Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-26
23 Románia és Magyarország voltak. Az 1514es p arasztháborúról azt tanítja ez a könyv, hogy Magyarországról átterjedt Kárpátaljára is. A kuruc Esze Tamásról pedig azt írják, hogy Kárpátalja déli és Magyarország északi részén vezette a felkelő csapatokat. Közölnek a kötetben egy térképet is, amelyen Kár pátalja középkori templomait szándékoznak bemutatni. A térkép azonban egy a tizenkilencedik századi viszonyokat mutató "földabrosz", amelyre kézzel rárajzolták a mai Ukrajna határait. Az ukrán középiskolák számára írta Jurij Mudra a Nas kraj – nasa isztori ja (Vidékünk – történelmünk) című munkáját, amelynek egyik legfőbb célkitűzése, hogy elfeledtesse azt a hat magyar vármegyét, amelyeknek részeiből Kárpátalját kialakították. Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye, két községgel pedig (Eszeny, Szalóka) Sz abolcs, illetve egy faluval (Nagypalád) Szatmár is. A Wikipédia, a szabad lexikon fontos, mert arról ad számot, hogy mit tart Kárpátaljáról történelmi köztudatunk. Kárpátalja történelméről – amely 1920ban kezdődött – ilyen megállapításokat tesz a Wikipé dia: "Az I. István idején megszervezett 45 vármegye közül Borsova (később Bereg) és Ung vármegye Kárpátalján található." A dolog éppen fordítva van: Kárpátalja van az egykori vármegyék helyén! Még ennél is nevetségesebb a wikipédiás Kárpátalja szócikk tart alomjegyzékében az 5. fejezet címe: Kárpátalja a középkori magyar királyságban – 1000 – 1526. Hát, az a helyzet, kedves lexikográfusok, hogy a középkori magyar királyságban sok minden volt, Kárpátalja azonban nem. Látszólag enyhébb a két következő fejezetcím . A 6.: Kárpátalja területe a török korban – 1526 – 1688, és a 7.: Kárpátalja területe a Habsburg Birodalomban – 1688 – 1918. Azonban ezek a megfogalmazások is csak azt a történelmi hamisítást sugalmazzák, hogy a Kárpátalja megnevezés történelmi fogalom, s a t erület, amelyet jelöl, évszázadok óta önálló közigazgatási egység. A címszó egyes fordulatai, megfogalmazásai professzionális kezek munkáját sejtetik. És nagyon is kiszolgálják a szomszédos történelemhamisítók szándékait. Azután azt olvassuk a szabad lex ikonban, hogy "1944 októberében a szovjet hadsereg foglalta el a vidéket, majd 1945. június 29én a Szovjetunióhoz csatolták a területet. Ekkor indult meg a kárpátaljai magyarság kitelepítése, illetve deportálása a gulágokba." Ezzel szemben a kárpátaljai m agyar férfiak elhurcolása a gulagra 1944. november 26., a munkácsi "kongresszus" előtt megtörtént. Éppen annak érdekében, hogy a vészszavazást ellenállás nélkül lehessen lebonyolítani, s ne legyen otthon a férfinép akkor sem, amikor az SZSZSZRes karókat a z új, nyugatra tolt szovjet határon beássák. Nem is voltak otthon. Pontos számok még ma sincsenek, ami biztos: több tízezer civil magyar és német férfit hurcoltak el kényszermunkára, jelentős részüket később hadifogolynak minősítették. Nagyon kevesen tér tek vissza közülük. Az áldozatokra a napokban emlékeztek Szolyván, ahol 1944 – 45 telén az elhurcoltak gyűjtőtáborát állította föl a szovjet hatalom, s ahol a foglyok közül sok ezren elpusztultak. Emlékezzünk rájuk itthon is hűséggel – a szívünkben, a könyve inkben és a lexikonjainkban egyaránt. vissza Zelei Miklós, főmunkatárs Lehetne elektorokkal is, lehetne közvetlenül is − Vontatottan halad a nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozatala Vajdaságma.info 2007. november 24. [17:41] Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Dnevnik újvidéki napilapnak adott interjújában elmondta, hogy az államigazgatási és a helyi önkormányzati minisztérium által alakított munkacsoport végre elkezdte az effektív munkát a nemzeti taná csoktól szóló törvény végleges megoldásán. Igaz, továbbra is eléggé vontatottan halad a munka bizonyos meg nem értés miatt és amiatt, hogy a szerb kormány emberi és kisebbségi jogi szolgálata késlelteti a munkát. Az MNT elnöke, aki egyben a kisebbségi nemz eti tanácsok koordinátora is, emlékeztetett, hogy a munkacsoport tevékenységének alapjául az a szövegjavaslat szerepel, amelynek végső formát a Vajdasági Magyar szövetség parlamenti képviselői adtak, s amelyet elfogadtak a többi kisebbségi nemzeti tanácsok is, ám sohasem került a szerb parlament elé. Az okmány meghagyja a lehetőséget az elektorok útján való választásokra azok számára, akik ezt jó megoldásnak tartják, de lehetővé teszi a kisebbségi választói névjegyzék létrehozását, s az annak alapján törté nő közvetlen választást is azok számára, akik így akarnák. A nemzeti tanácsok nem kívánnak lemondani a nagy volumenű valódi és racionálisan dimenzionált határkörről a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén. Más szóval Józsa úgy l átja, hogy túl kell haladni a nemzeti tanácsoknak a jelenlegi csupán tanácsadói szerepét, mert ez már nem elégíti ki a nemzeti közösségeket. Józsa egyebek között kiemelte, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvénynek világosan meg kell határoznia a testület ek pénzelését a költségvetésből. vissza
