Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-10
16 üzeneteit is magáénak érzi, s nem tartja kellemetlen idegen dolognak, amiből legfeljebb a kényszer alkalmazásának tanul ságát vonhatja le. Egyszóval, alaposabb tudású, gazdagabb érzelemvilágú, kreatívabb, büszkébb, egyenesebb ember lesz belőle, ami nem kis dolog versenyvilágunkban. Miután beléptünk a schengeni övezetbe még egy nyomós érv szól amellett, hogy gyermekünket a nyanyelvén oktató iskolába írassuk. A határok leomlása választás elé állít minden szlovákiai magyar szülőt. A kérdés, mit szeretnénk, mekkora munkaerőpiacba tartozzon gyermekünk. Mindössze az ötmilliós szlovákiaiba, vagy a tízmilliós magyarországiba is. A magyar iskolában ugyanis megtanul szlovákul, a szlovákban viszont nem tanul meg magyarul. Csak a konyhanyelvet ismeri, írni, szakszöveget olvasni, szakszerűen beszélni nem lesz képes. Pedig, ha írásban és szóban tisztességesen bírná a magyart, munkahelyet nemcsak otthon, hanem Magyarországon is kereshetne. Sőt, Szlovákiában szaporodik az olyan vállalatok száma, amelyek nem egy országon belül, hanem határokon átnyúlva, több országban keresne k piacot s működési teret. A ma gyar – szlovák határrégióban, éppen o tt, ahol mi lakunk, egyre többen tapasztalják, hogy munkahelyükön előny a magyar nyelv ismerete. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy lássuk, az ilyen vállalatok száma nőni fog. Minden szlovákiai nacionalista igyekezet ellenére. És azt se feledjük, hogy most csak beíratjuk gyermekünket. Az iskolapadot másfél évtized múltán, sőt ha esetleg tovább tanul, még később hagyja el. Akkorra pedig a mostani politikusgeneráció nagy része már nem lesz hatalmon. Közben a huszadi k század nacionalista gyűlölkö déseiből, faji előítéleteiből valamint a marxiz mus – leninizmus osztályharcelméletéből összeragasztgatott értékrendjük minden kétségbeesett próbálkozásuk ellenére tovább gyengül megnyíló világunkban. S még valami. Minden látszat ellenére a szlovákiai demokrácia éppen ma gyarságunk megtartása révén erősödhet. Magyarságunk feladását ugyanis győzelemként élik meg azok a politikai csoportok, amelyek éppen a nemzetiségi félelmek szításával, agresszív előítéleteikkel fedik el saját korrupt világukat, irtózásukat a nyitottságtól , modernségtől, egyenlő emberi méltóságtól. Kitartásunk, magunk és gyermekeink magyarságának szilárd megőrzése és a mi saját nyitottságunk az, ami egyre többeket késztet nyílt szembenézésre e felemás világgal. A magyarokkal való megbékélés olyan félelemfor rás megszűnését jelentené, ami alapjaiban változtatná meg a mai Szlovákia politikai kultúráját. Hát ezért félnek e félelem elveszítésétől jó néhányan. Legalább mi ne féljünk tőle! vissza Fico, a média és a hülyeség Új Szó ( Pozsony) 2008. január 9. Szerző: Gál Zsolt Robert Fico miniszterelnök megorrolt a Sme napilapra, ezért nem hajlandó (még szóvivőjén keresztül sem) válaszolni újságíróinak kérdéseire. A Sme „bűne” az volt, hogy elismert történészek nézeteit felvonultatva tárgyilagos érvekkel cáfolta Fico bombasztikus kijelentéseit az ószlovákok Nagymorva Birodalmáról, Svätopluk „királyról” és az igazságos Jánošíkról. A Sme rá merészelt mutatni, hogy Svätopluk nem lehetett király, mivel nem koronázták annak, az ószlávok nem lehettek ószlovákok, mert akkoriban a szláv népesség még nem vált szét a későbbi cseh, szlovák, lengyel stb. nemzetekre, arra pedig nincs bizonyíték, hogy Jánošík a lopott vagyonból adott volna a szegényeknek (hacsak nem számítjuk ide a terchovái lányokna k ajándékozott bizsukat). Így Fico handabandázásából csak az volt igaz, hogy Jánošík elvett a gazdagoktól, magyarán: kirabolta őket. A szegényektől azért nem, mert azoktól nemigen volt mit ellopni. Fico kijelentéseire tehát pontosan illik a leírás: „erősen elfogult, mármár gyűlölködő hangnemmel, célzott szelekcióval, torzított és megtévesztő információkkal jellemezhetőek”. Csakhogy a fenti idézet épp Fico szóvivőjétől, Silvia Glendovától származik, aki a Smenapilapot jellemezte ezekkel a szavakkal. Szóval, bagoly mondja verébnek... Demokratikus országokban a sajtónak lehetősége van arra, hogy kifigurázza a politikusokat, keményen bírálja a közszereplőket. Az meg egyenesen kötelessége, hogy tárgyilagosan elemezze az ország miniszterelnökének kijelentéseit. Jelen esetben nem arról van szó, hogy a Sme alaptalan vádakkal, személyes övön aluli támadásokkal hülyét csinált volna Ficóból, ellenkezőleg: Fico bugyuta kijelentéseivel magából csinált hülyét (nem először és vélhetően nem utoljára). Hamis állításokat pu fogtatott, amelyeket egyetlen mértékadó történész sem fogad el. Mivel a média jórészt a politikusok hülyeségéből é l, nincs is semmi meglepő abban, hogy a Sme lecsapott a témára. A politikusok meg a nép hülyeségéből élnek, és amíg a szlovák választók jelentős része vevő a Fico
