Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-03
22 és késői költeményei miatt vált dögletes hellyé, amelyen talán már csak egyvalami segíthet: az azonnali nagytakarítás. Hölgyeim és Uraim , Önök ne hallgassanak rám, mivel elfogult vagyok, hiszen közelről láthattam és tapasztalhattam, hogy ugyanazok a politikusaink, akik vigyorgó hajbókolással sertepertélnek a hatalmasabbak előszobájában, a kisebbség, a méltányosság és a tolerancia nevében i gényelve helyet maguknak a húsosfazék és a pecsenyéstál közelében, azok a saját házuk táján milyen dölyffel, kegyetlenséggel és gonoszsággal semmisítenek meg minden ellenvéleményt és mindenkit, aki az övékétől különböző nézeteket mer megfogalmazni. Nem tu dom, Hölgyeim és Uraim, emlékezneke rá, hogy amikor az erdélyi magyar közösség egyetlen olyan szószólóját, aki jegyzett névnek számított a világpolitikában, elkezdték lejáratni, akkor egy Tokay György nevű konjunktúralovag és áléhségsztrájkoló mérhetetlen alamuszisággal kifejtette, hogy az RMDSZ, ha a jó úton jár — mármint ha szófogadó kezesbáránya lesz a román politikának — , előbbutóbb még a Fehér Házig is eljuthat. Ekkor jegyezte meg egy amerikai barátunk, hogy az RMDSZnek nem kell eljutnia a Fehér Ház ig, hiszen már eljutott, amikor is az amerikai elnök — az idősebb Bush — fogadta Tőkést, és tárgyalt vele. Az RMDSZ és a mögötte álló erők azóta helyesebbnek látták, ha Tőkést visszafogják, lenullázzák, kiszorítják — mint oly sokakat, akik saját véleménnye l rendelkeztek — , úgyhogy a szövetség önálló külpolitikája is megszűnt, és hál’ istennek a Fehér Házban sem fogadnak már bennünket. De miért is fogadnának, mióta kormányon vagyunk? Vane valami panaszunk? Hogy nincs elég kivágható fenyő a Hargitán, és jó l enne, ha Kaliforniában is beszabadulhatnánk a mamutfenyők közé? Vagy mit válaszolnánk, ha az amerikai elnök megkérdezné: Mr. Whatsyourname, ha Önök már egy évtizede kormányon vannak, és nemhogy a magyar egyetemet nem voltak képesek visszaállítani, de a mul tikulturalitásuk és pluralizmusuk még egy magyar nyelvű táblát sem bír meg a hajdan magyar egyetem valamelyik folyosóján, még ott, hátul, a mosdó környékén sem — akkor mit is akarnak tulajdonképpen? És akkor az RMDSZ külpolitikusa, hívják őt Tokay vagy Bár milyen Györgynek, bizalmasan az elnök fülébe suttogná: Mr. President, hallgasson rám, egyetlen kívánságunk van: ne fogadják többet Tőkés püspököt. Ez az erdélyi magyarság legfőbb óhaja. Meg az is, hogy Brüsszelbe se tehesse be a lábát, már Waterloonál szed jék le a vonatról. De az is lehet, hogy az elnöknek is lenne bizalmas kérdeznivalója a Bukarestből jött küldönctől, mégpedig az: tudja, kedves Mr. Izé, van valami, amit csodálok maguknál, s amiből nekünk is tanulnunk lehetne. Tudja, nálunk, itt, Amerikába n… régi és elavult dolog ez, még az alapító atyák idejéből… az a nevetséges elv, hogy nálunk csak maximum kétszer lehet valaki egymás után elnök… röhejes, nem? És ezt a marhaságot e demokrácia és a feddhetetlenség nevében találták ki… merthogy a hatalom ko rrumpál, és a legszigorúbb ellenőrzés sem veheti elejét annak, hogy ne olyan döntések szülessenek, amelyek a közösség érdekei helyett magánérdekeket szolgálnak… és ezért van ez a maximum nyolcéves korlátozás, önöknek hogy sikerült ezt kijátszani? Bevallom, érdekelne a dolog. Amire a bukaresti vendég elmagyarázná, hogy a vezetésbe magát életfogytiglan bevasbetonozott kamarilla azért lehet olyan sikeres, és mandátuma azért szól örökre, mert sikerült lerázni mindenfajta ellenőrzést és elszámolást, sikerült an yagi függőségbe hozni minden személyt és minden intézményt, aki és amely hozzáférhet a nyilvánossághoz, sikerült centralizálni és kézi vezérlésűvé tenni minden lényeges folyamatot a közösségen belül. Mindenekelőtt pedig — húzná magát ki a vendég — olyan po litikusokat kell elnöknek, miniszternek és egyéb funkciónak választani, akik feddhetetlensége, tisztessége, legendás korrektsége kizárja azt, hogy engedjenek a kísértéseknek, bármekkorák legyenek is ezek. De Romániában szerencsére nem nagy a kísértés, a ko rrupció szinte ismeretlen, az pedig legfönnebb abszurd drámák szerzőinek jutna eszébe, hogy egy politikai erő vezetőit más politikai érdekek ügynökei megvesztegethetnék. Mindenesetre hagyok itt Önnek emlékbe egy verseskötetet, igen értékes költeményekkel v an tele. Igen, Hölgyeim és Uraim, annak az ösztöndíjas diáknak meg kell majd magyaráznia: mint volt lehetséges, hogy azt a mérhetetlen politikai tőkét, amellyel a kilencvenes évek közepén rendelkezett, ilyen hamar sikerült az RMDSZnek aprópénzre váltania , elherdálnia, kótyavetyélnie, magánvagyonná átalakítania. Objektív mérlegre kell tennie, mit valósított meg az RMDSZ, ez a távoli kunostincává lett szerveződés, mit rontott el végzetesen, mi az, amin még változtatni lehet. És elemeznie kell Tőkés László tevékenységét is, mit képviselt, mit hozott létre, mit csinált jól, és mit csinált rosszul.
