Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-10
34 A 27 uniós tagállam zöme hajlik afelé, hogy elismerje Koszovó önállóságát, amennyiben – amint ez várható – a novemberi választásokon győztes pártokból alakuló pristinai kormány egyoldalúa n kikiáltja a térség elszakadását Szerbiától. Akad azonban egy kisebbség az EUn belül – ide sorolható Románia is – , amely ellenzi a status quo megváltoztatását. ► Precedenstől tartanak Aligha véletlen, hogy olyan államokról van szó, amelyeknek területén jelentős lélekszámú nemzeti kisebbség él, illetve amelyek attól tartanak, hogy Koszovó elszakadása precedenst képezhet a velük szomszédos országok problémáinak megoldására. A spanyol kormánynak mindenféle szeparatizmus szálka a szemében. Madrid évtizedek óta harcol a baszkok elszakadási törekvése ellen; ráadásul az utóbbi években fölerősödtek a jelenleginél is szélesebb körű autonómiát, illetve a spanyol államból való kiszakadást sürgető hangok Katalóniában is. Románia szintén roppant szkeptikusan viszony ul Koszovó önállóságához. Bukarest szemei előtt a szomszédos (gyakorlatilag románok lakta) Moldova lebeg, amelynek – zömmel oroszok és ukránok lakta – Dnyeszteren túli régiója már 1990ben deklarálta elszakadását Kisinyovtól. Emiatt a moldovai kormány mere ven elutasítja Koszovó függetlenségét – Bukarest pedig Moldova (az 1940ben Romániától elcsatolt Besszarábia) patrónusának tekinti magát. Ciprus és a vele szolidáris Görögország szintén ellenzi Szerbia megcsonkítását. Nicosia attól tart, hogy ez régóta vá rt precedens lehet az északciprusi török közösség számára. Utóbbi még a ’70es években lezajlott török invázió nyomán deklarálta önállóságát, amelyet azonban Ankarán kívül a világ egyetlen kormánya sem ismer el. Athén egyrészt „egy követ fúj” Nicosiával, másrészt attól tart, hogy a koszovói albánok önállósága követendő példa lehet a görög földön élő albánok számára, akiket azonban a görög törvények hivatalosan nem ismernek el kisebbségnek. Szlovákia tavasszal még támogatta Martti Ahtisaari ENSZmegbízott tervét Koszovó nemzetközileg felügyelt függetlenségére. A múlt héten viszont a szlovák kormányfő és külügyminisztere egybehangzóan leszögezte: nem fogják elismerni a tartomány egyoldalúan deklarált kiválását Szerbiából. Egyetért velük a koalíciós pártok me llett a pozsonyi ellenzék is – kivéve a Magyar Koalíció Pártját. Előbbiek nyíltan be is vallják, hogy Koszovó önállósága a félmilliós délszlovákiai magyarság elszakadásához teremtene precedenst, amit az MKP tagad. Magyarország – amint a bécsi Die Presse írta – főleg attól tart, hogy a függetlenné vált Koszovóból a szerb kisebbség újabb exodusa indulna el észak felé, így a Vajdaságba is. Szerb betelepülők további hulláma pedig fokozhatná a nyomást a Vajdaságban élő magyar kisebbségre. Az EUtagállamok mel lett Boszniában is aggódva tekintenek Koszovóra. Mint a szarajevói államelnökség horvát tagja a napokban egy francia rádióadónak nyilatkozva kifejtette, a tartomány kiszakadása Szerbiából azt eredményezheti, hogy a boszniai Szerb Köztársaság (RS) megpróbál hat kiválni BoszniaHercegovinából. Egy ilyen lépés logikus következménye volna az RS beolvadása Szerbiába, ami alkalmasint maga után vonhatná a hercegovinai horvátok csatlakozását Horvátországhoz. (Az utóbbiak amúgy is ezer szállal kötődnek Zágrábhoz: pé ldául horvát útlevelük és szavazati joguk van. November végén az ő voksaik döntötték el a horvátországi parlamenti választásokat, biztosítva az Ivo Sanader vezette HDZkormány hatalmon maradását.) Ez pedig a boszniai háborút lezáró daytoni egyezmény „kimúl ását”, az ott lefektetett rendezési elv („Bosznia többnemzetiségű, plurális parlamenti demokrácia”) halálát jelentené. ► Etnikai határok? Koszovó függetlenné válása egyúttal a sírba tenné azt a hatvan éve szent és sérthetetlen elvet, amely szerint a II. világháború nyomán Európában kialakult államhatárok érinthetetlenek. (A többnemzetiségű államok felbomlása, belső határaik átalakulása ezt értelemszerűen nem érintette.) Egy koszovói precedens azoknak a mozgalmaknak a malmára hajtaná a vizet, amelyek át ak arják rajzolni a földrész térképét, mégpedig etnikai, nyelvi vagy kulturális kritériumok alapján.
