Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-11
31 "A napvilágra kerülő esetek világossá teszik, hogy magyar kistársadalmunkat és egyházi életünket a kommunista múlt és a Securitate átkos örökségétől végre meg kell tis ztítani" – áll a királyhágómelléki református egyházkerület közleményében. Parlamenti belépő HansGert Pöttering, az Európai Parlament elnöke személyesen üdvözölte a testület tegnapi strasbourgi ülésnapján a november 25én megválasztott romániai EPkép viselőket. A 35 új képviselőből négy magyar nemzetiségű: a független Tőkés László, az RMDSZes Sógor Csaba és Winkler Gyula, valamint a Nemzeti Liberális Párt színeiben mandátumot szerző Csibi Magor Imre. HansGert Pöttering emlékeztetett arra, hogy Románi ának hat évtizedbe telt, míg ez év elején újra részévé válhatott az európai nemzetek családjának. vissza Zakuszka és autonómia Magyar Hírlap 2007. december 11. Szerző: Bayer Zsolt Ha Hashim Thaqi (ő nem más, mint a Koszovó függetlenségének azonnali kikiáltását szorgalmazó albán párt elnöke) Markó Béla lenne, akkor a belgrádi parlamentben ülne, és nagyon bölcs, nagyon higgadt, nagyon "egyrésztmásrészt" nyilatkozatokat adna arról, hogy miért nem lehet Koszovó függetle n, és miért van szükség konszenzusra, no meg az apró lépések politikájára. Ha Hashim Thaqi Markó Béla lenne, akkor már régen a szerb politikai elit tagja lenne, és az Európa Tanács 2002es ajánlásának lábjegyzeteit böngészgetné. Ha Hashim Thaqi Markó Bél a lenne, igen jó kapcsolatokat ápolna a szerb titkosszolgálattal. (Hogy még régről erednének ezek a jó kapcsolatok? Nagyon is!) De Hashim Thaqi nem Markó Béla, így aztán Koszovó pillanatokon belül független lesz. Mielőtt minden port Markó Bélán vernénk el, nézzünk szembe a ténnyel: az albánok nem magyarok. Trianon után a Szerb Királyságban pontosan annyi albán élt, mint magyar. Nagyjából négyszázötvennégyszáznyolcvanezer. Ma Szerbiában él kétmillió albán, és él még kétszázezer magyar. Ez már első pil lantásra is elég nagy különbség albánok és magyarok között. De ez csak az első, bár nyilván a legfontosabb különbség. A másik, hogy az albánok már a nyolcvanas években megszervezték például a teljes anyanyelvi oktatást saját maguknak – a föld alatt. Mi m agyarok a mai napig álmodozunk az önálló magyar egyetemről Erdélyben – ez az álom egy magától értetődő, el nem idegeníthető, el nem lopható jogról szól ám! – , az albánok pedig magánházakban, lakásokban, pincékben albán óvodákat, általános és középiskolákat , továbbá egyetemeket működtettek, saját fiaik és leányaik azokban tanultak, vagy a hivatalos jugoszláv iskolarendszer mellett, vagy ahelyett. (Ibrahim Rugova is egy ilyen föld alatti egyetem tanára volt valaha.) Ezt a mentalitásbeli különbséget szem elő tt tartva megfogalmazhatjuk, miben is áll az albán és a magyar mentalitás lényege. Az albánoknak létkérdés, soha fel nem adható és soha fel nem adott cél a függetlenség. Az albánság. Mi magyarok pedig… Nos, az én drága székelyeim például leölik mostanság a disznót, eltesznek tíz üveg zakuszkát, és várják az autonómiát. Megtanulták a románoktól, hogy nem csak a puliszka, de a jó paszulyos zakuszka sem robban. Sajnos csak ezt tanulták el… S míg az albán politikai vezetők egyetlen törvénye a függetlenség elé rése, addig az erdélyi magyar vezetők eleddig egyetlen törvénynek szereztek érvényt, nevezetesen Murphy törvényének: "A probléma soha nem oldódik meg, csak egy idő után aktualitását veszti." Mindezeken túl muszáj szót ejteni persze a nemzetközi helyzetrő l is, amely – mint Virág elvtárstól tudjuk – egyfolytában fokozódik, továbbá valahogy mindig nekünk, magyaroknak kedvezőtlen. Mert azért csak furcsa, ugye, hogy Koszovó függetlenségét maga az Egyesült Államok támogatja, az az Egyesült Államok, amely egy árva kis önálló magyar egyetemet sem képes támogatni Erdélyben. De mi lehet ennek az oka?
