Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-11
19 A szombatig tartó találkozón a közös magisz teri képzés, a kreditrendszer egyetemi szintű szabályainak összhangba hozása, közös doktori iskolák alapítása, közös kutatóintézetek, illetve valamilyen harmadik európai fél bevonásával közös EUs pályázatok elnyerése témákban kívánnak a résztvevők és vend égek egyeztetni. Ma délelőtt a magyarországi egyetemi vezetők a Babeş – Bolyaiegyetem magyar tagozatán folyatják a megbeszéléseket az újabb együttműködésekről. Magyari Tivadar rektorhelyettes szerint a látogatás során vélhetően felvetődik az is, hogy kö zösen lépjenek fel a két ország oktatási minisztériumánál a diák- és tanárcsere további könnyítéséért. „A helyzet sokat javult, mióta a két ország csatlakozott az európai felsőoktatási övezethez, tehát érdemes végre az utolsó bürokratikus akadályokat is fe lszámolni” – közölte a rektorhelyettes. Az intézmény valamennyi magyarországi állami felsőoktatási intézettel már kötött együttműködési szerződést, a mostani látogatás során a Budapesti Műszaki Egyetem is belép a társegyetemek sorába. vissza Konszenzus és környéke Új Magyar Szó 2008. január 11. Szerző: Szűcs László Tiltakozni meg tüntetni egy jogállamban szerencsére szabad, függetlenül attól, hogy az illetők igazáról mit gondolunk. Több tekintetben is hírértékűnek bizony ult Szili Katalin magyar házelnök e heti Kolozs megyei látogatása, amelynek apropója a Magyar Távirati Iroda gyűjteményes fotóanyagából válogatott tárlat megnyitása volt. S most nem kifejezetten az erdélyi magyar ifjak kissé hisztérikus hangvételű megnyila tkozására gondolok, amelyben ezúttal is óva intették a politikus asszonyt, hogy – potenciális hazaárulóként – Erdélybe jöjjön. Ebben nincs sok újdonság, egy éve, a magyar kultúra napján a nagyváradi színház bejáratánál transzparenseikkel személyesen is t udtára adták, hogy részükről mihez is tartsa magát. Nyilatkozataik tartalmával nincs is szándékom vitatkozni, Szili Katalin szerepével alighanem tisztában van mindenki, akit az általa képviselt ügyek egy kicsit is foglalkoztatnak. Tiltakozni meg tüntetni e gy jogállamban szerencsére szabad, függetlenül attól, hogy az illetők vélt vagy valós igazáról mit gondolunk. Sokkal érdekesebb a házelnöknek az a terve, miszerint a közeljövőben kezdeményezni kívánja, hogy a Magyar Országgyűlésben frakcióval rendelkező p ártok fogadjanak el egy olyan közös álláspontot, miszerint az előttünk álló időszakban nem avatkoznak be a romániai választási küzdelmek magyar szereplőinek dolgába. Persze arra, hogy egy ilyen értelmű konszenzus létrejöjjön, bevallom, nem túl sok esélyt látok, hiszen az öt pártra vonatkozó „be nem avatkozási egyezmény” jelen pillanatban elsősorban az ellenzéki Fidesz eddigi magatartásán kellene változtasson. Végtére novemberben ugyancsak hangsúlyos volt a jelenlétük Tőkés László független EPképviselő ka mpányában. Ez még akkor is igaz, ha akadt olyan vélemény is, hogy a szebeni közös kormányülést megelőzően Gyurcsány Ferenc kormányfő találkozása Markó Béláékkal a Szövetség melletti burkolt korteskedéssel volt egyenértékű. Szerintem e vád megfogalmazója egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy az erdélyi választók opcióját ez a legkisebb mértékig is befolyásolta volna. Annál egyértelműbb hatású lehetett Orbán Viktor személyes jelenléte Szatmártól a Székelyföldig, s nehezen tudom elképzelni, hogy erről a segítségről a polgári oldalon alkalomadtán oly könnyedén lemondanának. Márpedig Orbánék közvetve azok ellen léptek fel itt a kampányidőszakban, akik azóta Brüsszelben frakciótársai a fideszes EPképviselőknek. Azoknak, akik éppenséggel támogatnák Tőké s néppárti frakciótagságát azon román néppárti eurohonatyákkal szemben, akiknek itthoni vezetője, az államfő, Bukarestben támogatásáról biztosította a püspököt.
