Reggeli Sajtófigyelő, 2008. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-01-08
14 energiapolitika kérdésköre egyáltalán szóba kerüljön. Az ötödik prioritás az említett kultúrák közötti párbeszéd európai éve. ► Jugoszlávia árnyékában A szlovén miniszterelnök az átugrott, utolsó előtti helyen említette a NyugatBalkánt, de a megfigyelők számára nyilvánvaló volt, hogy ez lesz – vagy ehhez kötődik – Szlovénia elsőrendű prioritása. Janez Janša novemberben még nem tudhatott arról, amit a múlt év végén a brüsszeli hivatalosságok szomo rúan vettek tudomásul: Szerbia fenyegetőzéséről. Közvetlenül karácsony után a belgrádi parlament határozatot fogadott el, amelyben leszögezi, hogy újraértékeli viszonyát a nyugati országokkal, ha azok elismerik elszakadni készülő déli tartományát, ha az k ikiáltja függetlenségét. Január első napjaiban Vojislav Kostunica kormányfő ennél is világosabban fogalmazott kijelentve, hogy Brüsszelnek választania kell Szerbia és Koszovó között. Egyúttal elutasította annak az 1800 fős rendfenntartó erőnek a Szerbiába küldését, amelynek felállításáról a decemberi uniós csúcson született döntés. A nyilatkozatok fényében a talán legfontosabb szlovén prioritás – a SzerbiaMontenegróval való társulási szerződés aláírása – nehezen megvalósítható tervnek tűnik. vissza Pár(t)választás előtt Új Magyar Szó 2008. január 8. Szerző: Simon Judit Választási év az idei, ami elsősorban a pártokat készteti arra, hogy rendezzék soraikat, készüljenek a két meghatározó megmérettetésre. Az alakulatok egyré szt a belső gondjaikat próbálják megoldani, próbálnak rendeződni, másrészt saját erejüket és programjukat, valamint személyiségeiket igyekeznek bevinni a köztudatba. A tavalyi európai parlamenti választáson a pártok felmérhették erejüket, azonban az alacs ony részvételi arány miatt nem rajzolódhatott ki tiszta kép az erőviszonyokról. Egyikükmásikuk számára a választások hatása megrázó volt. A NagyRománia Párt például nem érte el az öt százalékos bejutási küszöböt, ami azonban nem jelenti azt, hogy a naci onalista retorikának leáldozott. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a PRM szavazói nem tartották érdemesnek az urnákhoz járulni. A kudarc megingatta a vezér hitelét, Vadim Tudor mégsem mondott le a pártelnöki tisztségéről (bár első felindulásában azt ígérte ). Egyelőre csendben van, de várható, hogy a helyhatósági és törvényhozási választások előtt újult erővel száll ringbe. A Konzervatív Párt elnöke lemondott tisztségéről, őt vélhetően hű embere – az egyébként kivizsgálás alatt álló – Codruţ Şereş követi. Lehet, hogy a volt miniszter népszerűbbé teszi az alakulatot, de továbbra sem valószínű, hogy egymagukban a konzervatívok értékelhető eredményt érjenek el. Mégis fontos színfoltja a PC a politikai palettának, mivel Voiculescu médiabirodalma révén befolyáso lhatja a szavazások eredményét. Aki mellé odaáll, bizonyára néhány százalékkal több szavazatra számíthat, mint az, aki ellen szót emel majd. Legalábbis így értékelik az elemzők. Az „új” megapárt, a PDL arra számít, hogy magasan megnyeri mind a helyhatósá gi, mind a törvényhozási választásokat. Ehhez viszont az szükséges, hogy rendeződjenek a belső viszonyai. Az új párton belül erős súrlódások vannak a demokraták és a liberális demokraták között, főleg a területi szervezetekben. A két párt összeolvadását követően néhány megyei szervezet visszaoldalgott a PNLbe, s van olyan is, amelyik külön alakulatot szeretne létrehozni. A közvéleménykutatások szerint az új párt nem olyan népszerű, mint amilyen a PD volt – és nem biztos, hogy ezt akár az államfői támoga tás is egyensúlyozni képes.