Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-10
29 El kell mondani, hogy a demokratikus és multietnikus társadalmakban, sőt még a szerény politikai kultúrával rendelkező rezsimekben sem szoká s, hogy az értelmiség ilyen nyilvánosan fejezze ki lojalitását a politikai vezér iránt! A reálszocialista és poszttotalitárius társadalmakra jellemző politikai forgatókönyvről van tulajdonképpen szó. Tito idején az értelmiség többsége támogatta a rendszer t (és cserében jelentős kényelemben részesült), Milošević idején (aki nyíltan megvetette az értelmiségieket) a vezért az “elit” értelmiség támogatta (Kovács Oszkár, Savović Margit, Mihajlo Marković, a szerb akadémikusok), manapság pedig az értelmiségi támo gatás part- és etnikai hovatartozás alapján működik. A vezetők és vezérek “spontán” támogatásának hosszú idénye még nem ért véget, a politikai flört szépsége csupán új ideológiai mázt és etnikai végrehajtókat kapott! A “független magyar értelmiségiek” Támo gató nyilatkozatának igazi oka a Demokrata Pártnál van letétbe helyezve, nem a támogatás aláíróinál. Az aláírók többsége a DS tagja, és a párt Politikai Tanácsának minden sugallatát a pártfegyelemből adódó kötelezettségként fogja fel! A párt minden erejéve l azon van, hogy megőrizze elért (eddigi) pozícióját a végrehajtó hatalomban, és nem válogat az eszközökben, hogy meg is valósítsa ezt a célt. Egyike ezeknek az eszközöknek a pártértelmiség etnikai alapon történő manipulálása. Ezzel magyarázható a magyar é rtelmiség váratlan aktivitása is a Támogató nyilatkozat példáján. A független magyar értelmiségiek ugyanis nem ocsúdtak fel a mélységes hibernáció állapotából az elnökválasztásnál erősebb politikai rengések alkalmával sem. Nem írtak például semmiféle Tilta kozó nyilatkozatot, amikor az iskolákban bevezették a hittant, vagy amikor Darwint kidobták a tantervekből, vagy az alkotmányreferendum alkalmával, vagy amikor fasiszták meneteltek Újvidéken és újfasiszták garázdálkodtak a Bölcsészeti Karon, stb. Persze, h ogy nem hallatták hangjukat, mert akkor nem szólt a párt vekkerje (a DS Politikai Tanácsa), hogy felébressze az értelmiségiek kritikai tudatát, maga a párt pedig hermafrodita (“se hús – se hal”) módjára viselkedett ezeknél az eseményeknél. A vajdasági magy arok B. Tadić elnökjelöltnek nyújtott támogatása nagyon is etnikai alapú pártkizárólagosságra bűzlik! Azt jelenti: a magyar értelmiségnek fontosabb, hogy elmarasztalja a saját etnikai közösségéből és más pártból származó elnökjelöltet, mint hogy támogassa a saját pártjából és más (ellentétes) etnikai közösségből levő elnökjelöltet! Az efféle kombinatorika – csalafintaság ilyen érzékeny multietnikus, multikonfesszionális, többnyelvű környezetben nem szükséges és nem kívánatos, gyakoribb és hosszútávú alkalmazá sa pedig még veszélyes is lehet! A Támogató nyilatkozat ugyanakkor nem fogadja el a különböző nemzetiségi előjelű elnökjelöltek kompetenciájának és egyenlőségének elvét. Mert ha például etnikai pártokból több elnökjelölt lenne különböző etnikai színezettel , könnyű elképzelni, hogy a DS megindítaná a soraiban található szlovák, ruszin, román vagy roma értelmiség általi támogatás láncreakcióját. Ez pedig már politikai giccs, a gyakorlatban és a kezdeményezők fejében egyaránt! Végezetül, a politika elképzelése , hogy nyilvánosan toborozza az Újvidéki Egyetem tanárainak és előadóinak egy részét a Támogató nyilatkozat aláírásához, a végsőkig degradáló az értelmiségre és az ezen intézményben dolgozó ritka értelmiségiekre nézve. Hogy miért? Elsősorban azért, mert “a tudomány és oktatás ezen keresztesei” nyíltan megfordították a jogi és erkölcsi normák hierarchiájának tiszteletben tartását. Elfogadták a pártnormák tiszteletben tartását egy politikai irányvétel (és egy vezér) támogatása céljából, és megszegték az Egyet emen való “politikai és vallási szervezkedés” tilalmára vonatkozó törvényes rendeletet (A felsőoktatási törvény 32. szakasza). Ráadásul az egy politikával való ''tangózás'' közösséget jelent és a tánclépések elfogadását. Tény, hogy az Újvidéki Egyetem egés z vezetősége pártszínezetű. Tény az is, hogy „tangó executivót” jár a tartomány végrehajtó hatalmával. És végezetül tény az is, hogy az Egyetem politikai vezetésébe pártlétrán lehet feljutni. A pártból pártba való átigazolás gazdag tapasztalatával rendelke ző felfelé törekvők gyorsabban érnek a(z Egyetem) csúcs(á)ra, és igyekeznek minél tovább ott is maradni. Ezért van szükségük az „egyszeri használatra” való értelmiségiek támogatására, mint ahogyan egykor ők is valakinek a politikai hátvédje voltak. Szükség van olyan értelmiségiekre, akik képesek elvégezni a feladatot anélkül, hogy kritikailag viszonyulnának hozzá. Az efféle értelmiségieket úgy definiálják (F. von Hayek) mint "kölcsönvett ötletek professzionális eladóit", akik mármár büszkék arra, hogy "nin csenek birtokában a szükséges tudásnak bármi kivételesről", és akik nem vállalják "a közvetlen felelősséget gyakorlati politikai feladatokért", akiknek nem feltétlenül kell "különösebben intelligenseknek sem lenniük" ahhoz, hogy elvégezzék a "küldetésüket" . Amikor egy politikai párt az inasainak közvetítésével szívességet kér az értelmiségtől, ezt nem azért teszi, hogy az értelmiségi a gazdája legyen, hanem a vazallusa. Az értelmiségi számos okból könnyen kapható erre a szerepre: magasabb státus, privilégi umok, jövedelmező üzlet, gyors karrierbeli vagy politikai előrelépés. Ily módon ő (személyesen) nemcsak alattvalói státusba került, de az “értelmiségi hivatást” “értelmiségi foglalkozássá” degradálta. A Támogató nyilatkozattal az értelmiség új neme alakult ki: ez nem kritikai, hanem szurkoló
