Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-04
21 Nem sokkal ezután az albán kommunista párt- és állami vezetés második emberét, Koci Dzodzét (az albán Rajk László) és néhány társát „jugoszláv ügynöknek” minősítették és kivégezték. 1945 – 196 6 között Alekszandr Rankovic, Tito belügyminisztere és (egy ideig) legbensőbb bizalmasa igen kemény asszimilációs és albánellenes politikát folytatott Koszovóban. Ez tarthatatlannak bizonyult; 1974ben „boldog időszak” kezdődött, a tartomány önálló parlam entet kapott, az albán nyelvű oktatást minden szinten fejlesztették, létrehozták a pristinai egyetemet, az albán nemzeti zászlót és az albán nyelvet hivatalossá nyilvánították. De következett a Milosevickorszak. Az albánok ellenállása, mint korábban, 1968 . október 6án, most is Prizrenben lángolt fel, 1981. március 25én. ► Milyen kompromisszumot? A szerb küldöttség a badeni találkozón olyan megoldási javaslatot terjesztett elő Koszovó jogállására, amely széleskörű autonómiát, belgrádi megítélés szerint csak egy szuverén államot illető hatásköröket és jelképeket ajánl a tartománynak. A Boris Tadic elnök által felvázolt elképzelés szerint Belgrád megőrizné illetékességét, egyebek között a külpolitikában, a honvédelemben, a határellenőrzésben és a szerb ku lturális objektumok védelmében, és ugyancsak fenntartaná magának a képviseleti jogot az ENSZben, az EBESZben és az Európa Tanácsban. Szerb hadsereg nem állomásozna Koszovóban, azonban a rend és biztonság rendőri erőkkel való fenntartása Belgrád dolga len ne. A tartományban élő szerb kisebbség jogainak szavatolásáról egyezményt írnának alá. Koszovó ezzel szemben önállóan intézhetné pénzügyeit, a nemzetközi intézményeknél és egyéb szervezetekben is (az említett hármat kivéve) saját tagsággal rendelkezne. Gaz dasági, kulturális és sportkapcsolatokat tarthatna fenn külfölddel és jogában állna a saját zászló és himnusz használata. Az albán küldöttség szerint Belgrád továbbra is a jelenlegi konfliktushelyzetet befagyasztó modellekhez ragaszkodik. A szerbek már ko rábban is bizalmatlanul és félelemmel követték Koszovó autonóm fejlődését, attól tartva, hogy az elszakad és egyesül Albániával. A független Koszovó legalább két nagy problémát vet fel: az első, hogy milyen állam lesz Koszovó? Az elvárás az, hogy stabil, d emokratikus és többnemzetiségű legyen (s így ne legyenek menekültek). Ne legyenek fegyveres összecsapások a félkatonai, paramilitáris erők között sem. A másik, hogy: mi következik a függetlenség után? Milyen következményekkel járna az Albániával való esetl eges egyesülés? Milyen hatása lehetne ezeknek a Szandzsák muzulmánjaira, NyugatMacedónia albánjaira és a boszniai szerbekre? A rendezésnek a stabilitást és a tartomány egyesítését, egységét kell biztosítania, a kölcsönös bizalmat és biztonságérzetet kell táplálnia albánokban és szerbekben egyaránt, hogy ne legyenek vesztesek és győztesek. Ilyen körülmények között az egyik, eddig még szóba nem került kompromisszumos megoldás Koszovó sajátos jogállásának biztosítása lenne, hatékony nemzetközi ellenőrzéssel, Szerbia és Albánia közös (kettős) szuverenitása a tartomány fölött. vissza Politikai életnedvek Új Magyar Szó 2007. december 4. Szerző: Salamon Márton László A kétféle – szórványban, illetve tömbben élő – erdélyi magyarsá g kétféle érdekképviseletet, kétágú RMDSZt igényelne. A szervezet két ágának pedig – nevezzük most ezeket „Székelyföldi RMDSZ”nek, illetve „szórványRMDSZ”nek – úgy kellene összefonódniuk, hogy csupán a végcélban – parlamenti küszöb elérésében, szerveze ti „külpolitikában” – lenne összehangolt tevékenység, közös vezetés. Arra mindenképpen jó volt az egy héttel ezelőtti európai parlamenti választás, hogy elindított egyfajta letisztulási, kikristályosodási folyamatot a hazai politikai életben. Ha a pártok háza táján nézünk körül, ez még inkább igaz, minthogy akár sikeresen, akár leszerepeltek november 25én, a politikai formációknak mindenképp fel kell készülniük a jövő évi, még sokkal nagyobb, fontosabb megmérettetésekre – helyhatósági és parlamenti válasz tásokra – , és főpróbaként az EPválasztás kiválóan hasznosítható. Az RMDSZ inkább az előbbi, a sikeresen szereplők kategóriájába tartozónak tekintheti magát, ám ez nem jelenti azt, hogy nem lenne szüksége valamiféle leltár elkészítésére és a következteté sek levonására. Az önvizsgálat
