Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-11
11 A dolog roppant ke llemetlen az alternatív szervez ő dés számára: most igazán nincs idejük a polgáriaknak id ő húzó bürokratikus man ő verekre. A székelyföldi önkormányzatok feletti uralomért folytatott harc, a visszaszámlálás elkezd ő dött – vészesen közelednek ugyanis a helyhatósági választások. Azzal pedig va lószín ű leg mindenki tisztában van – táboron belül és kívül – , hogy a helyhatósági választásoknak rendkívüli jelent ő sége van a romániai magyar politikai er ő viszonyok esetleges (át)alakulása szempontjából. A nagy kérdés: képes lesze az ellenzéki oldal a T ő k és László európai parlamenti sikerének hátszelével, egyazon lendülettel „elhódítania" a székely önkormányzatok egy részét az RMDSZt ő l. Ez az egyetlen esélyük arra, hogy elfogadható alkupozíciót teremtsenek maguknak az év vége felé esedékes parlamenti vála sztások el ő tt – másként a püspök EPválasztási eredménye egyedi és megismételhetetlen performansz marad. Úgy t ű nik azonban, hogy a polgári alakulat vezérkarának tagjaiban nem tudatosult kell ő képpen, mi is a következ ő hónapok politikai tétje. Alig látjuk a nnak a nyomait, hogy valóban „készülnének" a megmérettetésre: profi marketingstratégiának, célratör ő üzenetnek és világos programnak nyoma sincs (vagy a polgári oldalnak is „rossz a kommunikác iója"). Erre utal az a húzd meg ereszd meg játék, amely a leend ő párton belüli pozíciók leosztásáról indult. Az álláspontok és opciók tisztázására egyébként teljes mértékben szükség van, csak az id ő pont nem t ű nik a legmegfelel ő bbnek a disputára. Csak egy er ő s, hatékony és egységes szervezet lehet képes arra, hogy valóba n komolyan vehet ő politikai tényez ő ként lépjen fel a belmagyar közéletben. Bármily kellemetlen is Szász Jen ő nek, egy ilyenszer ű „integráció" megteremtésére a magyar szavazóbázis jelent ő s hányadának bizalmát élvez ő T ő kés Lászlónak nagyobb az esélye. A kamp ányra való tudatos felkészüléssel viszont semmiképpen nem kéne megvárni a reménybeli pártbejegyzést. vissza Bűn lenne a tétlenkedés - Szili Katalin, az Országgy ű lés elnöke a magyar nemzetpolitikáról Krónika 20080111 Szerz ő: Gyergyai Csaba - Tavaly az Ön kezdeményezésére nemzetpolitikai koncepciót fogadott el a Kárpátmedencei Magyar Képvisel ő k Fóruma (KMKF). Lehet, banális a kérdés, de miért van szükség nemzetpolitikai koncepcióra? - Mert régen eljött az ideje, és igény v an rá. Mutasson nekem egy országot Európában, amelyiknek nincs nemzetpolitikai koncepciója. Nem tudom, miért kell ezt megkérd ő jelezni. - Talán nem mindenki számára világos, mire jó a nemzetpolitika? - Nézze, számtalan olyan kritika szólt az elmúlt esztend ő kben arról, hogy az együttm ű ködésünk nem eléggé tervezett, hogy nem kell ő képpen kidolgozott a magyar – magyar együttm ű ködésben például a támogatási feladatok, a finanszírozás kérdése. Ezek kormányzati ciklusról kormányzati ciklusra sokat változnak. Azzal, h ogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, és a szomszédos országok többsége is az EU tagjává vált, teljesen természetes, hogy a korábbi érzelmi alapú nemzetpolitikát egy európai, kell ő képpen pragmatikus fejlesztéspolitikai nemzetpolitikával váltsuk fel. Akkor cselekednénk helytelenül, ha nem ezt tennénk. - Szeptemberben úgy t ű nt, konszenzus van ebben a kérdésben… - Nemcsak úgy t ű nt, hanem konszenzus is volt, és van. - Igen, de kés ő bb a magyar kormány illetékese, Gémesi Ferenc szakállamtitkár élesen bír álta a koncepciót. - Ezt a súlyán és értékén kezelje. Ugyanezen államtitkár úr és a kormány képvisel ő i végigülték azokat a koncepcióval kapcsolatos konferenciákat és megbeszéléseket, ahol a döntések megszülettek. Az elfogadás egységes volt. - Olyan kommen tárt is olvastam, hogy ez tulajdonképpen a Magyar Szocialista Párton belüli hatalmi harc része. - Szeretnék még egyszer arra utalni, hogy az öt parlamenti frakció és a határon túli, valamennyi, magyarként megválasztott képvisel ő teljes konszenzussal fogadt a el a koncepciót. - A jelent ő s magyar közösségekkel is rendelkez ő országokban sokszor nem nézik jó szemmel a magyar f ő méltóságok magánlátogatásait. Minek tulajdonítja ezt?
