Reggeli Sajtófigyelő, 2007. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-12-07
23 öblösüveggyár. Persze nem csak a túlsó oldalon élők hasz nálják ki a határok légiesülését. A Salgótarján utcáin szép számban látható szlovák rendszámú kocsik láttán a látogató a bevásárlóturizmus fellendülését gyanítja. Ám a szakértők felvilágosítják: helyiekről van szó. A fifikás autósoknak az alacsonyabb admin isztrációs terhek miatt jobban megéri, ha kocsijukat odaát állítják forgalomba. Az ügyesebbek milliós összeget takaríthatnak meg. Északi szomszédunknál ugyanis nincs regisztrációs adó, és Szlovákiában vállalkozás alapítása is egyszerűbb. Ráadásul 19 százal ék a személyi jövedelemadó, az áfa és a társasági adó kulcsa. MEGMENTETT MÁVVONAL Egyszerűsödik az élet Balassagyarmaton is, s az ellenőrzés megszűnése már csak történelmi okokból is érzékenyen érinti a várost. 1919 júniusában ugyanis a később határrá v áló demarkációs vonalat átlépte a csehszlovák hadsereg, hogy elfoglalja a várost és a stratégiai fontosságú vasútvonalat. Balassagyarmat lakói, vasutasok, egyszerű polgárok csatlakoztak a maroknyi magyar katonához, és fegyverrel szorították vissza a támadá st. A település ezért kapta a civitas fortissima, vagyis a legerősebb város kitüntető címet. Ma már békésebb idők járnak, Balassagyarmat és a túloldali, hajdanán a város részét alkotó Szlovákgyarmat közösen ünnepel majd az Ipolyhídon december 21én. "A híd maga az élet" - foglalja össze a lényeget Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere. A határőrizeti szigorúság enyhülése jótékonyan hatott a város közlekedésére. Régen előfordult, hogy a vámvizsgálat miatt feltorlódott kamionok a városközpontig állta k. Ezek az idők lassan elmúlnak, ma az Ipoly két partján közös szennyvízberuházást terveznek, számos gyarmati vett a túlparton ingatlant (odaát olcsóbbak a házak), de még a Tesco is a Szlovákiához legközelebb eső telket vásárolta meg. Gazdasági előnnyé is válhat, hogy nincs nyelvi gond a két oldal között, mint ahogy közös érdek volt a vasút megmentése is. "Az egész Ipolyvölgynek fontos, hogy megmaradjon az IpolytarnócBalassagyarmat vonal. Bár a tárca tervezte a bezárását, ezt sikerült megakadályozni" - mondja Medvácz Lajos. Komoly érv volt a megmaradás mellett, hogy a szlovák állami vasúttársaság is használja a vonalat. Ezért évi hatvanmillió forintot fizet Magyarországnak. Még az is felmerült, hogy ha a magyar állam nem tart rá igényt, a szlovákok szíve sen átveszik a vonal kezelését. Az abszurd helyzetet végül sikerült elkerülni. AZ ÖREGEK SÍRTAK Balassagyarmaton azzal is szembesülünk, hogy az ellenőrzés megszűnése nem jelenti automatikusan a gondolkodásmód megváltozását. Egyeseknél a szent és sérthe tetlen határral kapcsolatos beidegződések tovább élnek. Az átkelőhelyen hosszas tipródást követően a magyar ügyeletes tiszt nem engedélyezi lapunknak a fotózást. Nem hatja meg az sem, hogy megígérjük: az egy hónap múlva megszűnő határállomásról szóló képek et elküldjük emlékbe. Amikor száz métert visszasétálva a fotós kolléga egyszerkétszer mégis a határállomás felé kattint, megkapjuk a magunkét. Csikorogva fékez mellettünk egy szolgálati Niva, majd az autóból kipattanó magyar határőrök két percet adnak a t ávozásra. Amikor megkérdezzük, mi a gond, értékelhető válasz nem érkezik. A felhevült egyenruhások munkahelyük elvesztését ugyanúgy emlegetik, mint a Szlovákiával fenntartott diplomáciai viszonyt - "merényletünkkel" állítólag mindkettőt veszélyeztettük. Ne m tanítanak móresre, de így is jobbnak látjuk távozni. A drégelypalánkiak évtizedek óta kénytelenek voltak harminc kilométert kerülni Ipolyság felé, ha a néhány száz méterre, de már a folyó szlovák oldalán található, döntően magyarok lakta Ipolyhídvégbe indultak rokonlátogatóba. Az áldatlan állapot végül a helyiek leleményességének köszönhetően változott meg. "Az idősebbek közül többen sírtak, s azt mondogatták: nem hitték volna, hogy megérik a pillanatot" - idézi fel Dombai Gábor, Drégelypalánk polgárm estere a gyaloghíd avatását. A szerény alkotmányt, azaz hivatalosan a "turisztikai átlépési pontot" azonban a két kormány megállapodása alapján csak márciustól októberig használhatták a falusiak. A középső elemet ősszel fel kellett szedni. December 21én v isszaillesztik a hiányzó részt, s mostantól éjjelnappal bárki átkelhet a hídon. A tervek készen állnak egy állandó, autós közlekedésre is alkalmas átkelő megépítésére. A polgármester már tudja is, milyen előnyökkel járna az új műtárgy. A földszűkében lévő ipolyhídvégi gazdák érdeklődnek a parlagon hagyott drégelypalánki területek iránt, szívesen bérbe vennék őket. Ha elkészül a híd, s már nincs az ellenőrzés sem, annyiszor lehet átdöcögni a terménnyel megrakott traktorral, ahányszor csak jólesik.
