Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-10
8 állami hírügynökség, hozzátéve, hogy ebben az esetben a kulturális minisztérium 200 ezer koronáig terjedő bírságot róhat ki a kiadóra. A közjogi intézmények kérésére a média az új törvény szerint térítésmentesen lesz köteles közzétenni a közjogi intézmények közérdekű - sürgetően fontos, válsághelyzetekben indokolt - közleményeit. Ha ezt megtagadja, akár 50 ezer ko ronára lesz bírságolható. Természetesen személy esetén, annak kérésére a közlések tartalmát és forrását a kiadó köteles elhallgatni, de a tíz évnél hosszabb szabadságvesztéssel sújtható súlyos bűncselekmények vagy korrupciós bűnesetek megelőzését szolgáló esetekben a törvény kivételt tesz. A tervezet több rendelkezése és homályos megfogalmazásai a kormány számára kényelmetlen média "megfélemlítésének lehet az eszköze"; egyszersmind arra is alkalmas, hogy az ily módon kikényszerített öncezúrát megtagadó lapokat a gazdasági ellehetetlenítés eszközeivel likvidálják - nyilatkozta Tomás Galbavy (SDKÚDS), a parlament ellenzéki képviselője. Szerinte ez a rendszerváltás utáni idők egyik legdemokratikusabb vívmányát, a polgár információhoz való jogát csorbíthatj a, ronthatja a tájékoztatás minőségét. "Meggyőződésem, hogy a kormány ezzel a törvénnyel próbálja áthidalni a helyzetet, amelybe azzal sodorta bele magát, hogy a saját tehetetlensége miatt képtelen a nyilvánossággal a médián keresztül kommunikálni" - mondt a a honatya a SITA hírügynökségnek. Robert Fico kormányfő viszont tagadta, hogy kormánya állami ellenőrzés alá vonná a közszolgálati médiát, mint ahogy arról a kormányfő korábbi véleményével azonosuló államfő, Ivan Gasparovic beszélt a minap. Az elnök a kormányt bíráló média erejét ellensúlyozandó állami média létrehozását sürgette, amit a sajtó és elemzők a közszolgálatiság államosításaként értelmeznek. Gasparovic ugyanis kijelentette: a kormánynak és a parlamentnek azért lenne szüksége saját médiára, mert a jelenlegi újságírók úgy ellenzékiek, ahogy vannak, "soha semmiben nem képesek meglátni a jót, mindenben csakis a rosszat keresik". Fico a tervezet elfogadása után újságírók előtt ismét hazugsággal vádolta a médiát, s a kormánya sajtótájékoztató ján jelen lévő újságíróknak azt mondta: "Hiszen minket nem kell szeretni, és nem is akarjuk, hogy szeressenek, úgysem szeretnek, és ennek megfelelő szellemben is írnak. A gond az, hogy hazudnak, hogy hazugságokat, féligazságokat írnak" - idézték a kormányf ő újságírók elleni nem első kirohanását szerdán este a szlovák hírportálok és híradók. vissza Hasim Thaqi, a "Kígyóból" lett miniszterelnök - PORTRÉ Fazekas László, az MTI tudósítója írja: Belgrád, 2008. január 9. (MTI) - Kígyó - ijesztően hangzik, de valóban ez volt a mozgalmi neve a nyolc éve még géppisztollyal a kezében szerb rendőrökre, katonákra vadászó új koszovói miniszterelnöknek, Hasim Thaqinak. A terepszínű katonai öltözéket viselő, szemét állandóan sötét n apszemüveggel takaró, rettegett gerillavezérből mára nyílt tekintetű, széles mosolyú, mindig elegáns és konszolidált politikussá vált férfiról csak keveset lehet tudni. Sorjáznak ugyan körülötte a tények, de ezek ahelyett, hogy bizonyosságot adnának, csak újabb és újabb kérdéseket vetnek fel. Ami biztos: Hasim Thaqi 1968. április 24én született Koszovó középső, Drenica nevű részén, egy Brocna nevű kis faluban. Már tízes évei végén, a pristinai egyetem filozófia és történelem szakos hallgatójaként a sze rbekkel szembeni - akkor még békés ellenállás - aktivistája lett, s 1991re az albán egyetemisták szövetségének vezetőjévé választották. Fiatal értelmiségi pályakezdőként 1995ben Svájcba ment - ott él az egyik legnagyobb létszámú nyugateurópai albán közösség , s a Zürichi Egyetemen folytatott történelmi és politológiai tanulmányokat. Aztán a szorgalmas diák egyik pillanatról a másikra otthagyta a nyugodt svájci várost, hazatért, s 1997ben már ő volt a Kígyó, az Ibrahim Rugova - a koszovói függet lenségi gondolat atyja - által vezetett csöndes, békés albán ellenállásnak hátat fordító, a fegyveres harcot előnyben részesítő Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) egyik legelismertebb vezetője. Az albánok körében legendákkal övezett népi hőssé vált , harci csoportját 1993ban megalakító Adem Jasari mellett kezdte. Miközben a "terepmunkában", tehát szerb rendőrök és katonák elleni rajtaütésekben is kitüntette magát, intelligenciája, képzettsége, világlátottsága rövid idő alatt a külvilággal tárgyalni tudó politikai vezető rangjára emelte. A Párizs közelében lévő Rambouilletban 1999ben folytatott béketárgyalásokon már ő képviselte az UCKt, és kőkeményen viselkedett: nem volt hajlandó aláírni a koszovói rendezésről szóló megállapodást, mert az nem irányozta elő a délszerbiai tartomány sorsáról szóló népszavazást. Akkor még háromszor annyi szerb élt Koszovóban, mint ma, a később Thaqi által is vezérelt pogromok után, de az albánok már akkor is kétségtelenül többségben voltak.
