Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-08
16 Domokos Gézát már hatvannégy éves korában szélnek eresztettük. Sütő Andrásnak csak akkor kértük ki a véleményét, ha éppen valamilyen kongresszust kellett köszönteni. Az erdélyi magyar szellemi élet jól ismert nagyjait valamiféle rosszul értelmezett munkamegosztás jegyében továbbra is szívesen elt oljuk az úgymond civil szféra felé, hadd mondják ott a magukét, mintha csak amúgy dúskálnánk a romániai és európai magyar létet kellőképpen értő és érző személyiségekben. Az erdélyi ifjúsági szervezet vezetője pedig gyakran úgy lobogtatja a fiatal életkor t, mintha nem biológiai állapot, hanem valamiféle kimondottan csodálatos szellemi teljesítmény lenne, amely önmagában záloga a hozzáértésnek, a tisztességnek, a közösségi magatartásnak. Mintha az ifjú nemzedéktársak között nem lennének helyezkedők, alkal mazkodók, hízelgők és sunyítók, mintha ötven fölött mindenkinek a fejére lehetne olvasni mindent, harminc alatt pedig semmit. Mintha 1989 nem társadalmi rendszerváltás lett volna, hanem az emberi jellemvonások újjászületése. Erről azonban szó sincs. Mint ahogyan arra sincs semmiféle biztosíték, hogy a négykerékmeghajtású terepjáróval száguldozó ifjú politikus többet tesz saját népéért, mint az újabb könyvén dolgozó, hetvenéves, botjára támaszkodó levéltáros. Az élet külső feltételrendszere 1989 után alap osan és a társadalom javára változott. Az emberi értékrendszerek azonban jóval összetettebb utakat követnek. Az idős Gandhi mintha hatékonyabb lett volna, mint az ifjú Che Guevara. A közéletben a nemzedékváltás nem kényszer: ha nyitott a porond, nem az é letkor, nem a fiatalöreg, férfinő, falusivárosi, szórványszékely, hegyen innenhegyen túl kritériumrendszer a legfontosabb, hanem a rátermettség, az értelmesség, a közösségi elkötelezettség. Ha úgy gondoljuk, hogy valóban működőképes a demokrácia, hogy el van látva mindazokkal a szűrőkkel, amelyek lehetővé teszik az akarat szétválasztását az akarnokságtól. Az életkornak sok mindenhez van köze, de ehhez nem sok. Az első mondatot pedig az éppen harmincöt esztendeje elhunyt Földes László, A Hét egykori főszerkesztőhelyettese írta le. Akkor nem volt különösebben jó az évjárat, az évek járása, de a fajborok ma is élvezhetők. Mintha az ifjú nemzedéktársak között nem lennének helyezkedők, alkalmazkodók, hízelgők és sunyítók. vi ssza EUintegrációs kilátások Világgazdaság 20080108 Szerző: Fóris György Sokak szerint 2007 fontos fordulópont volt az EUintegrációs folyamatban, midőn lezárta az évtizedes intézményi vitákat, meghozta a Schengenbővítést és kitűzte a közös energi apolitika megteremtésének a célját. Mit hozhat 2008? A jelek szerint az év során várható fejlemények között egyaránt akadnak integrációt erősítő és gyengítő elemek. De a leginkább jellemző a rizikófaktor jelenléte, amikor tehát valamely történés még bárme lyik irányba eldőlhet. A legalapvetőbb a lisszaboni szerződés ratifikációja lesz. Itt egyformán fontos, hogy a 27 tagállam egyöntetűen az elfogadás mellett voksoljon, s hogy minderre lehetőleg még az idén sor kerüljön. A jelek szerint Írország kivételével mindenütt a parlament szavaz majd – esetleg Portugália lehet a másik – , és egyelőre mindenütt adottnak tűnik a szükséges támogatás. Írországban a közhangulat értesülések szerint „igenpárti”, de számítani kell arra, hogy Európa valamennyi EUszkeptikus moz galma elzarándokol majd a „zöld szigetre”, hogy a szerződés ellen kampányoljon. Egy biztos: még egy „bukott szerződést” az unió hatékony működése aligha viselne könnyen, ennyiben a szerződésről való voksolás az idei legfontosabb esemény. Kisebb gondot jel ent majd – de azért 2009ben nem okozna nagy örömet – , ha mégsem zárul le mindenütt a ratifikálás az idén. Különösen Belgiumban van erre esély, lévén, hogy egy sor tartományi parlamentnek is el kellene fogadnia, miközben az országnak nyolc hónappal a
