szükségszerűen lesújt a kis nemzetekre. Trianonban mi vesztettünk, most a szerbeket cibálják a nagyhatalmak – fejtegette. Ha a koszovói történetre gond olunk, tulajdonképpen igazat kell adnunk a barátomnak. 1920 és 2008 között valóban sok a hasonlóság, a szerbek most élik meg a maguk Trianonját, más kérdés, hogy mi kijöttünke már belőle. Szerintem nem. Túlzás volna a szerb Trianon kifejezés? Ha a horváto rszági és boszniai szerbek sorsára, jelenlegi helyzetére, Montenegró kiválására és újabban Koszovó elvesztésére gondolunk, aligha. Nem pusztán arról van szó, hogy a szerbek területeket vesztettek. A jövő történészei bizonyára érdekes válaszokat adnak majd arra, hogyan vált az egészen élhető, 1989es jugoszláv tagköztársaságból rosszkedvű, háború után ocsúdó, menekültektől hemzsegő állam. A szerb nemzet bölcsője Amikor Apponyi Albert híres beszédében minden létező érvet felsorakoztatott a Kárpátmedence földrajzi, politikai, kulturális egysége mellett, a győztesek érdeklődve hallgatták, de valójában már régen eldöntötték Magyarország feldarabolását. Az olyasfajta kifejezések, mint az ezeréves haza, valószínűleg csak mélyítették magyarellenességüket. Addig ra ugyanis SetonWatson és más urak hathatós működése, valamint a pánszláv propaganda eredményeként az Osztrák – Magyar Monarchia a népek börtönének, a magyarság pedig a kisebbségek barbár elnyomójaként tűnt fel a nyugati világban. Azonkívül a párizsi győzte sek joggal érvelhettek a délszláv, a szlovák és különösen a román elem nagy súlyával. Homogén magyar Kárpátmedencéről nemhogy 1920ban, de már több száz évvel azelőtt sem beszélhettünk. Mikor Boris Tadic, Vojislav Kostunica vagy éppen a belgrádi radikál isok azt szajkózzák, hogy Koszovó a szerb nemzet bölcsője, körülbelül az ezeréves magyar hon 1920as felemlítéséhez hasonló reakciókat váltanak ki a nyugati világban. Bármilyen védőbeszéd, történeti érv teljesen hasztalan a mostani Koszovóvitában. Régen e ldőlt minden. Ráadásul a szerb érveket nagymértékben gyengíti, hogy a tartománnyal Belgrád évtizedekig nem tudott mit kezdeni, jobb híján sanyargatta, nemzeti jogaiban korlátozta az albánokat (éppen úgy, ahogyan az egykori közfelfogás szerint a dualista Ma gyarország rosszul bánt a maga kisebbségeivel). Leválasztva Európáról Ma a nyugati világban nem értik, mert nem akarják érteni, miért ragaszkodik a belgrádi vezetés még mindig foggalkörömmel Koszovóhoz, miközben maholnap az utolsó szerb is elmenekül o nnan. Alighanem minden érvnél hatásosabb – és a vitát voltaképpen ez is döntötte el – , hogy néhány településtől eltekintve Koszovó ma már albán. A nagyhatalmak mindig is rosszul feleltek történelemből, mentségükre legyen mondva, hogy a matematikában annál inkább jeleskednek. Koszovó függetlenségi folyamata ma éppen olyan mesterségesen kialakított médiaközegben zajlik, mint annak idején a Párizs környéki békék előkészítése. Akkor a németek és a magyarok, ma a szerbek minden földi rossz okozói. Való igaz, h ogy a délszláv háborúkért a nagyszerb gondolat megszállottjait, az eszement Milosevicet és társait terheli a fő felelősség, de az mégiscsak példátlan, hogy a nemzetközi közösség a szó szoros értelmében leválasztja Európáról Szerbiát. Az a tény, hogy a szer bek többsége újra és újra a radikálisoknak szavaz bizalmat, leginkább a háborús pszichózis és a Nyugatról sugallt lelki embargó következménye. Itt lenne az ideje a gyógyításnak, az unió azonban megrekedt Daytonnál, de legalábbis nem lépett túl a kilencvene s években divatos magyarázatokon. Belgrádon át Szabadkára A készülő szerb Trianon a magyarságnak számos tanulságot kínál. Először is világosan látni kell, hogy a délvidéki magyarság talán a legnagyobb vesztese az elmúlt időszaknak. Demográfiai kilátása i lesújtók, számaránya már a Vajdaságban sem elegendő a hathatós érdekérvényesítésre, pártjai egészen az utóbbi időkig egymást gyengítették. A megmaradás egyetlen esélye, ha Szerbia mindenestül a Nyugat felé fordul. Bár ennek igen kicsi a valószínűsége, a mindenkori magyar kormánynak segítenie kell Belgrád integrációs politikáját. Tovább kell látnunk az orrunknál.
