Reggeli Sajtófigyelő, 2007. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-11-23
22 van. A Kárpátmedencei magyarság egységének ügye? Hogy ez mit jelent, az külön vita tárgya, de az úgynevezett egység mellett kiállni és közben az egységet az erdélyi magyarságon belül legkeményebben támadó Tőkést éltetni, enyhén szólva abszurdum. D urván szólva pedig ki sem mondom. De ez csupán az igazság nagy ívű elkerülése. A politikai nagyotmondás és félrevezetés példája. Ha eredménye lesz, akkor Tőkés László fogja képviselni az erdélyi magyarokat az Európai Parlamentben, és majd saját szemünkke l megláthatjuk, ettől vajon megszületike a székelyföldi autonómia. Ám a mondat lényege nem ez, hanem a KisMagyarországra történő utalás. Tessék mondani, hogy jön ide az a bizonyos KisMagyarország? Mi köze például Tőkés esetleges képviselőségéhez? Hiszen ő nem a Kárpátmedencét fogja képviselni, ha fogja, és főleg nem KisMagyarországot, hanem Romániát, elfoglalva annak egyik európai parlamenti mandátumát. Sem saját magának, sem az erdélyi magyaroknak nem tenne jót, ha az derülne ki róla, hogy ő (ötödik h adoszlopként) valójában minket, vagy minket is képvisel. De persze Orbán sem erre gondolt. Hanem arra, hogy valahogy be kell csempésznie megint a köztudatba KisMagyarországot. Nem Csonkát, mert annak egy fokkal irredentább stichje van, hanem az ugyanúgy é rthető, de talán kevésbé bántó Kist. Amely ugyebár a NagyMagyarország ellentéte, főleg, ha az egész mondatban a Kárpátmedencei magyarságról értekezünk. Miért is? Azért, mert az orbáni hatalomkoncepció lényege a nacionalista erőfitogtatás. KisMagyarorsz ágon belül minden maradjon állami kézben, ami még maradhat, és majd mi jól elirányítgatjuk, hiszen nem az állammal van baj, hanem a mostani irányítókkal, a privatizáló, nagytőkével paktáló gazemberekkel, népnyúzókkal, hazudozókkal és hazaárulókkal. Ám félő , hogy ez nem lesz elég a nép bizalmának megszerzéséhez és megtartásához, ezért állandóan ébren kell tartani a hitet abban, hogy nemcsak gyorsabban fogunk fejlődni, mint a rohadt és tehetségtelen neoliberális komcsik alatt, nemcsak jobban fogunk élni termé szetesen, hanem végre célja is lesz az életünknek: egyre nagyobbak, erősebbek, dicsőbbek leszünk. KisMagyarország nem maradhat kicsi, hiszen születésétől fogva nagy, és csak a külső és belső ármány miatt lett ekkora. Mi egyesíteni akarjuk a magyarságot, m ondja szüntelenül Orbán, és bár nem fejti ki, mit ért ezen, azt érzékelteti, mintha helyreállítható volna a régi határ és a régi dicsőség. A mostani éji homályban még késik, ám a tiszta, napfényes fideszes reggelre már megérkezik. Mint mi, naiv választópol gárok a hathúszassal (már amennyiben nem sztrájkolnak a vasutasok). Hogy Orbán mennyire tudatosan építi a NagyMagyarország álmot, és milyen egyértelműen köti saját magához, arra bizonyíték a néhány éve a magánautóján észrevett (megmutatott?) NagyMagyaror szág matrica vagy a választási kampányban készült egyik filmje, amelyben gyerekeivel társasjátékozott, véletlenül éppen egy NagyMagyarországot ábrázoló játéktáblán. Velem visszakapjátok ezt is, ez nemcsak a múlt, hanem gyerekeink jövője is: ez volt a jelz és. Én nem nyugszom bele KisMagyarországba: ez a Tőkés mögé bújtatott üzenet. Tudjuk, hogy a ki nem mondott cél elérése lehetetlen. Azt is tudjuk, hogy ha valaki mégis megpróbálná, katasztrófát hozna Kis- és NagyMagyarország magyarjaira. És azt is, hogy az egész játszadozás a parázzsal csakis a hatalomról szól. De vajon ki tudja, hogy a nemzeti indulatok felkorbácsolása mivel jár majd? Európa például tudja? És már készíti a nagy terep- meg a kis tárgyalóasztalt a KisMagyarországról vagy a NagyRomániáró l szónoklóknak? vissza A szerző újságíró Koszovói párhuzam Magyar Nemzet 2007. november 23. 00:02 Pataky István Háromszázezer magyar közvetlen közelében ketyeg az az időzített bomba, amely ismét lángba boríthatja a Bal kánt. Ma már mindenki számára világos, hogy Koszovó ügyében nem lesz megegyezés a koszovói albán és a belgrádi szerb álláspont között, így a rendezési tárgyalásokat véglegesen lezáró december 10i határidőt követően már csak Pristina döntésén múlik, hogy m ikor kiáltja ki a függetlenséget. Az sem kérdéses, hogy ez a kikiáltás nem várat sokáig magára. A forgatókönyv szerint a koszovói döntést washingtoni elismerés követi, s ezt Berlin jóváhagyása emeli majd európai ügygyé. Hogy az Európai Unió többi tagállam a közül melyik tartja fontosnak a Németország melletti felsorakozást, azt ma még nehéz megjósolni, annyi azonban bizonyos, hogy Magyarország állásfoglalása a kérdésben jelenleg még teljesen kiszámíthatatlan. Holott ma már nyilvánvaló a magyar érintettség a közelgő balkáni konfliktusban. Több tucat nyugatbácskai magyar kapott katonai behívót az elmúlt napokban, amelynek
